Balaton melléki emlék

Az erzsébetlaki Császár-tó Magyar Művelődési Egyesület 2004-ben alakult meg, utolsóként önállósulva abból a néhai Egység ME-ből, amely korábban a helyi bolgár és szlovák műkedvelőket is tömörítette. Sokáig kereste önmagát. Pontosabban mindaddig, amíg Illyés-Major Julianna, a Vonyarcvashegyi Művelődési Ház, illetve Könyvtár igazgatónője nem tett számára ajánlatot: legyenek a vendégeik egy Balaton-parti olvasótáborban. Az eseménynek személyes kapcsolatra épülő előzményei is voltak: a négy évvel ezelőtti Ökológiai Világnapok rendezvénysorozaton ugyanis amatőr festőként a vonyarcvashegyi igazgatónő is jelen volt. Később ez a kapcsolat testvérvárosi rangot is kapott.
- A szó szoros értelmében is felrázott bennünket ez a meghívás, az anyaországgal való együttműködés lehetősége - nyilatkozta Pozsár-Halász Éva tanítónő, a művelődési egyesület elnök asszonya, aki idestova húsz év pedagógusi munkatapasztalatot tud felmutatni. Kombinált tagozatokon oktatta/oktatja a magyar tannyelvű oktatást választó erzsébetlaki gyermekeket. Egyébként ő maga is két gyermek édesanyja, aki leplezetlenül kritikus szemmel tekint a tagozatmentőnek is nevezett diákingáztatásra. Nem véletlen, hiszen ebből gyermekkorában, lukácsfalvi lévén, jómaga is alaposan kivette a részét. Ebből eredően az oktatási kétnyelvűségnek is csak a pozitív oldalait hajlandó tudomásul venni, hangsúlyozva, hogy a szerb tagozaton végzett felső osztályok után is lehet kitűnő tanulmányi előmenetellel bizonyítani, akár a magyar tannyelvű gimnáziumban is! Természetesen csak akkor, ha a magyar szülőben megvan a magas fokú nemzeti öntudat, és él törvény adta jogával, hogy legalább az alsóban anyanyelvén taníttassa gyermekét.
Egyfajta szükséges kitérőként érintettük e témát, mivel a falu kultúrmozgalmának gerincét éppen azok a fiatalok képezik, akik, attól eltekintve, hogy egymás között inkább államnyelven diskurálnak, lelkes ragaszkodással dalolnak, szavalnak - magyarul. A verbuválás rábeszéléssel indult, amikor a tanítónő és a művészeti vezető közös erővel keresett meg minden volt és leendő táncost. Jelenleg a folklórosok száma húsz körül mozog, ráadásul zenekaruk is van. Muzslyáról járnak ki a fiúk, de ''blatósi” vízzel öntözött gyökereik vannak.
- A 2008-ban rajtoló magyarországi táborozáson a felsősök és a középiskolások is helyet kaptak, a rákövetkező évben pedig mi voltunk a házigazdák. A táborhely kérdésében az iskola és a parókia nyújtott megoldást, az écskai halgazdaság pedig egy kishajót bocsátott ingyenesen rendelkezésünkre, amivel a vendégeinket levihettük a Császár-tóra. A tánccsoportunk koreográfusa Szőke Árpád, a nagybecskereki Petőfi egykori elnöke. å jár ki fiataljaink közé hetente kétszer, évszaktól és időjárástól függetlenül. Enyhe időben a másfél órás próbák a moziterem színpadán zajlanak le, télvíz idején az iskola tornatermét használják, akárcsak a színjátszók és az asszonykórus is.
Az egyesület március 15-én tartotta meg évi közgyűlését, vázolva az elmúlt esztendőben kifejtett tevékenységet, ismertetve az idei terveket.
- Ha távlatokban gondolkodunk, tudjuk, hogy a jövő záloga a fiataljaink. Ezért is igyekszünk minél többjüket bevonni tagságunk soraiba, ami nemcsak a belépési szándéknyilatkozat aláírását jelenti, hanem aktív szervezési és kivitelezési munkával is jár. Egyesületünk csaknem száz tagot számlál. Alakulóban van a kézművescsoport is, amely fafaragást és csuhébaba-készítést tanul majd, s kézművestábor indítását is tervezzük. Helyi koordinálással igyekszünk eleget tenni a Szülőföld Alap pályázati felhívásainak, a legkisebbek számára pedig egyhetes citeratábor létrehozását helyeztük kilátásba. Persze, ha lesz rá fedezet! Pillanatnyilag, sajnos, anyagilag a nullán vagyunk, ami rányomhatja bélyegét a további munkánkra. Az idei terveinket ez ideig sikeresen megvalósítottuk. Voltunk a péterrévei Durindón és a Gyöngyösbokrétán, július közepén a vonyarcvashegyi olvasótáborban, a pünkösd utáni első hétvégén pedig az erdélyi Homoródszentmártonra utaztunk egy egész estét betöltő kísérőműsorral, az ottani polgármester, Kerekes Péter úr meghívására. Akkor került ugyanis sor a két település között még tavaly novemberben megkötött együttműködési megállapodás polgármesteri ratifikálására. Szeptember végén a falunapunk alkalmából rendezendő ünnepségen lépünk majd fel, október 6-án az aradi vértanúkra emlékezünk irodalmi esttel, Erzsébet napjára (november 19-ére) pedig a kulturális hídépítés szerepét betöltő, Határontúliak III. Erzsébetlaki Találkozóját iktattuk be az eseménynaptárunkba.
Habár a helyi események ún. médiatámogatottsága korántsem kielégítő, a lukácsfalviak internetes oldalán keresztül (www.lukacs.org.rs/banatiszaj-t.htm) mind szöveges, mind képes, mind hangos formában nyomon követhetők a falu magyar vonatkozású eseményei.
- Támogatóink önzetlenségének köszönhetően az általános pénztelenség ellenére is több ''nehézsúlyú” elképzelést sikerült kiviteleznünk. Az erdélyi út finanszírozásához például az MNT, az Oktatási Minisztérium, a Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkárság, valamint Nagybecskerek városa is hozzájárult. Politikailag én VMSZ-párti vagyok, aki nem határolódik el a más pártokban lévő magyarokkal való együttműködéstől. Ez szerintem létfontosságú tényező, kiváltképpen egy ilyen kicsiny közösség boldogulása érdekében. A legutóbbi nemzetitanács-választásokat megelőzően 330-an vallották magukat magyarnak, de ez önmagában még nem elegendő a hosszabb távon való megmaradáshoz, a beolvadás csökkentéséhez. Szisztematikus munka is kell ehhez, amelynek eredményeképpen az itteni magyar szülők továbbra is, illetve még határozottabban kiállnak gyermekeik magyar tannyelvű oktatása mellett. Az óvodában van anyanyelvápolás, amit Mijatov Irén kolléganőm vezet igen lelkiismeretesen. Játékokon, gyermekdalokon keresztül szeretteti meg az aprókákkal a nyelvet, alapot készítve egyúttal számomra is. Az idén 14-en voltak óvodakötelesek, ebből lesz most szeptemberben hat szerb, négy magyar és négy szlovák tagozaton induló diákunk. Hogy mi végre ez az erőlködés? Hiszen ha hagynánk, hogy az asszimiláció csak úgy, minden ellenállás nélkül megtörténjen, egyúttal falunk messze földön híres multikulturalizmusa is nyomtalanul eltűnne!
- Személyes indíttatás? Az igazat megvallva engem sokáig a tömbmagyarságban való élés vonzott. Mindenáron el akartam innen költözni, mondván, tőlünk északabbra, egy nyelvileg homogénebb közegben gyermekeinknek, de végső soron magunknak is könnyebb lenne magyarnak maradni. Végül ''bekattant”, hogy voltaképpen egyáltalán nem fontos, hol él az ember, csak boldog házasélete legyen! S ebből táplálkozva gyermekeibe is bele tudja plántálni az egészséges szellemi és nemzeti öntudatot.