Eperjes Károly Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja osztotta meg hitvallását a hívekkel a kelebiai templomban. Az életében történt lelki fordulat óta napi szentmise és szentáldozás nélkül nem tud és nem is szeretne élni — mondta.
— Nem volt ez mindig így. Voltam kétszer a pokol kapujában is. Lehet, hogy többször, de kétszer észrevettem. Onnan is van visszaút. A pokolból már nincs, de a kapujából még igen. Valakik nagyon jól imádkoztak értem. Pedig gyerekkoromban — Isten nyugosztalja a nagyszüleimet, szüleimet, pap nagybátyáimat is — keresztény nevelést kaptam. Pedagógusok voltak a szüleim, és így nem járhattunk templomba — de mi jártunk, titokban. Ministráltam is. De aztán elfajultam… Liberális keresztény lettem. Ilyen nincsen, kérem! De én azt hittem, van! Bizonyos bűnöket megengedtem — majd meggyónom, gondoltam. Színházba menet azért mindig be-bementem a templomba, hogy Uram, gyere velem. Aztán a Jóisten a színpadon egy nehéz szerep eljátszása közben megszólított, és akkor rádöbbentem, hogy nincs más út, és azt kértem akkor a Jóistentől, ott a színpadon, hogy Uram, én most olyan boldog vagyok, ez ne múljon el!
A nagyböjti lelki napot a Vajdasági Pax Romana keresztény értelmiségiek civil szervezet szervezte.
Eperjes Károly lapunknak interjút adott, melyet április 10-ei számunkban olvashatnak.
Szalai Attila felvételei
