Köböl Erika gyakorló gyógypedagógusként dolgozik egy szegedi általános iskolában, ahol értelmileg és tanulásban akadályozott, valamint autista gyermekeket tanít, a Juhász Gyula Pedagógusképző Karon pedig gyógypedagógia szakos hallgatókat oktat. Mindemellett terápiáskutya-felvezető a debreceni székhelyű Aura Segítő Kutya Alapítványnál, amelynek munkáját helyben segíti saját terápiás ebeivel.

A topolyai foglalkozáson a Bethesda Szeretetszolgálat kliensei és a Csáki Lajos Általános Iskola diákjai vettek részt. A bemutatott játékok részben a szociális képességeket (köszönés, együttműködés a társakkal és a kutyákkal), a mozgást, a kommunikációt, valamint a kognitív képességeket fejlesztették. Köböl Erika elmondása szerint az állatasszisztált foglalkozások legfontosabb szerepe az, hogy motiválják az oktató feladatok elvégzésére a gyermekeket azáltal, hogy a tanulásban velük van egy kutya, egy macska, egy nyúl, egy rágcsáló vagy akár egy kígyó. A többi tanórán már unalomig gyakorolt feladatok, feladathelyzetek ezáltal érdekessé válnak. Erika elmondta: a motiváció abból ered, hogy az eb nem válogat játszótárs és játszótárs között, a sérült és az egészséges személlyel egyaránt szívesen közreműködik. Az egyenlő bánásmódot a gyermekek megérzik, és értékelik. A kutya segítségével nagyobb kedvvel végzik a feladatokat, így gyorsabban rögzülnek az ismeretek. A nemzetközi irodalomban már konkrét kutatási eredményekkel igazolják e terápia pozitív hatását. Az Aura Segítő Kutya Alapítványnak ugyan konkrét mérései még nincsenek, a boldogság azonban, amely foglalkozás közben kiül a gyermekek arcára, már eredménynek minősül — véli Erika.

Az Topolyán is megmutatkozott, hogy a foglalkozáson részt vevők szívesen dolgoznak állat segítségével. Mindannyian lelkesen elvégezték a rájuk bízott feladatokat, élvezték, hogy játszva tanulhatnak. Alba és Mázli is készségesen teljesítették felvezetőjük parancsait, farkat csóválva lesték gazdájuk utasításait.    

Erika szerint a kutya azért nagyon jó választás állatterápiára, mert — ahogyan a mondás is tartja — az ember legjobb barátja, meg — ahogyan azt a történelemből tudjuk — egyúttal a legrégebbi is. A kutya társállat, háziállat, segítő állat, szívesen dolgozik együtt az emberrel. Érti a testbeszédünket, képes megtanulni számos utasítást, tehát egyszerre két csatornán keresztül kommunikálhatunk vele. A szakember elmondása szerint a kutya méretben is megfelel a tanításhoz. Bármelyik iskolába könnyen bevihető, és otthon is könnyen tartható. Alba és Mázli például gazdijuk családjával egy lakásban él.

Erika szerint sokan azt hiszik, hogy csak a labrador és a golden retriver alkalmas kutyás terápiára, hiszen jelenleg ezek a fajták a legismertebbek és a legdivatosabbak. Vakvezető, illetve mozgássérült-segítő kutyaként is ezeket alkalmazzák. Az azonban, hogy a gyerekek tudását mely kutyával lehet fejleszteni, nem a fajtától, hanem az egyed tulajdonságaitól függ. Mint mondja: az a lényeg, hogy a kutya kiképzése előtt alaposan meg kell figyelni, hogy az állat, amellyel dolgozni szeretnének, agressziómentesen viselkedik-e. Ez a legfontosabb kritérium. A gyermekek általában hangoskodnak, fürgén szaladgálnak a kutya után, érzékeny testrészeit érintik és simogatják, ám a terápiás állatnak ezt jól kell tűrnie, nem szabad fájdalomként megélnie, sőt jó, ha a kutya valósággal élvezi ezeket a helyzeteket. A foglalkozások során a gyermekek véletlenül föl is lökhetik a kutyát, belemarkolhatnak a bundájába és a farkát is meghúzhatják. Egy terápiás állat soha, semmilyen körülmények között nem reagálhat agresszíven. Ez a viselkedés garantálja a gyermekek biztonságát. Erika azt is hozzátette, hogy mozgáskorlátozottak esetében sokat számít a segítő ebek mérete, nem mindegy ugyanis, hogy elég erősek és magasak-e ahhoz, hogy a gazdájukat elhúzzák, a kerekes székét elmozdítsák, ajtót nyissanak vagy csukjanak, elérjenek egy villanykapcsolót, vagy kosarat vigyenek a szájukban. A terápiás kutyák esetében nincsenek ilyen korlátok — véli Erika —, a legkisebb méretű yorkshire terriertől a legnagyobb leonberg fajtáig mindegyik alkalmas lehet a tanításra.

Cipó Rózsa, a Bethesda Szeretetszolgálat vezetője elmondta, hogy nagyon hálás Köböl Erikának és az Aura Segítő Kutya Alapítványnak a bemutatóért, a tájékoztató előadásért, valamint a szakmai támogatásért, mivel a szervezet az egyéb terápiás foglalkozásain kívül ezt is alkalmazni szeretné. Hozzátette, hogy ez egy hosszú, idő- és energiaigényes folyamat. Úgy érzi, a céltól még nagyon messze vannak, ám a Bethesda közössége megtette az első lépést: van egy két hónapos labrador kölykük, Balu, a terápiáskutya-jelölt, melyet Rózsa a szervezet alkalmazottaitól és klienseitől kapott születésnapjára — vele együtt pedig a feladatot és a felelősséget, hogy terápiás párossá váljanak. Mint elmondta, a Bethesda azért szeretne nyitni az állatterápia felé, mert tisztában van az állatoknak a fogyatékossággal élőkre gyakorolt jótékony hatásával, legyen az állatasszisztált foglalkozás, terápia vagy pedagógia. Némi tapasztalata már van az állatasszisztált foglalkozások terén. A szervezet működésének tíz évében spontán kezdeményezésre tartott már kutyás foglalkozást, rendszeresen viszi klienseit az állatkertbe, különféle magánfarmokra, a zobnaticai méntelepre, a Mezőgazdasági Iskola tangazdaságára, és volt már akváriuma, tengerimalaca, teknősbékája is a napköziben.