Advent negyedik vasárnapján a negyedik gyertya meggyújtása jelképezi a keresztény családokban a hitet, reményt, örömöt, szeretetet, a megigért megváltást, a Messiás reményt keltő eljövetelét, Szűz Mária mérhetetlen örömét, a szívek felkészítését a szeretet befogadására.

Az evangéliumban szó esik Izajás próféta jövendöléséről: „Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: Velünk az Isten.” Ez a prófétai jövendölés és isteni ígéret Jézus személyében teljesedett be. Nem egyszerűen csak arról van itt szó, hogy Jézus születése olyan jel, amely azt igazolja, hogy velünk, azaz az emberiséggel van az Isten, hanem inkább arról, hogy Jézus személyében van velünk az Isten.

Rozoga busz igyekezett utolérni a kilométereket. A kopott üléseken bóbiskoló utasok ültek magukba roskadva, vagy halkan beszélgettek. Két asszony a gyónásról folytatott eszmecserét. A hallásukkal baj lehetett, vagy a motor zúgott a kelleténél jobban, mert fennhangon értekeztek. A busz tükrében láttam az ablak mellett ülő nő vastag kendőbe bújtatott kerek arcát. Lassan, megfontoltan gombolyítva a megkezdett szöveg fonalát, nehezményezte, hogy a gyónás egyes személyeknél már rutinná lett, talán a helytelen hozzáállás miatt nem adja meg mindenkinek a várt megkönnyebbülést. A gyónó megmondja, mikor gyónt legutóbb, megvallja, hogy templomba csak néha jár, de a tv-ben követi a szentmisét, elmondja a mások felé intézett csúnya szavakat, és azt is, hogy böjtben húst evett. Ha van még valami, tovább sorolja: türelmetlen volt, bírált és ítélkezett, hazudott, más tollával ékeskedett, valamit, ami nem az övé volt, elvett… A magyarázatot is elmondja, teszi mindezt, mert… és sorolja valaki más vélt vagy valós bűneit. Hogy honnan tudta mindezt, nem árulta el. Elhallgatott. Talán a saját gondolatait mérlegelte, vagy továbbgondolta azt az utat, amely a keresztények szent ünnepe, a karácsony felé vezet.

A mellette ülő nő kigombolta kockás kabátját, melege volt, nem válaszolt. Hívő volt, és nem igényelte az útmutatást, netán valamiben magára ismerhetett? Ki tudja? Vajon a gyónás szertartása várostól városig, lelkiatyától lelkiatyáig különbözik, ahogyan különbözhetnek az elvárások is? Mit érzünk? Nekik gyónunk, vagy általuk Istennek? Azt szeretnénk, ha meghallgatna és feloldozna, vagy ha a pszichológusunk volna? Esetleg az egész csupán egy vonal az évi gyónásstatisztikánkban, és teljesen mindegy, milyen tartalommal töltjük meg? — súgta halkan a fülembe a kérdést a mellettem ülő hölgy, aki szintén hallotta az előző szöveget, majd megmagyarázta: annak jár a megbocsátás, aki megvallja és megbánja bűneit, mindet, mely a lelkiismeretét terheli. Ezért fontos a gyónásra való felkészülés, a lelkiismeret-vizsgálat és a gyónásnál elmondott ima: erősen fogadom, hogy Isten segítségével ezután a jóra törekszem. A gyónással megmutatkozik a tökéletes irgalmas, megbocsátó, türelmes szeretet, a megtérés lehetősége, a bűnbocsánat elnyerése.

Mesélj! Megvetted a szőnyeget? Karácsonyra az lesz a szobában? Azt a szép abroszt, tudod, azt, amelyet tavaly kaptál a menyedtől, el ne felejtsd feltenni! — törte meg a rövidre sikeredett csendet a kendős asszonyság.

Útitársa gondolatai még az előző témánál lehettek, mert az adventi gyónás és a karácsony számára más jelentőséggel bírt. Nem csak a lakást kell kitakarítani, persze, azt is kell, de a lényeg a lelkünk tisztasága. Észre kell vennünk mások jó tulajdonságát. A csend hirdetői kell hogy legyünk, melyben meghallhatjuk Isten és a másik ember szavát. A csendben leomlik a fal köztünk, Isten és a másik ember között. Gyónással kell megtisztítani a lelkünket. Őszinte szívvel kell részt venni a szentmiséken, befogadni és továbbadni Isten szavait, segíteni, ha erre kérnek — mondta mintegy válaszként.

Megesik, hogy a hitünk a gondok sodrásában megroppan, kételkedünk, pedig pontosan tudjuk, hogy Isten szava igaz. Ezt évezredek bizonyítják. Megígérte a megváltást. A jövendölés ajándék, velünk van Isten. Az ünnepet várjuk, és a beteljesülést, amikor újra eljön, és részesei lehetünk az Ő dicsőségében — csengett a fülemben a plébános vasárnapi gondolata.

A busz az állomásra érkezett. A beszélgetés megszakadt, az utasok szétszéledtek, a várakozás öröme felerősödött. Érkezik a karácsony. Velünk az Isten.