Emlékkönyv 1970—2020
Bacsik Lőrinc Natália
2020.10.14.
LXXV. évf. 41. szám
Emlékkönyv 1970—2020

A magyarországi nagyszénási Czabán Samu Általános Iskola és a magyarcsernyei Petőfi Sándor-iskola között immár ötven éve létezik testvériskolai kapcsolat. Ezt a barátságot örökítették meg abban a kiadványban, amelyet a jelenlegi helyzettel összhangban, rendhagyó módon mutattak be.

Az 1970-es években többször is ellátogattak egymáshoz az említett iskolák és települések képviselői, a magyarországi tanulók pedig az Adriai-tengerre is eljutottak. A csernyei gyerekek nagyszénási vendéglátóikkal az évek során a Balatonnál üdültek, és bejárták Nagyszénás környékét is (Szeged, Ópusztaszer, Gyula stb.).

Az idén az eredeti tervek szerint találkozót tartottak volna vagy Nagyszénáson, vagy Magyarcsernyén, hogy a régi ismerősök, barátok újra találkozhassanak, s emlékezzenek a közösen megélt élményekre. A koronavírus okozta helyzet ezt sajnos nem tette lehetővé, de az ötven év megünneplése mégsem maradt el. Erről az időszakról emlékkönyv készült, melyet a nagyszénási Hári József nyugalmazott iskolaigazgató szerkesztett. A kötet bemutatóját Nagyszénáson, a Művelődési Otthonban tartották meg, a csernyeiek egy csoportja pedig online követte végig az eseményt a helyi iskolából.

Hári József, aki már a 90. évét is betöltötte, beszédében elmondta, nincs olyan rossz, amelyben jó ne volna, és így volt/van ez a koronavírus okozta helyzettel is. A bezártság arra ösztökélte, hogy írjon az elmúlt fél évszázadról. Így született meg az emlékkönyv, melyhez barátok, egykori kollégák segítségével gyűjtögette az anyagot, írásokat, képeket.

A kötet hátoldalán a többi közt a következő szöveg olvasható: „Ötven éve Magyarcsernyén kipattant egy szikra (talán kettő) Tanók József igazgató és Csányi Mihály tanár fejéből. Hamarosan láng lett belőle. A láng megtalált bennünket, a magyarországi Nagyszénás iskoláját. Kapcsolat lett belőle, mely hamarosan kibővült a két település egészére. Aki elolvassa az ötven év barátságáról szóló emlékezéseket, megismeri, milyenné válhat az ismeretlenség, ha vannak, akik folyamatosan vállalják, és továbbadják egymás megismerésének lángját! Rajtunk kívül álló események zavarokat tudtak okozni, de nem tudták a lángot eloltani. A kapcsolatok túlélték a változásokat. Remélem, ez továbbra is így lesz!”

A kiadás Kulcsár Lászlónak köszönhető, aki elmesélte a kötet megszületésének folyamatát, és hozzátette, ez igazán méltó az ötven év megünnepléséhez.

Csányi Mihály magyarcsernyei nyugalmazott magyartanár és iskolaigazgató kiemelte, kevés vajdasági intézmény van, mely anyaországi testvériskolával büszkélkedhet. Csányi Mihály és Hári József a mai napig leveleznek, és telefonon tartják a kapcsolatot, valamint Kulcsár Lászlóné Aranka néni nyugalmazott pedagógus és Márton Vilma nyugdíjas matematikatanár is levelezés vagy telefonbeszélgetés útján kommunikálnak. Mindegyikük jelen volt a könyvbemutatón, és jó volt látni, hallani, hogy milyen jó érzéssel gondolnak vissza az elmúlt időszakra. A cserediákok új barátokra tettek szert, a családok között mély kapcsolat alakult ki, többen egymás ünnepein, például az esküvőkön is részt vettek.

A magyarcsernyei Bicók Tibor elmondta, még mindig őrzi azokat a falitányérokat, amelyeket kisdiákként kapott a nagyszénási házigazdáitól. Évek múlva, amikor már a falu polgármestereként ment Nagyszénásra, izgatottan kereste fel az egykori vendégfogadó családot, és könnyek között ölelte át a régen látott személyeket. Hozzátette, örül annak, hogy két lánya is átélhette ezeket az érzéseket. Megerősítette, a lángot van, aki továbbvigye itt a vajdasági, kis faluban s az anyaországi testvértelepülésen is.

Ráczné Gálik Márta nagyszénási pedagógus, a könyvbemutató virtuális kapcsolatának kitalálója már többször járt Magyarcsernyén. Először kisdiákként, és olyan finom kalácsot evett, hogy ízét sosem felejtette el. Az akkor szerzett barátnőjével, Nagy (Radics) Erzsébettel az internet világának köszönhetően szinte naponta váltanak üzenetet.

Nagy (Radics) Erzsébet elmesélte, 1974-ben találkozott először Gálik Mártával, aki náluk vendégeskedett:

— A következő évben már én voltam Márti vendége. Azóta is sok maradandó emléket őrzök az ott töltött napokról. A későbbi években Márti a szüleivel jött el hozzánk, harminc évvel ezelőtt pedig már a családommal, a férjemmel s a lányaimmal együtt utaztunk Nagyszénásra.

2012-től Nagyszénáson egy Összetartozunk elnevezésű tábort is szerveztek, melynek a magyarcsernyei felsős diákok közül is voltak résztvevői. Az idei tábor sajnos elmaradt, de a kötetben erről az eseményről is olvashatnak az érdeklődők.

A könyvbemutató további élmények megosztásával, emlékek felelevenítésével folytatódott, és hosszan tartó búcsúintegetéssel ért véget.

Fényképezte: Radics Erzsébet

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..