* Kezdjük az elején: mikor kezdtél grafikával foglalkozni, volt valaki a környezetedben, aki motivált?

– Tulajdonképpen már gyerekkoromban része volt a rajzolás az életemnek. Általában olyan dolgokat rajzoltam le, amelyekre vágytam, így valamilyen szinten megteremtettem magamnak a vágyaimat a papíron. Az autók mindig szenvedélyeim voltak, azokkal kezdtem, és ebből a rajzolgatásból egy szakma nőtt ki, egy olyan dolog, ami művészetnek is nevezhető. A nővéremmel versengtem mindig, én négy évvel fiatalabb vagyok, ő is nagyon szépen rajzol, hiperrealisztikus rajzokat készít, és általa kezdtem rajzolni. Valójában én sohasem tudtam kivitelezni azt a precizitást, amit ő tudott. Miután megtudta, hogy féltékeny voltam arra, hogy milyen szépen, realisztikusan tudott rajzolni, kiderült, hogy ő pedig az ötleteimre volt féltékeny. Később Pécsen jártam egyetemre, de sajnos édesapám megbetegedett, és visszaköltöztem Szabadkára, ahol elhelyezkedtem grafikusként, és ahogy elhelyezkedtem, itt is ragadtam, és ment a professzionális alkotóéletem tovább. Egy kis reklámcégben kezdtem el dolgozni, úgy, hogy nem tudtam a számítógépet használni. Az a reklámcég grafikust keresett, én pedig a hónom alatt a rajzaimmal mentem be, és mutattam meg, hogy mit tudok. Persze voltak más jelentkezők, akik grafikusként dolgoztak, és ismerték is a számítógépet, de végül mégis engem választottak a kreativitásom miatt. Ahogy ez az egész elkezdődött, nem is tudtam leállni, és három hónap alatt én lettem a fő grafikus a cégben.

* Honnan jön az inspiráció?

– Általában olyan dolgok ihletnek meg, amelyeknek történetük van, ami nem felszínes, és amit tovább lehet gondolni vagy továbbadni. Sok mindennel foglalkozom, a reklámgrafikáknál és a logótervezésnél egész más az inspiráció, mint, mondjuk, a magyar nemzeti grafikáknál vagy az autóknál. Tulajdonképpen nagyon sokáig csak kliensekkel dolgoztam, szakmaként éltem meg a grafikát, itt az volt a célom, hogy minél jobb grafikákat csináljak, minél jobb arculatot tudjak egy cégnek alkotni. Később kezdtem el a saját dolgaimmal foglalkozni.

* Manapság hot topic a mesterséges intelligencia kérdése. Te hogy vélekedsz róla, szoktad használni?

– Szoktam használni, és úgy tekintek rá, mint egy eszközre. Nagyon fontos, ha mesterséges intelligenciát használ az ember, ő maradjon meg tervezőként, és eszközként használja. Az emberi gondolkodásmódot, az emberi faktort nem tudja helyettesíteni, viszont egy nagyon hasznos eszköz, amit tudunk használni, és meggyorsítja a munkánk.

* Hogy érzed, nehéz Vajdaságban művészként érvényesülni?

– Őszintén? Igen. Már az is bizonyíték erre, hogy előbb voltak külföldön kiállításaim, mint itt. Ez egy kis közösség, tehát mindenért jobban meg kell küzdeni, mint egy nagyobb közösségben. Ennek is megvan a varázsa, mert vajdasági magyarként inspirálódok, és vajdasági magyarként tudom megélni azt, amit továbbadok a magyar nemzeti grafikákkal.

* Számodra mit jelent magyarnak lenni?

– Mindenki azt mondja, hogy nagyon erősek a grafikáim, és egy harc látszik bennük. Ez igaz is, mert szomorúvá tesz az, hogy látom, mennyire fogyatkozik a magyarság. Valójában a grafikám egy csendes harc a felejtés ellen, és igyekszem olyan dolgokat továbbadni, ami nem múzeumban kell hogy tovább éljen, hanem a modern vizuális világban.

* Először talán az általad is már említett Magyar nemzeti grafikák című alkotásaid révén kerültél be a köztudatba. Ezek az alkotások elsősorban magyar motívumokat, személyeket, mondabeli alakokat ábrázolnak, és a rovásírás is megjelenik rajtuk. Honnan jött az ötlet?

– Az első grafikám egy tragédia által jött létre. Apósom hirtelen elhunyt, és az ő emlékére született meg az első rajzom, tehát nem egy tudatos döntés volt. Ezt a rajzot feltöltöttem a Facebookomra, és hihetetlennek tartottam, hogy pár nap alatt 200 000 ember megnézte. Itt láttam, mekkora igény van erre a dologra, amit csinálok. Az is közrejátszott, hogy amikor a fiam tanulta a cirill betűket, akkor egy mély szégyent éreztem azzal kapcsolatban, hogy ismerjük a cirill betűket, viszont a magyar rovásírást nem. Ekkor fogant meg bennem egy olyan gondolat, hogy meg akarok tanulni rovásul írni, és ez az elhatározás olyan mély volt bennem, hogy el is kezdtem kutakodni a rovásjelek után, és hihetetlen dolgokra találtam rá, végül egyre jobban belemélyedtem a témába. Az elején nagyon sokat kellett használni, hogy megjegyezzem, furán is néztek rám, mikor elmentem egy szülői értekezletre, és rovásírással jegyzeteltem. Muszáj volt használnom a rovásírást, hogy megmaradjon a fejemben, de ennek is korszakai voltak. Megtanultam a betűket használni, később viszont – mivel a magyar nyelv egy vizuális nyelv – rájöttem, hogy sokkal mélyebb szintjei vannak. Mivel én is egy vizuális alkat vagyok, egyre jobban tudtam a szimbólumokat beépíteni.

* Hol húzódik a határ a történelmi hitelesség és a művészi szabadság között?

– Nem vagyok történész, de minden témának utánaolvasok, kutatok, hogy hiteles legyen. A mag, a minták jelentése szent számomra, viszont a kreativitás ott kezdődik, hogy ezt a magot hogy mutatjuk be.

* Mostanában mi foglalkoztat leginkább?

– Több minden foglalkoztat. Először is szeretném a grafikáimat összegyűjteni, és egy könyvben megjeleníteni. Szeretnék egy útmutatót is adni gyerekeknek, hogyan tanulhatják meg könnyedén a rovásírást. A gyerekekben még él a kreativitás, és sokkal könnyebb vizuális módon átadni nekik. Foglalkoztat az autódizájn is, épp most a Trabant-dizájnom világhírű szenzáció lett, tulajdonképpen az egész világ médiája leközölte. Itt van a munkám is, az is foglalkoztat, úgyhogy eléggé széles a listám.

* Hol találkozhatunk a munkáiddal?

– Elsősorban az online felületeimen, de szerencsére egyre több lehetőség nyílik a kiállításokra is. Idén lesz először kiállításom Vajdaságban, Palicson a Nyárhangoló Fesztivál keretében, ami július 9-e és 12-e között lesz megtekinthető. 9-én lesz a megnyitó, 16 órakor, egy kis beszélgetés és műsor keretén belül, szívesen várok mindenkit.

* Mitől lesz jó egy grafika? Amikor ügyfelekkel dolgozol, mennyire tudod beleadni a munkába a saját kreativitásod/ötleteid?

– Egy dolog a legfontosabb, a problémamegoldás. Általában az emberek a grafikáról úgy gondolkoznak hogy: szép, viszont nem az az elsődleges feladata, hogy szép legyen, hanem az, hogy problémákat oldjon meg. Egy logó nem csupán dísz, hanem egy cég személyisége, és technikailag is úgy kell megcsinálni, hogy minden formában kivitelezhető legyen, kicsiben, nagyban is jól nézzen ki, és érzelmeket kell hogy ébresszen az emberben. Megvan a vonalak jelentése és a színek pszichológiája. A munkát először megelőzi egy gondolkodási folyamat. Ha szerencsés vagyok, a kliens elfogadja azt, hogy huszonöt éves tapasztalatom van. Ha nem, akkor megvalósítom az ő elképzelését. Én mindig megmondom, szerintem mi lenne a jó neki, de ha nagyon ragaszkodik a saját elképzeléséhez, akkor megcsinálom azt. Általában vissza szoktak jönni egy idő után, hogy jó, látom ez nem működik, te hogy is csináltad?

* A beszélgetések végén meg szoktam kérdezni, ki mit üzenne a hallgatóknak/fiataloknak/pályakezdőknek. A te esetedben ez mi lenne?

– A kezdő művészeknek azt üzenném, hogy a tehetség önmagában nem elég. Legyenek kitartóak, és ne akarjanak egyik napról a másikra híressé válni, találják meg saját stílusukat. és dolgozzanak sokat.

Képek: Podcast és László saját grafikái