háynak már új gazdájuk van - A szerző fotója

A török eredetű majdán szó jelentése piac, vásár, gyülekezet, a román maidan kifejezést viszont többek között az üres telek jelölésére használják. Jelenleg mindkettő ráillik a magyar-román-szerb hármas határ zugában megbúvó kis bánáti falura, Majdányra, melynek nyugodt, csendes hétköznapjait igencsak felforgatta egy külföldi úriember többszöri látogatása. Az írországi vállalkozó ugyanis a tavalyi előzetes terepszemle után már öt, főleg öreg, lebontásra váró házat vásárolt meg a településen. Ettől lett kissé olyan a hangulat, mint a piacon. Mindenki mondja a véleményét, folynak a találgatások. Valószínűleg rólam is, hiszen jól megnéztek, amikor Domonkos Szilviával, a Majdány-Rábé helyi közösség elnökével végigsétáltunk a Tito marsall utcán. Valaki meg is kérdezte: az eladó házakat fényképezzük?
Az adatokból tudjuk, hogy a két magyar falu lassan, de egyre szívbemarkolóbb bizonyossággal zsugorodik, mára alig négyszáz lakosuk maradt, százan Rábén, mintegy háromszázan pedig Majdányon. Szinte minden harmadik ház lakatlan.
- Az ír üzletember megjelenése óta a házvásárlások ügye a legfontosabb téma nálunk. Az emberek a valós információ hiányában képtelen találgatásokba, már-már rémhírek terjesztésébe bocsátkoznak. Leginkább attól félnek, hogy a nyugati országokból kitoloncolt romákat telepítik majd ide. A helyi közösség elnökeként állíthatom, hogy én ilyesmiről nem tudok, és a feltételezést is képtelennek tartom.
A kérdéses házakhoz, amelyekhez az új tulajdonos mintegy 10-15 euróért jutott hozzá, fél-egy holdas kert is tartozik, de nem egymás mellett vannak, vagyis az esetleges lebontásuk után nem lehet összefüggő területet kialakítani. Én inkább arra gondolok, hogy a hármas határ megnyitására, a vámmentes ipari övezet létrehozására számít. Út, víz, áram, telefon nálunk is van, akár gyárat is lehetne ide építeni.
Felújított iskola - tíz kisdiák
Egyébként, ha nem is külföldi, de hazai ''befektetők” már vannak a faluban. Egy magyarkanizsai család gyümölcsfákat telepített a megvásárolt házak kertjébe, egy másik pedig csirkefarmot létesített. Az utóbbihoz, Major Józsefhez, be is mentünk. Két évvel ezelőtt jött ki Majdányra, ahol a nagynénjétől örökölt földeket hasznosítja.
- A munkahelyem megszűnt, valamihez kezdenem kellett. Itt vannak a földek, azok termését, a búzát, a kukoricát használom fel a pecsenyecsibék tenyésztéséhez. A szárnyasokat vágóhidaknak értékesítem. Már megismertem a falut, de a legutóbbi történésekhez nem igazán tudok bármit is hozzáfűzni. Az emberek sok mindent beszélnek. Tudja, az ilyen kis faluban, ha nem történik semmi, akkor az a baj, ha történik, akkor az. Nem látom a logikáját ennek a házfelvásárlási ügynek. A hármas határ megnyitása már hosszú ideje téma, de én nem tartom valószínűnek, hogy a közeljövőben megvalósulna.
- Sokkal szívesebben olvasnék az újságban arról, hogy egy sikeres pályázat eredményeként a majdányi és a rábéi temetőkben egyaránt megkezdtük a kápolna építését, a Tartományi Nagyberuházási Alap támogatásával pedig teljesen felújítottuk az iskola épületét. Tizenkét és fél millió dinárba került a tetőcsere, a szigetelés, a meszelés... Sajnos, jelenleg csak tíz diák tanul a három összevont tagozaton, de én bízom abban, hogy egyszer jobbra fordul ennek a falunak a sorsa - mondta búcsúzóul Domonkos Szilvia.
Újhelyi Nándorhoz, a törökkanizsai községi képviselő-testület elnökéhez azzal a széltében-hosszában terjesztett hírrel kopogtatok be, hogy az önkormányzat állítólag hatalmas pénzeket nyert külföldi pályázaton a hazatelepítendő romák elhelyezésére. Határozottan állítja, hogy erről semmit sem tud, de a majdányi helyzetről ő is tájékozódott.
- Talán arra számít ez a bizonyos vállalkozó, hogy egyszer kiépül a bánáti autópálya,
amely a legutóbbi értesüléseink szerint a hármas határon jön majd át Szerbiába, Majdány, Rábé, Oroszlámos falvak mellett. Ebben az esetben bizonyára megnőne a felvásárolt telkek értéke, sőt, akkor is, ha a hármas határ mentén kialakítják a vámmentes övezetet.
A közvéleményben jelen van a félelem, a majdányi házvásárlást összekötik a betelepítésekkel, habár mi erről - ismétlem - semmiféle információval sem rendelkezünk.
Tisztességes befektetői szándék
Mivel a Magyar Szó napilapban már korábban megjelent egy írás a kelendővé vált majdányi házakról, Gergely Józsefnek, a cikk szerzőjének maga az ír üzletember, Denis Buglee jelentkezett. A beszélgetés során elmondta, korábban hosszabb ideig, tizenkét évig kamionsofőrként dolgozott, bejárta az egész Európát. Tíz évvel ezelőtt jött először Szerbiába, és itt több vállalkozást alapított. Már hosszabb ideje Dél-Szerbiában, Tutinban él. Két építőipari cége is működik ebben a térségben, de a vadászturizmusban is kedvező lehetőségeket lát. Írországban, Csehországban, Montenegróban is vannak építőipari vállalkozásai, de a legszívesebben Szerbiában tartózkodik, ezért ide kívánja összpontosítani az érdekeltségeit.
Jó befektetésnek tartja az ingatlanokba való beruházást. Két éven belül egy kisebb üzemet nyitna Majdányon, ahol mintegy negyven ember számára lesz munkalehetőség. Amennyiben kedvező áron hozzájutna, még néhány házat megvásárolna a faluban. Arra gondol, a határ közelsége később talán előnyt jelenthet, de konkrét tervei egyelőre még nincsenek, ugyanis lekötik a már meglévő tevékenységei.
Arra a kérdésre, hogy miért nem kereste a kapcsolatot a helybeliekkel, azt válaszolta, sok az elfoglaltsága, állandóan jön-megy, az üzletieken kívül nincs ideje más kapcsolatokra. A szóbeszéd eloszlatására és a majdányiak megnyugtatására hozzátette: nem szándékozik külföldi munkásokat hozni, csak helybeliekkel, idevaló emberekkel dolgozik. A megvásárolt házak közül a három jobb állapotban lévőt felújítja, a többit lebontja, és új épületeket emel a helyükbe.