Emlékképek

Emlékképek

Ürményháza – A X. Bárka evangelizációs szavalóverseny — Az 1200. kilométer után — Visegrádi lovagavatás

 

Ürményháza — A X. Bárka evangelizációs szavalóverseny

Ürményházán megtartották a sorrendben X. Bárka elnevezésű evangelizációs szavalóversenyt. Huszonegy gyermek részvételével, aki magyar költők vallásos, hithez kötődő verseit mondta el a falu Szent Anna-templomában.

A megmérettetést a helyiek mellett a muzslyai, nezsényi, módosi, bókai, homokrévi és székelykevei diákok is felvállalták, színre lépésüket pedig Tari István óbecsei költő, illetve mgr. Viola Lujza nyugalmazott magyartanárnő zsűrizte. A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete (VMPE) és az Ürményházi Ifjúsági Klub (ÜIK) közös szervezésében megvalósuló rendezvény első ízben tizenkilenc esztendővel ezelőtt, a millennium évében szólította meg leendő közönségét, aztán kétévenként adtak egymásnak találkát szórványmagyarságunk bánsági pusztaságában. Hittel felvértezve szólásra emelkedni, verset mondani.

Az idei megmérettetés több szempontból is kuriózumnak számított. A versek (és tolmácsolóik) ugyanis immár a templomba is bebocsáttatást nyertek, a végre szólásra bátorkodó módosi, bókai és homokrévi anyanyelvápolók pedig külön súlycsoportba kaptak besorolást. Közülük Buza Laura harmadikos és Péter Norma hatodikos homokrévi tanuló — Szirák Katalin növendékei —, valamint Spacsek Norbert hatodikos módosi diák — Monić Lídia diákja — ért el kiemelkedő teljesítményt.

A legnépesebb részvevői tábort alkotó alsósok felkészítői Soós Valéria (Ürményháza), Tóth Lendvai Heléna (Muzslya) és Molnár Urbán Éva (Nezsény) voltak, a felsős ürményházi pályázókat a már megnevezett felkészítő, a székelykeveieket Binecz Margit, a középiskolások korcsoportjában induló középiskolás leányka fellépését pedig Izsák Zoltán Sotiris, a Petőfi Sándor Program délkelet-bánsági ösztöndíjasa pallérozta. A versenyt a zsűri által különdíjban részesített Pintér Amelita helybeli óvodás nyitotta meg Pósa Lajos Mennyben lakó én Istenem című versével. Ez utóbbi gyermek felkészítését Móricz Elvira vállalta.

Ft. Erős Mihály helyben szolgáló plébános üdvözlő szavaival is (ki)kísérve az egybegyűltek előbb a falu temetőkertjébe vonultak át. Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc idején elesett ürményházi és környéki hősök tiszteletére állított emléktábla megkoszorúzásához Dulka Andor nyugalmazott történelemtanár gondoskodott a kellő ismeretanyagról. Majd jött az előadott versek kiértékelése és az ünnepélyes, benne minden fellépő diák és felkészítő pedagógus számára előkészített ajándékcsomagok kiosztásával egybekötött eredményhirdetés. A kötetlen társalgással, valamint a soron következő találkozók tervezgetésével is egybekötött ebédhez a falu vadászotthona nyújtott befogadó helyszínt.


Az idei szavalóverseny résztvevői (Tóvízi Gabriella felvétele)

 

Az 1200. kilométer után

A szerémségi Tarcalon (Fruška gorán) megrendezték a sorrendben negyvenkettedik gyaloglómaratont.

Az úgynevezett tulipános hegymászót ábrázoló aranyjelvény kiérdemléséhez szükséges 1200 kilométer össztáv esetemben a „gyakornokok” számára megformázott keleti ösvény 16,318 km hosszú szakaszát bejárva kerekedett végre teljes egésszé. Huszonegy esztendő után. Egy olyan, több szempontból is „képlékeny” időszak közepette, amelyből jó, illetve kevésbé kellemes bármikor kinevelkedhet. Vagy csak simán nyakunkba szakadhat az ég…

Nos, ezúttal mégiscsak sikerült szárazon megúsznunk. Mert az indulás előtti napon ugyanúgy esett, mint a visszatérés utánin. Mindössze csak azon a bizonyos május eleji napon nem. Legfeljebb a gravitáció éreztette helyenként intenzívebben hatását. Gondolok itt az eredeti tartalmuktól megszabadított élelmiszer-csomagolásokra és flakonokra, melyeket a nagy mászkálások lecsengése után valaki másnak kell majd felszednie. Hiába az intelem, hiába a kérés! Az ember már csak ilyen…

Szerencsére másmilyen is tud lenni. Amíg ki nem fogy pislákoló mécseséből az a bizonyos olaj, vagy nem törik meg mások teljesen az akaratát, mint ama megroppant nádat szokás. Hangoskodva, lármázva, hangzatos szólamokat pufogtatva. Mert tény és való, tiszta füvet hiába keres az, aki örökké a csorda után bandukol…

Túrázásunk logisztikai háttértámogatásáról az újvidéki Apáczai Diákotthon gondoskodott. Köszönjük.

Az érdeklődők a bit.ly/tarcal linken találnak további fotókat.


A szerző felvétele

 

Visegrádi lovagavatás

Április hó utolsó szombatján tartotta meg rendes évi konventjét Visegrádon a Szent György Lovagrend. A nevezett napon bonyolították le a lovagrend hagyományos rendezvényét is a helyi Szent György katolikus templomban. Ünnepi szentmisével rajtolva, mintegy kétszáz lovag jelenlétében. A szertartás végeztével a rend tagjai Mátyás király palotájáig vonultak, az új lovagok felavatásának színhelyére. A lovagrend Délvidéki Nagypriorátusából ez alkalommal hét várományos nyert felvételt: Rancz Károly Pancsováról, Martinek Imre Torontálvásárhelyről, Tápai Róbert Nagykikindáról, Kátity Enikő Szajánból, Halmai János plébános Törökbecséről, Süge Zsolt Szenttamásról és Saláta Ugrai Zoltán Szabadkáról.

A lovagavatás után a lovagrend kancellárja kitüntetéseket adományozott mindazon rendtársaknak, akik az elmúlt évben kiemelkedő munkát végeztek a szervezetben. A nagybecskereki lovag Balázs József a Szent György Lovagrendnek a Szent Koronával ékesített lovagkeresztjét vehette át.


A délvidéki lovagok (Halmai Tibor fotója)

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink