A hétvégén Tallián Emil néhai járási főszolgabíró és világutazó vadász halálának 100. évfordulójára emlékeztek Törökkanizsán. A Szabó József helytörténész és a Törökkanizsáért Egyesület által szervezett rendezvény keretében december 2-án a Szent György katolikus templomban gyászmisét szolgáltatott a főszolgabíró lelki üdvéért Sóti János atya és Novák Vince testvér. Ezután Szabó József törökkanzsai helytörténész, Újhelyi Nándor, a községi képviselő-testület elnöke, Kovács Magdaléna, a községi tanács tagja, Jerasz Anikó, az MNT tagja és Orosz Urbán Csilla, a VMSZ Törökkanizsai helyi szervezetének az elnöke koszorút helyezett el a törökkanizsi katolikus temetőben levő Tallián-kriptánál.
A megemlékezés december 4-én folytatódott a város főutcáján. Délelőtt 10 órakor a szolgabíró egykori szolgálati háza előtt kezdődő művelődési műsort a Tiszagyöngye Művelődési Egyesület népdalkórusa nyitotta meg Bogdán József megzenésített versének, a Fohász a déli végeken címűnek az előadásával. Ezután Tápai Tibor csókai előadóművész tolmácsolásában hangzott el egy Tallián Emilről szóló vers, szintén Bogdán József szerzeménye. A műsor folytatásában a Tiszagyöngye népdalkórus egy észak-bánáti népdalt, Srđana Jovanović gimnazista pedig az Apoteózis című verset adta elő. Ünnepi beszédet Szabó József mondott. Ő kezdeményezte 2002-ben Tallián Emil mellszobrának az eredeti helyére, a városi parkba való visszahelyezését. A megrongálódott szobrot az első világháború után kirakták a Tallián-féle nagy majorba. 2002-ben azonban felújították, és végre visszakerült méltó helyére. Az szoboravatóra látott napvilágot Szabó József Tallián Emil, a világutazó vadász című könyve.
A megemlékezés után leplezték a főszolgabíró néhai szolgálati házán (mely ma a Deák család tulajdona) elhelyezett Tallián Emil-emléktáblát.
- Az emléktábla legyen útmutató a következő nemzedéknek, hogy méltón tisztelje és ápolja a nagyra becsült főszolgabíró emlékét - mondta Szabó József.
A világutazó egész életében azon fáradozott, hogy szebbé tegye hőn szeretett városát, Törökkanizsát. Nemesi származású szülők ötödik gyermekeként látta meg a napvilágot 1859-ben. Gimnáziumi tanulmányait és a jogi egyetemet Pozsonyban fejezte be. 1881-ben állt munkába hivatalnokként Torontál vármegye közigazgatásában, 1889-ben pedig már rábízták a törökkanizsai járás 22 községének irányítását, hiszen kivételes tehetsége hamar megmutatkozott. Kinevezése után hihetetlen erővel fáradozott azon, hogy a járás falvait fejlessze, a lakosság életkörülményeit javítsa. Az ő érdeme az akkori iskolák, óvodák, népkönyvtárak, a kórház, a szegényház, a bank és a járási bíróság és egyéb közintézmények működtetése. Törökkanizsa utcáit fásította, a Tisza-partot parkosította. Ennek köszönhetően a múlt század elején a városka a környék gyöngyszemévé vált. A főszolgabíró nemcsak városában, hanem az egész országban hatalmas népszerűségnek örvendett, már csak a vadászatban elért kiemelkedő sikereiért. A világutazó vadász megjárta Indiát, ötször volt Afrikában, bebarangolta Brazíliát, de vadászott az Északi-sarkon is. A vadászparadicsomokból rendszerint megannyi ritka trófeával és egzotikus növénnyel tért haza szülővárosába, ahol hősként ünnepelték. Az 1911. december 4-én bekövetkezett hirtelen halála az egész járást gyászba borította. Több ezer ember kísérte el utolsó útján a legnagyobb törökkanizsait, akiről halála után elnevezték a város főutcáját.
A törökkanizsai park még ma is őrzi Tallián Emil keze munkáját, hiszen neki köszönhetünk számos ritka fafajtát, melyek között talán még ő maga is itt kószál, és figyeli féltve őrzött városkája sorsának alakulását.