Európa csendes

Európa csendes

Úgy fest, azoknak van igazuk, akik szerint a májusi európai parlamenti választás vízválasztó lesz.

Eredményeként ugyanis Európa politikai térképe teljesen átrajzolódhat, megváltozhatnak a legfőbb törésvonalak, a politikai szövetségek, az értékrendi táborok. Azt viszont nagyon nehéz előrelátni, hogy ennek nyomán milyen lesz majd az öreg kontinens.  

Európa nem volt mindig ilyen békés hely, mint most. Évezredeken keresztül vívtak véres háborúkat a földrész kisebb-nagyobb szegleteinek birtoklása céljából, illetve vallási, ideológiai és egyéb okokból — sőt, esetenként az uralkodók személyes indítékából is törtek ki fegyveres konfliktusok. Milliók estek áldozatul, és sok esetben sajnos főleg olyanok, akik valószínűleg nem is tudták pontosan, miért halnak meg. Franciaország és Németország például csak 1870 és 1945 között háromszor háborúzott egymással.

A háború nem jó. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy a történelem során némi pozitív hozadéka is volt. Hiszen a technika és a technológia fejlődéséhez tagadhatatlanul hozzájárultak a háborúk által generált találmányok. Például a rakétatechnika fejlődése végül a világűr meghódításához vezetett, továbbá a konzervipart is a háborús ellátás során felmerült gondokra kikísérletezett megoldások juttatták el a mai fejlettségi szintjére. Ennek ellenére — józan gondolkodással — semmilyen fegyveres konfliktust nem helyeselhetünk.

Az országok közötti béke szavatolásának lehetőségei közül az egységesítés mint eszme nem új keletű elgondolás. Számos egykori európai vezető és gondolkodó látta ebben a megoldást. Victor Hugo, Dante, Kant, Comenius, Erasmus vagy Saint-Simon műveiben is olvashatunk erről az elképzelésről. Victor Hugo már 1849-ben az Európai Egyesült Államokról mint az európai országok számára követendő célról írt.

Az 1920-as években szárnyait bontogató úgynevezett Páneurópai Mozgalom a politikai egységesítés mellett, illetve azzal párhuzamosan a gazdasági integráció tervét is felvázolta. Aristide Briand francia miniszterelnök 1929-ben a Népszövetség gyűlésén beszédet tartott, melyben javasolta az európai nemzetek föderációjának megalakítását a szolidaritás, a gazdasági fejlődés, valamint a politikai és a társadalmi együttműködés jegyében. Egy év múlva elő is terjesztette az Európai Föderális Unió rendszeréről szóló följegyzéseit. Édouard Herriot francia politikus Az Európai Egyesült Államok címmel írt könyve 1931-ben jelent meg, viszont a gazdasági világválság, a kommunizmus és a fasizmus térhódítása, majd az ennek okán kirobbant II. világháború megakadályozta az egységesítésre vonatkozó eszme további kibontakozását.

A világégés után, 1946 őszén Churchill angol miniszterelnök a Zürichi Egyetemen ismét Európai Egyesült Államokról beszélt. A következő évben született meg a Marshall-terv, melynek elsődleges célja Európa gazdaságának helyreállítása, fellendítése volt.

Akárcsak most, abban az időben is úgy tűnt, mintha felgyorsultak volna az események. 1949 májusában megalakult az Európa Tanács, melyet már egy meghatározó nemzetközi szervezetnek tekinthetünk, az Európai Szén- és Acélközösség létrejöttét pedig az EU alapkövének tartják. A koncepció az volt, hogy a szén- és az acélipar közös ellenőrzése meghiúsíthatja az önálló háborús előkészületeket egyik és másik fél részéről is. A harcokat persze azóta is vívják, csak már nem hagyományos fegyverekkel. Bizonyos szempontból már ez is egyfajta haladásnak tekinthető.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Nézőpont rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Európa csendes
Nézőpont
  • Tóth Péter
  • 2019.06.10.
  • LXXIV. évfolyam 23. szám
Európa csendes
Nézőpont
  • Tóth Péter
  • 2019.06.03.
  • LXXIV. évfolyam 22. szám
Facebook

Támogatóink