* Sunbird néven kreatív övtáskáiddal szinte berobbantál a kézművesdolgokat kedvelők rajongótáborába. Én is imádom az állatokat és a színeket a táskákon.

— Gyerekkorom óta érdekel a létrehozás, az alkotás, a különféle kézművestechnikák. Konkrét izgatottság fog el, amikor ránézek egy alapanyagra, és felmerül bennem a gondolat, hogy a szinte semmiből képes vagyok valamit, valami esztétikusat és praktikusat gyártani. Gondolj csak bele, hogy mekkora dolog például egy gombolyag fonálból egy sapkát kötni, egy zsinórból egy használati tárgyat készíteni. 

* Ezzel egyetértek. Kitől tanultál meg varrni?

— Anyukám nagyon kreatív nő. Gyerekkoromból emlékszem, milyen ügyesen talált alternatív megoldásokat a hétköznapi hiánycikkek pótlására, szükség esetén. Rengeteget köszönhetek neki a kreativitás terén, és ő tanított meg varrni is. Számomra nagyon izgalmasnak tűnt az elképzelés, mely szerint a varrógéppel percek alatt alakíthatom a szinte semmit valamivé. Vicces volt, ahogyan próbált meggyőzni a megfelelő előkészülés fontosságáról. Hangsúlyozta, hogy a gépi munka csak az utolsó simítás (előbb mindent papírból kell kiszabni, össze kell gombostűzni, fércelni, csak utána jöhet ugyanez textilből, és a legvégén a gépi varrás). Anyukám tökéletességre való törekvése rám is jellemző, de tüzes, türelmetlen személyiségemnek köszönhetően nálam a munkafolyamat sokkal egyszerűbb. Nem túl bölcs elvrendszerem szerint inkább azonnal belecsapok a közepébe, s izgatottan figyelem, hogy vajon nekem dolgozik e a szerencse… Szóval sokszor kockáztatok. Emellett még többször folytatok kioktató jellegű, olykor magasabb hangfrekvenciájú, többnyire egyoldalú párbeszédet kedves varrógépemmel.

* Hihi. Ezt szinte látom magam előtt. A Sunbird után most itt a HaynaDesign. Ez egy folytatás vagy egy újrakezdés, tiszta lapok és új irányvonal?

— A HaynaDesign egy régi vágyam lassú kibontakoztatása. Ez a projektkör magáról a rajzolásról, festésről, tervezésről szól. Ez az övtáskakészítésnél is jelen volt, bizonyos korlátok közé szorítva (mivel a varrás nem enged akármilyen mintát akármilyen kidolgozottsággal megvalósítani). Egyébként nincs táskamániám. A választásom azért esett erre a használati cikkre, mert övtáskából nagyon kicsi a választék, és szerintem egy szuper felület a vidám, kis, színes, gyermeteg mintáim megjelenítésére. Bohókás kiegészítő, mely mellesleg nagyon praktikus tud lenni például utazás során, fesztiválokon, de akár a mindennapokban is. Sokan használják övként, hétköznapi ruházatuk nélkülözhetetlen részeként. Mindig szívmelengető érzés másokon látni az általam kreált, kis Sunbird táskákat.

* Hogyan írnád le a stílusodat?

— A stílusom most sem egy realisztikus vonalat képvisel, sőt, engem különösen a naiv, gyermeki ábrázolás vonz. Egyrészt nem eléggé fejlett a rajztechnikám a valósághű ábrázoláshoz, másrészt pedig egyszerűen nem köt le a látottak pontos lemásolásán való fáradozás. Persze tisztelem azokat a művészeket, akik értenek ehhez, de jómagam nem érzek motivációt ebben a műfajban. Nálam a rajzolás/festés inkább szól a bennem megjelenő érzések „kiszelepezéséről” vagy simán a színekkel és formákkal való szórakozás igényéről, mely sok esetben megnyugtat.

* Terveztél CD-borítót a Sin Seekasnak, és láttam egy színes szörfdeszkát is az oldaladon, rajzokat, melyek akár egy mesekönyv illusztrációi is lehetnének, s emellett a már említett táskák dizájnját is saját tervek alapján készíted. Kézzel dolgozol? Vagy a digitális lehetőségekkel is élsz?

— Vágyat érzek a digitális képkészítés ismereteinek alapos elsajátítására is, de esetemben ez nagyobb belefektetett energiát igényel — nem nevezném magam a technika szakértőjének, a hagyományos módszerek próbálgatása hamarabb részesít sikerélményben. A mai világban viszont nélkülözhetetlenek a digitális módszerek, ha logót, CD-borítót, textilmintát terveznél. Szóval lassan, de biztosan haladok önmagam korszerűsítésében is.

* Most Pesten szaladgálsz különböző táskákkal a hátadon. Vannak lehetőségek (ha a vírushelyzet miatt leálló várost nem nézzük), hogy árusítsd, kiállítsd munkáidat?

— Pesten jelenleg nem foglalkozom varrással. Óvónőként dolgozom, emellett kikapcsolódásként jut valamennyi időm a rajzolásra. A varrógép most pihen, és ezt nem is bánom.

* Mindig csodáltam benned ezt a megújulásra való, könnyed hajlamot. Hogy tudsz váltani, s mersz is. Ezt te is így látod, ha magadra nézel?

— Szeretek időről időre megújulni a foglalkozásaim terén (is), így védekezvén a kiégés ellen. És pontosan tudom, hogy egy kis idő múlva úgyis visszatérek ahhoz az ágazathoz, amelyben éppen új izgalmat vélek felfedezni. Szeretem, hogy van a tarsolyomban néhány olyan szakma, amelyben jónak érzem magam, valamint értelmét is látom a művelésének. Persze már jó néhány olyan munkám is volt, amely segített abban, hogy értékelni tudjam a valóban nekem való dolgokat. A váltással soha nem volt bajom, inkább az egy helyen való megmaradást éltem meg kihívásként. De egy percig sem bánom, hogy szinte mindent kipróbáltam, amire vágyat éreztem. A sok kis darabkából lassan összegyúrom azt a masszát, amely csak az enyém, amely eredeti Tarapcsik Hajni.