Mivel köztudomású, hogy a fürjtojás egészséges, gyógyhatású, nem sokat játszadoztak a gondolattal, belefogtak. Igaz, most még kicsiben foglalatoskodnak a fürjekkel, de a terveik nagyok, és mindenképp gyarapítani szeretnék az állományt.

Természetesen az is sokat nyomott a latban, hogy a család Muzslyán szeretne maradni, boldogulást találni, és a gyermekeiknek is itt akarnak gondoskodni a jövőjükről. Három fiuk van, Adrián tízéves, Viktor hatéves lesz, Bence pedig öt hónapos. A gazdaság elnevezése is a fiúk nevéből állt össze: Advikben.

Mint azt a családfő elmondta, amikor megszületett az elhatározás, az is előtérbe került, hogy ha ők is fogyasztják a fürjtojásokat, az jó hatással lesz az egészségükre, ha pedig szélesebb körben is árusítják, azzal másoknak tesznek jót, vagyis mindenképp pozitívnak tartják a tevékenységüket.

A Sötét család apraja-nagyja (a szerző felvételei)

Sokat tanulmányozták az adatokat, tudnivalókat. Kiderült, hogy elsőként még a XI. században a kínaiak honosították meg a fürjtojást, majd a japánok a koreaiakkal együtt a XII. században kezdték el használni. Abban az időben derült fény a tojások gyógyhatására, hiszen a japán császár tuberkulózisban szenvedett, és mivel sok fürjhúst és -tojást fogyasztott, kigyógyult — mindkettő a japánok konyhájának szerves része lett. Ugyanúgy a kínaiak is szívesen ették, sőt Mátyás királyunk asztaláról sem hiányzott ez az étek.

Az utóbbi időben, amikor az emberek próbálnak tenni az egészségükért, népszerűvé vált a japán fürj. A Sötét család szerint egyértelmű, hogy itt a jövőről van szó, hiszen egyre fontosabbak az egészséges termékek.

A jelenlegi állomány minimális, összesen 70 kis termetű szárnyast tartanak, melyek naponta 35-45 tojást adnak. A kakasoknak is nagy szerepük van, egy kakasra három tojót számítanak. A muzslyai család sokkal több fürjet szeretne nevelni, a mostani időszakra próbaidőként tekintenek, figyelik a piacot, próbálják meglelni a legjobb helyet, ahol értékesíteni tudják a terméket. A főváros, Belgrád felé kívánnak nyitni, több nagy vállalattal is tárgyalásba kezdtek, így remélhetőleg tenni tudnak a gazdaság fellendítése érdekében. A fürjek létszámának a növelése maga után vonja, hogy egy különálló helyiséget is kialakítsanak nekik.

Az eddigiek során csak az okozott gondot, hogy Nagybecskerek községben ilyen gazdaság még nincs bejegyezve, ezért a dokumentumok intézése akadályba ütközött. Például nem tudták, hogyan jegyeztessék be az egyedeket, mert a világban díszmadárként tartják őket számon, nálunk pedig legfeljebb baromfikként nyilvántarthatóak. Ebben az esetben viszont már elkerülhetetlenek a kötelező oltások, melyekre a fürjeknél nincs szükség. A nagybecskereki állatorvosi részleggel volt némi gondjuk, vagyis nagy utat jártak végig, mire bejegyeztették a gazdaságot. Sötéték természetesen már eleve felkészülten vágtak neki az ügyintézésnek, hiszen az Antalfalva községben működő nagygazdaság tulajdonosánál is jártak, aki bevezette őket a tudnivalókba, és végül a tojásértékesítéshez is megkapták az engedélyt a mezőgazdasági minisztériumból.

Arra a kérdésre, hogy mennyire ismerik a fürjtojás gyógyhatását, kik érdeklődnek iránta, Sötét János elmondta, az emberek leginkább csak annyit tudnak róla, hogy kisebb, mint a tyúktojás, és arról is hallottak, hogy gyógyhatású, de ennyiben ki is merülnek az ismereteik.

Sötéték nem csüggednek, igaz, most ott tartanak, hogy a család apraja-nagyja fürjtojást eszik, az eladottak árából pedig a takarmányt tudják fedezni. Közben működik a keltetőgép, a felpucolt fürjeket is áruba bocsátják. A húsnak jó ára van, megéri vele bíbelődni. Emellett még a szárnyasoknak való ketrecek árusításával is foglalkoznak, a modern kalickákat fürjestül lehet náluk megvásárolni.

A munkából mindenki kiveszi a részét, a fiúk is megérezték a felelősséget, rájuk lehet bízni az ellátást. Megtanulták, hogy a friss víz az egyik legfontosabb dolog, melyre oda kell figyelnie a gazdának, ezért naponta többször is kicserélik a madaraknál. A csirkekeverék mellett mindennap valami zöldségfélét is adnak a fürjeknek, a változatosság kedvéért egyszer sárgarépát, máskor almát kapnak, vagy salátát. Persze az egyedek nagyságától függően nem mellékes, hogy milyen keverékkel etetik őket, és a fiúk azt is tudják, mit kell adni a kisfürjeknek vagy a tojóknak.

Sötéték a saját tapasztalataikból is tanulnak, az ismereteiket állandóan bővítik, és amit eddig csak könyvből tudtak, azt immár a gyakorlatban is megtapasztalják. Napról napra jönnek rá valami fontosra, amire érdemes odafigyelni. A fürjek nagyon érzékenyek: ha helyet változtatnak, leállnak a tojással, továbbá a hangoskodást sem szeretik, inkább csendes körülmények között szeretnek élni. Nyolchetes koruk után kezdenek tojni, eleinte egészen aprók a tojások, ezeket nem értékesítik, de amikor megfelelő nagyságúak, akkor 30-as vagy 60-as csomagolásban juttatják el őket a boltokba.

Közben Adrián néhány érdekességet is elmondott. Szerinte ha egy kissé furcsa íze is van a tojásnak, meg lehet inni nyersen. A különleges, ollószerű tojásnyitót is megmutatta, elmondta, hogyan működik, és arról is beszélgettünk, miért szeretik ezt a foglalatosságot. Napközben számtalanszor bepillantanak a fürjekhez, nehogy valamiben hiányuk legyen. Ezt csak fokozza, hogy szeretik az állatokat, így a gondozásuk fontos nekik.

Az okleveles közgazdász házigazda egyébként kommunális munkásként dolgozik, szóba sem kerül, hogy a képesítésének megfelelő munkahelyet kapjon a vállalatban, így az az elképzelésük, hogy egy szép napon csak a fürjek tenyésztéséből próbáljanak megélni. Az állomány bővítése folyamatban van, egyre több helyen bukkannak fel az Advikben gazdaságból származó fürjtojások.