Miután mindketten ellenőrizzük az onlájn interjúhoz szükséges technikai részt: hangminőség, mikrofon és diktafonpróba, belevágunk. Megbeszéljük, ki mit csinál otthon, kire milyen hatással van az aktuális szituáció. Mivel Viktor elvileg egy videojátékba képzeli magát a mindennapi életben, arra vagyok kíváncsi, hogy most vajon gyengül vagy erősödik az Életnek nevezett játékban a karaktere?

— Erősödik, de egy bizonyos szempontból gyengül is, viszont rájössz arra, hogy mi a gyengéd. Ha mindig csak mész előre, minden sikerül, egy idő után a játék is unalmassá válik. Kellenek néha a főellenségek, azok az életszituációk, amelyek egy picit visszavetik a karaktered. Amelyekre azt mondod: hoppá, erre nem számítottam! Én sem úgy építettem az életem, hogy jön egy koronavírus, de úgy vagyok vele, hogy bosszankodhatok ezen, sírhatok, hogy milyen rossz az élet, mennyi a baj, vagy elkezdhetek olyan dolgokkal foglalkozni, amelyekre eddig nem volt időm. Otthoni testedzés, kertészkedés. Vettem öt könyvet, s elkezdtem művelni a kertemet. Ki tudja, lehet, hogy fél év múlva zöldségkereskedő leszek. Az élet megy tovább.

Knecht Viktor (a szerző felvétele)

* Ez az óriási játékszenvedély nálad még a gyerekkorból maradt meg?

— Igazából mindig is nagy fantáziával megáldott ember voltam, szerettem elképzelni dolgokat, belelátni mindenbe a játékosságot. Ez egy oda-vissza működő kapcsolat. Azért szerettem a játékokat, mert én is sok mindent játékosan láttam, a játékok pedig egy csomószor megadták, amit szerettem volna látni. Sokkal érdekesebb úgy sétálni az utcán, ha közben a képzeletedben varázslatos dolgok történnek veled, mert akkor meg is történnek. A játékokat mi, emberek alkottuk, azok leképezései a vágyainknak. Az a baj, hogy egy kicsit megfordultak a dolgok. Létrehoztuk a játékokat, úgyszólván, a valóság kiterjesztésének igényével, de ma már ezek a játékok sajnos életszerűbbek, mint az életünk maga.

* Mire gondolsz?

— Egy játékban az ember segít másokon, és kedves, a valóságban pedig éppen ellenkezőleg. Valamint egy játékban soha nem unatkozol. Az életben mégis hagyjuk magunkat unatkozni. Vegyük a mostani szituációt. Mennyivel könnyebb lenne két-három hónapig itthon ülni, s naponta azon sírni, milyen szörnyű minden. Nézzük úgy, mit tennénk, ha egy játékban volnánk. Az én válaszom: elkezdenék tárgyakat craftolni, azaz létrehozni, és új skilleket, képességeket megtanulni, ezáltal építeni, erősíteni a karakterem.

* Számítógép vagy társasjáték? Te melyik mellett döntesz leggyakrabban?

— Ez sok mindentől függ. Jelenleg mindenkinek otthon kell maradnia, tehát most egy jól kifejlesztett számítógépes játék csodákat tud tenni. Nem kell elmenned, játszhatsz egyedül vagy összekötve másokkal online. A számítógépes játékok közül azokat szeretem, amelyeknek van egy jó történetük, narratívájuk, és tele vannak csavarokkal. A táblajátékokhoz kell a társaság. És kell a kedv. Hogy össze akarj ülni a barátaiddal, meginni egy sört, látni a reakcióikat, amikor éppen kitolsz velük.

* Egy kis csapattal, a magyar Purple Meeple kiadóval piacra dobtatok egy saját társasjátékot, a Cultistormot. Hogyan kell elképzelni a te munkádat? Mit takar pontosan a társasjáték-fejlesztés?

— Minden az ötlettel kezdődik. Valami inspirál, akár egy másik játék, egy élethelyzet, egy jó sci-fi. Én ilyenkor már el is képzelem, hogy ha ez társasjáték volna, akkor nyersanyag-kereskedős volna, vagy egymást hátbaszúrós, esetleg inkább politikai vagy logikai játék, vagy akár a kettő egyszerre, milyen karakterfejlődést lehetne belevinni… Ezek a gondolatok egy mappába kerülnek, ahol már annyi az ötlet, hogy szerintem dédunokáim élete végéig lehet belőlük gazdálkodni. Azután a tervezőtársakkal megtárgyaljuk, melyik a leginspirálóbb. Ha látom a csillogást a szemükben, ha látom, hogy szívesen játszanák, akkor félig nyert ügyem van. Utána meg kell nézni, mekkora az igény erre a társasjátékvilágban. Hiszen itt is mindenki pénzből él, ha valami olyasmit találok ki, amivel Tiszát lehet rekeszteni, akkor nagyon meg kell magyarázni, miért jobb az enyém, mint a többi.

* De valami teljesen újat kitalálni borzasztóan nehéz, nem?

— Nem is feltétlenül kell feltalálni a spanyolviaszt, az is jó tud lenni, ha összeollózol rengeteg olyan dolgot, amely már működik, s ezeket egy koherens egésszé gyúrod. Ez lehet, hogy nem hangzik túl kreatívnak, de az. S ami működik, azt nem kell megjavítani. Az a művészet, hogy hogyan rakod össze a recept alapján a főételt. Hús, zöldség, fűszer, olaj, mégis megannyi dolog készülhet belőle. Az különleges eset, ha sikerül valami egészen újat kitalálni. A mi játékunk, a Cultistorm esetében ez történt. Ehhez szükség volt egy nagyon más látásmódra, mely az egyik munkatársamnak meg is volt. Ő misszionárius papként több mint harminc éve társasjátékozik. Amikor először felvázolta, mire gondolt, nem is értettem, miről beszél. Aztán kipróbáltuk, és rájöttem, hogy húúú, most már értem.

* És elkezdtétek fejleszteni, tesztelgetni?

— Igen. A játék eredetileg egy harminckét kártyás pakliból állt, és ketten tudtak vele játszani. Ez alakult. Egy játék sem marad az, aminek eredetileg kitalálják. Van egy evolúciója. Jön egy új öltet, változtatsz. Ezért is hosszú ez a folyamat. A mi játékunknál az első terv és a gyártás között öt év telt el. Szerelemgyerek volt, új mechanikákat dolgoztunk ki. Persze ha valaki profin, nagy csapattal csinálja, akkor egy év alatt akár több játékot is piacra dobhat, de mi négyen vagyunk. Mi teszteljük, és keresünk másokat, hogy ők is megtegyék. Ez mind idő. Az öt év fejlesztés alatt rengetegszer játszottuk a játékokat ismeretlenekkel, különféle emberekkel, hogy minél szélesebb körű véleményt gyűjtsünk be. S amikor azt hiszed, hogy valóban kiszűrtél mindent, minden tiszta, kinyomtatod a játékot, amikor nagy büszkén felrakjátok az első példányt az asztalra, észreveszel valami apró dolgot. Szóval soha nincs készen. Mindig lesznek benne hibák. Nem lehet tökéletesre megalkotni egy játékot, éppen ezért marad mindig tér az új játékoknak.

* Akkor a társasjáték-fejlesztő az élete minden percében azon gondolkodik, hogyan lehetne megalkotni a minél tökéletesebb játékot?

— Nincs az életemnek olyan perce, amikor ne ezen agyalnék. Szinte kötelező jelleggel van nálam egy jegyzetfüzet és egy toll. Ez tipikusan az a munka, amelyet soha nem csinálsz és mindig csinálod. Egyébként most egy másfél évig még biztosan foglalkozni kell a Cultistormmal, piacon van, játszanak vele emberek, most következik a reklám, a kiegészítők piacra dobása.

* Régi klasszikus társasjátékokat szoktál játszani?

— Nincs jó és kevésbé jó társasjáték. Mindegyik megfelel egy rétegnek, egy hangulatnak. Van olyan játék, amely 14 kg-os, és mire a helyére rakom minden darabját, az egy óra előkészület. Délután 6-tól másnap reggel 6-ig játsszuk. Ehhez kell még négy ember, akinek van kedve játszani. Nem egy rövid móka. A Monopoly a társasjátékos szubkultúrában igen rossz hírnévnek örvend, de a tesómékkal néha elővesszük. Már kifejlesztettük saját csalós házi szabályainkat is. (Nevet.) A mai napig tudom élvezni. Édesapámmal, aki elég konzervatív, römizni szoktam. Egy igazi társasjátékos nem is maga miatt játszik, hanem mások miatt. Olyan játékot vesz elő, amely a többieknek is tetszik. Mint egy séf: tudsz-e olyant főzni, ami mindenkinek tetszik. Vezetünk egy társasjátékklubot is, munkatársaimnak és nekem is rengeteg játékunk van, a választék széles. Vannak az úgynevezett gateway játékok azoknak, akik elszakadnának a römitől, de nem elég jártasak. Ilyen például a Ticket to ride, mely meghozza az ember kedvét. Fokozatosan kell emelni a komplexitást. Olyan ez, mint egy edzésterv. A legdurvábbat a végére kell hagyni, hogy ne vegyük el senki kedvét a játéktól.

* Mire jó még a társasjátékozás azon túl, hogy szórakoztat, összehozza az embereket?

— Nagyon jól fejleszti a logikai képességet, agyműködést. Ma olyan világban élünk, ahol mindent a szádba rágnak. Megmondják, mit és hogyan csinálj, te pedig megcsinálod. Hihetetlen lassú az emberek felfogása. Néha egy Monopolynál alig bonyolultabb játékot nem fognak fel. Aki régóta játszik, könnyebben fogadja be az új szabályokat, gyorsabban ért meg dolgokat. Tehát megtanít másképpen gondolkodni, fejleszti a memóriát. A legtöbb embernek nagyon rossz az emlékezőképessége, mert semmit nem kell megjegyeznie, ott a gép, az megteszi helyettünk. Nem irigylem a mai tanárokat.