home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Engem nem érint?
Fehér Márta
2022.08.24.
LXXVII. évf. 34. szám
Engem nem érint?

A kenyér nem zacskóban, szeletelve teremti meg magát, és a hús sem a semmiből kerül konyhakészen műanyag tálca és légmentesfólia-csomagolás közé.

Az elmúlt hetekben meleg volt, rettenetesen, aztán hirtelen kóstolót kaptunk néhány napra az őszből, ám hétvégére jön az újabb hősokk, s egyre drágább minden, koronavírus-járvány lebeg a fejünk felett, az energiaválság és a tél vészjósló árnyéka egyre közelebb, ahogyan rövidülnek a nappalok.

Nyáron minden könnyebb: édes a dinnye, ebédre jó a rántott tök paradicsomsalátával, hűsít egy frissítő zuhanyzás, sőt most a korábbiakhoz képest olcsó az üzemanyag, lehet utazni, csobbanni, rendezvényekre, koncertekre járni, úgy tenni, mintha minden rendben volna.

Még sincs minden rendben, ezt mindannyian jól tudjuk — vérmérséklettől függően optimistábban vagy pesszimistábban látva az előttünk álló hónapokat (éveket?) —, ennek ellenére igyekszünk nem észrevenni a mindennapokba lassan beszivárgó valóságot. Hasztalanul tettünk úgy, mintha nem láttuk volna a tiltakozó, forgalomlassító traktorokat és legfőképpen a kiégett szántóföldeket.

Nem vagyok mezőgazdász és nem vagyok politikus, ahogyan klímakutató és pénzügyminiszter sem. Egy egyszerű, hétköznapi nő vagyok, aki szereti a természetet, a szülőföldjét, szereti a biztonságot, azt, hogy tudja, van mit letenni az asztalra a munkából vagy az iskolából éhesen hazatérőknek. Amióta falura költöztünk, óriási nyugalmat nyújtott számomra a természet rendje, a szántóföldek és a kanizsai legelő látványa, az évről évre ismétlődő folyamata a vetésnek, az aratásnak és a jószágok terelgetésének. Öröm volt odainteni a juhásznak, a horgásznak, a napszámosnak, és tudtam, az év melyik időszakában kell jóval korábban munkába indulni, ha az utakat dolgosan járó traktorokat nem akarom szüntelenül az út szélére szorítani azzal az álindokkal, hogy a paraszt ráér, hiszen csak a földjére megy.

Most üresek az utak és a földek, nincs mit betakarítani, a földeken a szárazság és a nincs az úr, a termelők szívében pedig a kétségbeesés. A jószág enni kér. Az ember is. Most és holnap és jövőre meg azután is, míg a világ világ.

A legnagyobb bűn, ha erről nem akarunk tudomást venni, s akinek módjában áll, nem ezt a helyzetet kívánja erejének, tudásának, pozíciójának megfelelően kezelni — mégpedig időben és felelősségteljesen, rövid és hosszú távon egyaránt.

Éppen ezért mélységesen örülök, hogy választott otthonom, Magyarkanizsa az aszálykárok elismerésében nem mismásolt, hanem elvégezte azok becslését, és a szerb kormányhoz fordult. Van, ahol nem ilyen nyilvánvaló, mi a teendő.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..