A tavaly novemberben megnyílt jubiláris kiállítás — Zenta város monográfiája festészeten és grafikán keresztül — kurátora, illetve a kötet szerkesztője Szarka Mándity Krisztina művészettörténész, muzeológus, aki az összeállítás Bevezető gondolatok című szövegét is jegyzi. Az írást Ács József (1914—1990) festőművész, a Zentai Művésztelep megalapítója 1952-ben megfogalmazott soraival indítja: „Minden kétséget kizáróan, ha sikerrel jár a művésztelep és jövőre megismételjük, valamint ha a város vezetősége állandósítaná, akkor egy gyűjtemény ezekből a művekből minden érdeklődésre számot tarthat, mert egy ilyen anyag eredeti és sajátos jellegénél fogva egyedülálló a maga nemében. Zenta város monográfiáját adná festészeten és grafikán keresztül.”

Szarka Mándity Krisztina szerint ezek a gondolatok világosan jelzik, hogy a művésztelepet és annak hatását összetett folyamatként képzelték el. Az alkotás mellett a képzőművészeti gyűjtemény kialakítása, a művészet népszerűsítése, a közönséggel való kapcsolat különféle formái — vitával egybekötött képbemutatók, kiállítások — szerepeltek a tervek között. Mint mondta, a Zentai Művésztelep hét évtizedes történetét egyelőre egyetlen kötet sem foglalja össze, erre a feladatra ők sem vállalkoztak. A kiadványban olyan szerzők szerepelnek, akik szervezőként és/vagy művészként töltöttek be fontos szerepet egy-egy korszakban. Ezek közé tartozik Szombathy Bálint, Ninkov Kovačev Olga, Mezei Erzsébet, Miroslav Jovančić.

Szarka Mándity Krisztina, Ninkov Kovačev Olga és Beszédes István

Ha tovább tallózunk a bevezetőben, megtudhatjuk, Szombathy Bálint Egyetlen művésztelepem, Zenta című írásának kiindulópontja egy fényképanyag, mely nem is a Zentai Művésztelepen, hanem az Ifjúsági Képzőművészeti Találkozón készült 1987-ben. Miroslav Jovančić Emlékek Zentáról című szövege szubjektív, de egyúttal elemző és lényeglátó összegzés személyes élményekről, művésztelepi generációváltásról, jubileumi kiállításról. Ugyancsak személyes hangvétel jellemzi Mezei Erzsébet írását is a Zentai Művésztelep egy különleges korszakáról, a tizennégy évig működő grafikai műhelyről.

Olvashatunk egy beszélgetést Pejin Attila történésszel, múzeumvezetővel, aki a művésztelep több mint három évtizedében szervezőként volt jelen. Az interjúban nagy tisztelettel emlékezik egy Ács Józseffel átbeszélgetett éjszakára, ami azért is különleges, mert 1989, az ő első művésztelepi éve egybeesett azzal, amikor Ács József utoljára kapcsolódott be az esemény munkájába.

Két fejezet rendhagyó felkérésekből született. A szervezők ugyanis születésnapi képeslapokat kértek az ünnepelt, a hetvenéves művésztelep számára, illetve olyan kérdésekre kerestek választ, amelyek a művésztelep céljára, rendeltetésére vonatkoznak.  

Ninkov Kovačev Olga művészettörténész, muzeológus arról az öt évről számolt be, amikor friss diplomásként, a Zentai Városi Múzeum munkatársaként a művésztelep szervezésébe, vezetésébe is belekóstolt. A könyvbemutatón elmondta, most, amikor a tanulmány megszületésekor visszagondolt az 1992 és 1996 közötti évekre, a saját életének egy szakaszát is rekonstruálta, hiszen 1991. október végén kezdte meg művészettörténész-muzeológus gyakornoki munkáját. Az öt évben öt téma szerepelt — Eltűnő arcok, Határ, Zenta, Századvég, ezredvég és Zentai csata 300 —, és mint hangsúlyozta, ő folytatni próbálta a hagyományt. Felidézte az embargós éveket, az utazást Szabadkáról a benzinhiány közepette, a kellékek beszerzésének nehézségét. Arról is beszélt, hogy az első kiállítás, melynek a kivitelezésében részt vehetett, Benes József (1930—2017) tárlata volt, majd következett két nagy évforduló kiállításának az előkészítése a Tóth József Alapítvány 20. és a Zentai Művésztelep 40. évfordulója alkalmából. Szerencséjének nevezte, hogy Tripolsky Gézát is ismerhette, aki 1952 és 1986 között volt a Zentai Múzeum munkatársa, majd igazgatója, és legendákat meséltek a szervezőkészségéről. A kötetbe is bekerült Tripolsky Géza arcképe 1952-ből, mely Sáfrány Imre alkotása.

— Nagy áldás számomra, hogy Zentán kezdhettem a pályámat, mert ezáltal kaptam szárnyakat és erőt. Megtanultam, mi a muzeológia, mi a művésztelep, és most is, amikor eljöttem ide annyi idő után, éreztem azt a csodálatos szabadságot, amely a művészek sajátossága. Ez még az a régi mentalitás, a művészek közötti összefogás, hogy figyelnek a társukra, annak igényeire.  

Születésnapi képeslapok

Szarka Mándity Krisztina kifejtette, mindig, amikor bekapcsolódott egy új szervező, igyekezett az első évben lefektetett elveket követni. Például azt, hogy folyamatosan valamilyen kapcsolatot kell keresni a közösséggel. Ennek a törekvésnek az egyik momentuma volt néhány évvel ezelőtt, hogy a parkban, a pavilonban festettek a művészek, és most, itt a múzeumban is látható néhány asztal, és a jelenlegi művésztelep alkotómunkájának a nyomai. Az idén a család volt a téma, és ezúttal is készültek egy kinti akcióval. 

A Zentai motívumok kötet grafikai szerkesztője Beszédes István, aki szintén részt vett a könyvhöz kapcsolódó beszélgetésben. A borítóterv Csernik Attila alkotásának a felhasználásával készült. Az esten gitárjátékkal és énekkel Ágoston Lóránt festőművész működött közre.

A kiadvány megjelenésének támogatói: Magyarország Kormánya, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, Bethlen Gábor Alapítvány, Zenta Község Önkormányzata.