Szépül az udvar Pozsár Rihárd fotója

A falu nevét viselő Feketetó Művelődési Egyesület tavaly ősszel vásárolta meg az Illyés Közalapítvány támogatásával a település központjában azt a épületet, amelyet művelődési otthonnak szánnak. Hosszú hónapok után (a nagyterem a helyi közösségé, a kisebbikben kocsma működött, amelynek a bérlője csak nemrégiben költözött ki, időközben helyi közösségi választások is voltak a községben), hozzákezdtek a rendkívül elhanyagolt állapotban levő objektum rendezéséhez, felújításához. Legalábbis annyira, amennyire ezt a szűkös anyagi keretük lehetővé teszi. Ott jártunkkor a férfiak az udvarban szorgoskodtak, az elburjánzott gazt irtották, szemetet pakoltak a traktor pótkocsijára, az asszonyok hatalmas porfelhőben bent sikáltak, meszeltek, felmostak. Pozsár Eleonóra, a Feketetó Művelődési Egyesület elnöke, és Nerandžiæ Ella, a helyi közösség elnöke elmondta, közösen dolgoznak, de Szerbia és Montenegró Kolping Társasága is sokat segít nekik.
Örülnek, hogy a szorgoskodók ilyen szép számban összejöttek. Sikerült kitakarítaniuk az udvart, kivittek egy hatalmas pótkocsi szemetet és üvegtörmeléket, a termet egyszer lealapozták, a plafont bemeszelték. A festés kívülről is ráférne az épületre, a csatornákat is meg kellene igazítani, de nem hiszik, hogy mindez az idén sikerül. Több helyen pályáztak, de választ még nem kaptak. Azt mondják, szeretnék megmozgatni és össze is tartani a falut, de amíg szinte csak papíron léteztek, addig szégyelltek bárhol, bármit kérni.
Most viszont megindult valami, hiszen nagyon jól szerepeltek Szajánban is, és Felsőhegyen is az aratóünnepségen. Szajánban az esőzés miatt nem tudtak kimenni a parcellára, de a bírálóbizottság az előkészületet értékelte, a kasza fenését, az öltözéket, a reggelit -- és az egyik csapatuk megszerezte az első helyezést. A főzőversenyen a szakácsuk a harmadik díjat érdemelte ki, kötélhúzásban és tőkedobálásban pedig a második helyen végeztek. Sőt, még egy külön oklevelet is kaptak a leglelkesebb szurkolásért. Felsőhegyről tizenhárom diplomával tértek haza, hatot helyezésre kaptak, a többit a részvételért. Szinte minden kategóriába jelentkeztek, de a mulatásból is kivették a részüket. Az aratásban hetedikek lettek, egérszedésben elsők, csakúgy, mint a fiúk a tarlófutásban. A szekértolásban a két fiúcsapat a második és a harmadik helyet szerezte meg, a lányok a legjobbnak bizonyultak szekértolásban, kötélhúzásban viszont a második helyre szorultak. A felsőhegyiek annyira megkedvelték a vidám feketetói társaságot, hogy magukkal viszik a csapatot egy magyarországi rendezvényre is.
Ők is szeretnék otthon, a saját művelődési házukban vendégül látni a felsőhegyieket és szajániakat, meg persze másokat is. A terveikben szerepel művelődési műsorok szervezése, amelyet a meghívott egyesületek tagjai adnának elő, mert az ő tarsolyuk ilyesmit egyelőre még nem tartalmaz. Nevetve mondják, hogy székeket, padokat, asztalokat majd csak kérnek valahonnan kölcsön. Mivel a faluban nem volt hagyománya a művelődési munkának, nem volt mire támaszkodniuk, mindent elölről kellett kezdeniük. Most azon gondolkoznak, hogy ki kellene találniuk valamilyen rendezvényt, ami csak rájuk lenne jellemző, hogy az ő falujukat is megismerjék mások.