Hétéves lettem, és végre én is iskolába mehettem. Szeptember elsején anyukám kísért először suliba.
Körülöttem minden hatalmasnak tűnt. Az udvaron nagy volt a nyüzsgés, rengeteg ismeretlen kisdiák gyülekezett. Egy néni neveket kezdett felolvasni. Elhangzott, hogy Pósa Enikő, én anyukámra néztem, és beálltam a sorba. Molnár Gábor Klára tanító néni osztályába kerültem. Osztályomban voltak ismerős és ismeretlen arcok. Megtanultunk írni, olvasni, és megismertük egymást. A második osztály nehezebb volt, és mindent bele kellett adnunk, hogy jó eredményt érjünk el. A harmadik tanév első napján nagy meglepetés ért bennünket. A régi tanítónk elment, és egy új tanító jött a helyébe. Körbe ültünk, bemutatkoztunk, és mindenki elmondta, hogy mit csinált a nyári szünetben. Csak a második napon kezdtünk el tanulni. A tanító nénink Galusz Gabriella lett. Ő nagyon kedves és jó tanító. Matek- és magyarórán mindig játszottunk is. A negyedik év egyszerre volt a legjobb és a legrosszabb is. Jó azért volt, mert a világ legjobb tanítónője a miénk, rossz pedig azért, mert ilyen hamar el kell válnunk egymástól. Remélem még látjuk egymást, és a tanév végén tartunk búcsúbulit.
Szerintem nagyon szerencsések lesznek azok a kisdiákok, akik hozzá kerülnek szeptemberben.
PÓSA Enikő
*
Emlékszem, amikor négy évvel ezelőtt először indultam iskolába. Izgultam, és nem akartam bemenni az épületbe.
Ezen a napon ismerkedtünk egymással. Csak két kislányt ismertem, a többieket nem. Elsőben sokat játszottunk és rajzoltunk. Megtanultunk írni, olvasni és számolni. A második már nehezebb volt. Megtanultuk a szorzótáblát és az írott betűket. A harmadik osztály elején új tanító nénit kaptunk. Első nap bemutatkoztunk egymásnak, és elmeséltük, hogy mi minden történt velünk a szünidőben. Nagyon kedves tanító nénit kaptunk. Örültünk, hogy játékosan tanulhatunk, de azért ez az év sem volt könnyű. Negyedik osztályban sokkal többet kellett tanulni, a cirill betűket is megismertük. Eleinte furcsa volt, de már megszoktam. Nemrég elmentünk a Kátai-tanyára, és nagyon jól éreztük magunkat.
Nemsokára itt az év vége. Úgy érzem, hogy sokat tanultunk a négy év alatt, és érdeklődve várom az ötödik osztályt.
PETŐ Rihárd