Kalapis Sztoján atya tanulmányai során a szlovéniai cserkészek által valamikor 1983-ban jutott el először egy ausztriai cserkésztáborba. A kíváncsiság vezérelte, és óriási tapasztalattal tért vissza, mely nagy hatással volt rá. Amikor 1987-ben pappá szentelték, és Muzslyára került, kereste az alkalmat, hogy továbbadja a táborban átélteket. Elment arra az előadásra is, amelyet Bodnár Gábor, a Külföldi Magyar Cserkészek elnöke Szegeden tartott. Sztoján atya erről az összejövetelről is nagy lelkesedéssel jött haza. Amikor megalakult a néhány fiúból álló Turul őrs, a püspök atyával beszélt a tevékenységükről, mert titokban működtek. Arra a megállapításra jutottak, hadd erősödjön a kis csapat, és majd később fejleszthetik a munkát.

Sztoján atya összehívta a fiúkat, Gabona Ferencet, Zanai Imrét, Zanai Józsefet, Varga Zoltánt, Mezei Attilát, Losonc Károly Flóriánt, akikkel a plébánia pincéjében tartották az összejöveteleket. Egyikőjük talált egy cserkészetről szóló könyvet is, az által ismerték meg közelebbről ezt az életformát. Ez 1989 decemberében történt.

A szerző felvételei
 

A Turul őrs annyira megerősödött, hogy a másik év tavaszán már alakultak újabb őrsök, a fiúőrsök mellett leányőrsök is létrejöttek. Egy év alatt mintegy százötven fiatal csatlakozott hozzájuk, és három csapatba szerveződtek. Ezután jelentkeztek a székelykeveiek, a temeriniek, az újvidékiek, a szabadkaiak, vagyis gombamód szaporodtak a cserkészet iránt érdeklődők.

Kalapis Sztoján atya a megalakulásától 2000-ig vezette a Vajdasági Magyar Cserkészszövetséget. Abban az időszakban a cserkészek 1500-an voltak, akik 35 csapatban működtek.

— Tíz év alatt ez nagy sikernek számított. Sok tábort szerveztünk, azokban az időkben örültek a szülők, hogy a gyerekeket elvittük táborozásokra, mert máshova nem tudtak eljutni. Le sem lehetett állítani a gyerekeket, akkora volt a lelkesedésük — hallottuk az atyától, aki évekkel később ismét vállalta az elnöki tisztséget.

Gabona Ferenc, a VMCSSZ nemrégen megválasztott elnöke is a Turul őrs alapítói között volt. Ő úgy emlékezik vissza a kezdetekre, hogy eleinte, amikor a padláson talált könyvet tanulmányozták, kételkedtek, hogy létezik a cserkészet, de később, amikor tudomásukra jutott, hogy 1909-ben éppen Nagybecskereken alapította Králik László piarista tanár a Magyar Cserkészszövetséget, még nagyobb odaadással vetették bele magukat a munkába. Minden szabadidejüket a saját fejlesztésükre fordították. Szerették a természetet, a történelmünket, ezért kapta az őrs a Turul nevet. Ápolták a hagyományokat, és ami igencsak megtetszett nekik, az a jellemformálás, jellemnevelés volt. A saját bőrükön próbálták átélni mindazokat a próbatételeket, amelyeket a könyvben olvastak, valamint bátorították egymást, és így nem volt visszaút. Mindez azzal járt, hogy felfigyeltek a fiatalokra, felszaporodott az aktív szerepet vállaló gyerekek száma a plébániákon, később pedig a mozgalom egész Vajdaságra kiterjedt.

Gabona Ferenc szerint újra felemelkedőben van e missziós mozgalom. Mindenki azért száll síkra, hogy a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség továbbvigye azt a lángot, amelyet a Turul őrs harminc évvel ezelőtt „meggyújtott”. A szövetségnek ma 426 tagja, 12 csapata van, és alakuló, újraalakuló csapatból is van néhány. A tagság négy cserkészkörzetben teszi a dolgát.

Az emléktábla avatóján felolvasták Potápi Árpád Jánosnak, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkárának a levelét, melyet erre az alkalomra küldött, mert elfoglaltsága miatt nem tudott személyesen részt venni az eseményen.

„Kérem, engedjék meg, hogy kifejezzem nagyrabecsülésemet és köszönetemet az elmúlt évtizedekben elvégzett hatalmas szervezőmunkáért a szövetség leköszönő elnökének, Kalapis Sztoján atyának. Sztoján atya lelkiereje, kitartó szeretete nagy támogatást és biztos alapot jelentett az újraformálódó mozgalomnak, mindannyiunk nevében hálásan köszönjük ezt neki!

Megragadom az alkalmat, hogy gratuláljak Gabona Ferencnek, a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség nemrég kinevezett elnökének a Magyar Ezüst Érdemkereszthez. Új, felelősségteljes tisztségéhez sok erőt és áldást kívánunk. A Nemzetpolitikai Államtitkárság részéről a továbbiakban is számíthatnak támogatásunkra, hogy sikerrel valósíthassák meg célkitűzéseiket, programjaikat” — állt a többi közt a levélben.

Az emléktábla avatóján mgr. Hajnal Jenő, az MNT elnöke is jelen volt, és ünnepi köszöntőben méltatta a cserkészek munkáját.

— Jó munkát kívánok az előttetek, az Önök előtt álló feladatok elvégzéséhez abban a reményben, hogy ennek a nagy munkának mindannyian részesei leszünk, hogy közösen végezhetjük el mi — a Délvidéken, Magyarországon, Kárpát-medencében és nagyvilágban élő —, magyarok a nemzetegyesítést úgy, hogy közben erőt tudunk adni egymásnak, és erőt tudunk meríteni egymásból. De közben arról se feledkezünk meg — Szent István királyunk intelmeit szem előtt tartva —, hogy igazán csak az az ember tudja a másik embert, a más nyelvű, más nemzethez tartozó embert becsülni, aki saját értékeit is ismeri, és azokért áldozatokat is tud hozni. Egy szerető anya tudja csak megbecsülni, értékelni egy másik anya gondját, erőfeszítését, áldozatvállalását. Ám az egész ember formálásában, alakulásában nem elég csak a család és az iskola. Harmadiknak idézzük ide a cserkészet tíz alaptörvényét is. Meggyőződésem ugyanis, hogy a cserkésztörvényeknek a gyermekek mindennapi tevékenységébe való beépülése kihat egész életünkre, így adva emberibb embert és magyarabb magyart közösségünknek, nemzetünknek és az egész emberiségnek — fogalmazott Hajnal Jenő.

Gabona Ferencnek az ünnepségen elhangzó zárószavai bizonyára még sokáig csengenek a jelenlevők többségének a fülében:

— Hálát adok a jóistennek, hogy mindig mellettünk volt. Nemes célt tűztünk ki magunk elé, és bízom abban, hogy még sokáig fog folytatódni e nemes cél érdekében az ifjúság nevelése a mi vidékünkön. Ezt bizonyítja mindaz a törekvés és áldozat, amelyet ma is tesznek a VMCSSZ vezetői.

Jó munkát a továbbiakban is a cserkészet minden továbbéltetőjének, a vezetőknek, az őrsöknek, az új tagoknak, a leendő kiscserkészeknek!