Eredményeket tudunk felmutatni
Kartali Róbert
2021.12.25.
LXXVI. évf. 51. szám
Eredményeket tudunk felmutatni

A vajdasági magyar közösség hihetetlen életerővel rendelkezik, és ennek a legnagyobb bizonyítéka talán éppen az, hogy száz év után kisebbségi léthelyzetben, nemzetben tud gondolkodni. Hogy mindezt el tudtuk érni, nemcsak a közösség erejét, hanem egy nemzetben gondolkodó kormánynak a segítségét, támogatását is jelzi — emelte ki mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke lapunknak adott évértékelő interjújában. Mint mondta, együtt, közösen olyan értékeket tudtunk fölmutatni, amelyek soha nem tapasztalt eredményeket hoztak.

* Hogyan látja ma a vajdasági magyar közösség helyzetét?

— Megmaradásunk attól függ, hogy tudunk-e nemzetben gondolkodó közösségként működni, hiszen egy közösség nyelvében, identitásában, hitében és összetartozásában tud megmaradni szülőföldjén, és tud jövőt tervezni, építeni. Azt látom, hogy ebben a közösségben egy percig sem ingott meg ez a hit, és a globalizáció számos kihívása, a világ széttöredezettsége ellenére közösségünk összetartó, és érzi, hogy egymásra vagyunk utalva. A fogyatkozó és öregedő közösségekben általában a reményvesztés szokott megjelenni, az itt élőkben viszont hihetetlen bizonyítási vágy és erő van. Ez talán a földhöz való ragaszkodásnak is köszönhető, amely ebben a dolgos magyar népben mindig is ott volt, és ez ide kötött bennünket.

* Az idekötöttség lehetőségeinek körét szélesíti az, hogy az idén számos intézményi fejlesztés történt. Melyek voltak a legfontosabbak?

— A legjelentősebb az óvodafejlesztés területén a Vackor Magyar Iskoláskor Előtti Nevelő- és Gyakorlóintézmény megnyitása volt. Hat szórványóvoda folyamatos működtetése, hamarosan Maradékon nyílik egy református óvoda, de ugyanakkor a Vackor kihelyezett részlegei várhatóan jövő évben megnyílnak Noszán és Újvidéken, a Magyar Szó székházában, a nyomda kiköltöztetése után. Az iskola tekintetében különösen a hátrányos és a sajátos igényeket megkövetelő gyerekekkel való foglalatosságra fektettünk nagy hangsúlyt, mind Szabadkán, mind Óbecsén. Külön fejlesztéseket sikerült eljuttatni, megújítottunk termeket, és mind az általános, mind a középiskolákban a pedagógusokkal való folyamatos együttműködés fontos és jelentős volt. A Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar megújult épülete újabb lehetőséget biztosít számunkra a felsőoktatás fejlesztésére, a műszaki szakfőiskola pedig azt az esélyt tartogatja, hogy önálló karrá váljon. Nemzeti jelentőségű intézményként tudtuk támogatni a Művészeti Akadémia színészképző csoportját, a magyar tanszéket, a kultúra terén pedig egészen hihetetlen dolgok történtek. Áttekintve az egyházi fejlesztéseket, az aracsi pusztatemplom rekonstrukciójának, állapotának megőrzéséhez a kutatások elkezdődtek, a régészeti ásatások hamarosan megindulnak, és megújulnak azok a rekonstrukciós tervek is, amelyek már évekkel ezelőtt a Tartományi Műemlékvédelmi Intézetben elkészültek. Bajmokon, Bogarason, Zentán, Kelebián, a Bánságban Csókán és számos más helyen újulnak meg templomok. Fontos üzenet ez, mert amikor egy közösséget meg akarunk erősíteni, akkor a földi és az égi kapcsolatok közti harmóniát kell megtalálni, ezért sem véletlen, hogy fontosnak tartjuk ezeket a fejlesztéseket. Szabadkán a zsinagóga is jól mutatja ezt, melyet anyaországi támogatásból sikerült felújítani, valamint megtörtént az orgona átadása és felszentelése is. Jövőre várható egy állandó interaktív kiállítás, mely bemutatja a zsinagóga és az itteni zsidóság történetét. Hamarosan elkészül a magyar—szerb középszótár is, mely a terveink szerint 35 000 címszót tartalmazott volna, de már 60 000-nél tartunk, tehát a középszótár kinőtte magát. A tervezett két kötet közül az első jövő év elején jelenik meg.

* A nemzeti tanács a nyelvhasználat, az oktatás, a tájékoztatás és a kultúra kérdéseiben képviseli a magyar nemzeti közösséget. Az oktatás és a kultúra mellett a másik két területen történt-e olyan dolog, amelyet érdemes kiemelni?

— A tájékoztatás terén meg kell említeni, hogy a Hét Nap az idén ünnepelte 75. évfordulóját. Nagyon szép, egész évre kiterjedő programsorozat volt, a lap az ünnep jegyében magában hordozta a megújulás esélyét, lehetőségét. Sikerült intézkedni a papírdrágulás ügyében is, habár emiatt újabb kihívások várnak mind a lapra, mind az alapítóra, de úgy néz ki, hogy ezeket a tartomány segítségével sikerül valamilyen módon megoldani. Nagy változások várhatóak a Magyar Szóban, hiszen a nyomda kiköltöztetésével új terek szabadulnak föl. A már említett iskoláskor előtti intézmény mellett egy sajtómúzeum is készül, a Forummal közösen lehetőség nyílik egy irodalmi kávéház és találkozóhely átadására. Konferenciaterem is lesz, és az egész Forum-ház a közösségi tereivel a fiataloknak próbál még nagyobb lehetőséget adni. Összeállt a teljes tehetséggondozási programunk, amely a hamarosan elkészülő oktatási, köznevelési és felsőoktatási stratégiának a része lesz majd. A tájékoztatási stratégia tervezete is elkészült, ennek a közvitája a jövő év elején kezdődik. Az idén pedig a tanács elfogadta a hivatalos nyelvhasználati stratégiáját, amely öt évre tervez. Nem véletlenül került ez első stratégiaként elfogadásra, ugyanis ez határozza meg a legfontosabb elemét egy közösségnek, az anyanyelvét. Ami egyénivé és sajátossá tesz bennünket, minden, amit értéknek tartunk, az az anyanyelvünkhöz kötődik. A 2011-ben elfogadott nemzeti tanácsi stratégiák egy alapot raktak le, amelyen összeálltak az építőkövek, és most jutottunk el oda, hogy felépült egy teljesen egységes rendszer. Szinte lehetetlen felsorolni a rendezvényeinket, tavaly számos elmaradt, de az idei évben megrendezésre kerültek. Az, amiről százegy évvel ezelőtt azt hittük, hogy örökre széthull, és sohasem tud összeforrni, összeállt egy egységgé, egy működő rendszerré.

* Az év végi összegzéskor az ember az eddigi eredmények fölülvizsgálatán túl terveket is sző a jövőre vonatkozóan. A következő időszakban mire számíthat a vajdasági magyarság?

— A legfontosabb, hogy a digitális oktatásnak minden feltételét biztosítsuk. A XXI. század emberénél, de leginkább a fiataloknál alapkövetelmény, hogy digitálisan is írástudók legyenek, hogy ennek a világnak minden alapját ismerjék. Ennek az egyensúlyát kell megtalálni egy kisebbségi közösségben, hiszen a globalizáció kihívásai mellett a nemzetben való gondolkodást és a nemzeti gondolat egységét kell ilyen formában megőrizni. Kishegyesen, Topolyán újulnak meg művelődési terek. Jövőre Zsablyán elkezdődik a katolikus templom renoválása. Jelképes ez, hiszen a sajkásvidéki magyarság szinte teljesen eltűnt a szülőhelyéről. Ebben a templomban egy kiállítás nyílik, de a szakrális tere is megőrződik, és találkozóhely lesz mindazoknak, akik havonta egy-két programra ellátogatnak oda, hogy megemlékezzenek azokról, akiket elűztek a szülőföldjükről, vagy akik már nincsenek közöttünk. Sőt, Csúrogon a templomot is lerombolták, ugyanakkor a megbékélés jegyében egy egészen más, új világ van születőben. Zsablyát említve a pravoszláv és a katolikus templom is ott magasodik a település központjában, jelképezve azt, hogy a harangok nemcsak egymással feleselni, hanem egymással beszélgetni is tudnak.

* 2022 a választások éve. A nemzeti tanácsi választás az év vége felé várható. Ezzel kapcsolatban mit fogalmazna meg?

— Az elmúlt időszakban a Magyar Nemzeti Tanács és a Vajdasági Magyar Szövetség is úgy dolgozott, és úgy tudott sikeresen együttműködni, hogy akár mindennap lehettek volna választások. Az az elkötelezettség és felelősségérzet, amely ott munkál bennünk, úgy gondolom, egyértelművé tette, hogy nekünk nem a választásokra kell készülni, hanem a közösségnek a megőrzésére kell törekedni. Úgy érzem, hogy a közösséghez való kötődésem van annyira erős, hogy az ember nem áldozatnak, hanem megtiszteltetésnek fogja fel a feladatot. Bármikor, ha arra kerül a sor, az emberek szemébe tudjon nézni, és a számvetésen túl olyan jövőképet tudjon vázolni, amely bármikor meggyőzheti őket arról, hogy akik itthon vannak, azokon segíteni akarunk. Akik pedig a világ más táján élnek, azok ha közelebb vannak, akkor mind gyakrabban hazajönnek, a többiek pedig majd belátják, hogy a szülőföld hazahívja őket. Mert az itteni esélyek, lehetőségek talán nem is olyan rosszak, és nem reménytelen a jövőépítés, főleg, ha a gyermekeinket az anyanyelvükön szeretnénk taníttatni, ha azt szeretnénk, hogy ezek a fiatalok egyetemre kerüljenek, ennek a vidéknek az értelmiségét erősítsék, és teljes emberré váljanak. Úgy gondolom, erre a legbiztosabb, legstabilabb hely mindig az ember szülőföldje, és a Délvidék ilyen szempontból fölkészült arra, hogy hazavárja őket.

Fényképezte: Kartali Róbert

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..