A Köztársasági Statisztikai Hivatal adatai szerint a bérek nominálisan több mint 10 százalékkal, reálértékben pedig valamivel több mint 2 százalékkal nőttek. Szerény eredménynek tűnik, a számok sem mutatnak ki mindent önmagukban. Sajnos nem mindenki mondhatja el magáról, hogy nőtt az életszínvonala.

A statisztikák sok mindent elárulnak, de sokat el is takarnak. Esetenként a lényeget ezért szokták bikinihez hasonlítani. Mert bizony aki a jövedelme, bevételei többségét például élelmiszerre költi, az nyilván még a megnövelt nyugdíjból vagy bérből is kevesebbet tud megvásárolni, mint egy-két évvel korábban. Nem mindenki annak örül elsősorban, hogy kevesebb pénzért olyan okostelefont vagy táblagépet tud beszerezni, amely még többet is tud, mint a korábban drágábban kínált termék. A kedvezőnek nem mondható világgazdasági helyzet ellenére azonban már az is pozitívumként értékelhető, hogy sikerült elkerülni a recessziót, a nagy infrastrukturális beruházások sem álltak le. Sőt! Itteni szemmel nézve talán meglepő, de sok projektum idejében készült el, a folyamatban lévők is többnyire a tervezett tempóban haladnak. A folytonosság mindig, de ilyen kritikus helyzetekben kiemelkedően fontos. Az infrastrukturális beruházások megkerülhetetlen alapjai a növekedés esetleges fenntartásának. Az utak, vasutak megléte a kereskedelmi forgalom fellendítésének alapfeltétele. Azok nélkül a főbb útvonalak egyszerűen elkerülnek, kikerülnek bennünket, és mások profitálhatnak az előnyökből.

A Belgrád—Budapest vasútvonal, a Vajdaság Mosolya gyorsforgalmi közút megépítése nyomán és az egyéb kedvező körülményeknek köszönhetően térségünk vonzóvá válhat a befektetők számára, az elvándorlás is mérséklődhet, sőt, idővel a visszájára fordulhat. Ehhez azonban egyebek mellett politikai stabilitás, együttműködés és tolerancia szükségeltetik. Nem is kevés, és reméljük, lesz belőle elegendő. De az anyaországi nemzetpolitika folytonossága szintén nemcsak hogy fontos, de hosszabb távon nem túlzás azt mondani, létkérdés is nekünk, vajdasági magyaroknak. Természetesen mindig sokat számítanak a kedvező vagy éppen kedvezőtlen külső körülmények. De az utóbbi évek eseményei megmutatták, mi kell ahhoz, hogy előrelépjünk, előreléphessünk. A mondókából kölcsönzött idézettel illusztrálva „esztendőre vagy kettőre” befejeződnek a projektumok, feltárulhat az ösvény, mely elvezet a közepesen fejlett kategória irányába, életszínvonalunkon is megmutatkozik a fejlődés. A számos bizonytalanság ellenére, ha sikerül elérni a közepesen fejlettek csapdáját, akár még messzebbre is eljuthatunk.

Az adatokra még várni kell, de Szerbiában éves szinten valószínűsíthetően mintegy 2 százalékkal növekedett a társadalmi össztermék. Ehhez jórészt a mezőgazdaság járult hozzá, az agrárium teljesítménye ugyanis 9-10 százalékkal bővült a tavalyihoz mérten. Ezt azonban nem annyira a teljesítményünk, inkább az időjárás hozta. Az ipari termelés valamivel több mint 2 százalékos növekedést mutat, miközben a feldolgozóipar szerényebb mértékben nőtt, 0,5 százalékos a bővülés. Az építőiparban viszont szintén jelentős, 8-9 százalékos volt a növekedés. A kiskereskedelmi forgalom 1,8 százalékos, a nagykereskedelem pedig 1 százalékos visszaesést mutat. Szerény eredmények, de eredmények.