Emberek jöttek. Messziről. „Zajosak” voltak, és mindent „felforgattak”. Sőt, a kihangosítókon keresztül még az utcán is lehetett őket hallani. Felületesen szemlélve sokaknak nagyjából akár így is „lejöhetett” a legutóbbi falumisszió, melyre huszonkét esztendő múltával került sor újra a torontálvásárhelyi római katolikus egyházközségben.
A Nagybecskereki egyházmegye szervezésében megvalósuló háromnapos rendezvény már az evangelizáció új formáit hozta. Gazdagon átszőve Isten szeretetének üzenetével, melynek hiteles tolmácsolását eme közösségi alkalmak idején többen is felvállalták.
Az első nap délutáni szentmiséjét Masa Tamás nagybecskereki segédlelkész celebrálta Pastyik Róbert pancsovai plébánossal, illetve a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Nemzeti Szolgáló Bizottságának elnökével, Kunszabó Zoltán budapesti diakónussal együtt, aki a magyarországi Új Jeruzsálem Katolikus Közösség alapítója-vezetője is. A liturgiai rész után a székelyföldi Csíkménaságról származó Csiszér László tanúságtevő estje következett. Közös énekléssel, személyes tapasztalatokra épülő buzdítással, végül pedig az áldással.
A találkozó második napján Msgr. dr. Német László SVD nagybecskereki megyés püspök celebrálta a szentmisét. A liturgiai részbe integrálta mind Csiszér László, mind pedig a jelen lévő gyermekek hangszeres és énekes szolgálatát. Az evangéliumi rész a föld sójának, a világ világosságának és a hegyre épített városnak a példázatát hozta. Ezután a helybéli hittanos gyermekek képzőművészeti alkotásaiból nyílt alkalmi tárlat a közösség hittantermében, ahol tíz-tíz munka mutatta be vizuálisan az irgalmas szamaritánus, valamint a tékozló fiú történetét. A kiállított anyag üzenetét Zoltán diakónus méltatta. A szervezők a rajzok készítőinek igyekezetét írószerrel és kisebb édességcsomaggal díjazták. A hittanosok lelkes csoportja végül gitárkísérettel egy közös éneket adott elő. Üzenve általa minden jelen-, de a számukra kedves távollevőknek is, hogy az Úrnak bizony mindnyájunkra szüksége van! Az estharang kondulása a templomkertben egybegyűlt közösséget bensőséges szeretetvendégség, agapé közepette találta.
A hiterősítő találkozások zárónapjának délelőttjén a misszió hordozói közösséghez tartozó családokat látogattak meg, illetve a nagybeteg és a mozgásképtelen katolikus hittestvéreket keresték fel hajlékukban. A lelki egymásra találás és a közös építkezés pillanatai végül a délutáni/kora esti szentmisével, a gyógyító szentségimádással, továbbá a betegek kenetének kiosztásával és az áldással kerekedtek teljes egésszé.
Búcsúzásként a Tied a dicsőség kezdetű hálaadó ének csendült fel, változatlanul Csiszér László gitárszolgálatával erősítve.
A misszió háttérlogisztikájának koordinátora a magyarországi Szent András Evangelizációs Iskola padéi székhelyű iskolaközpontjának vezetője, Pozsár Ildikó volt.
