December utolsó napjaiban, három napon keresztül citeramuzsikától volt hangos az egyesület.

— Az idén sikerült anyagiakat kapnunk a Csoóri Sándor Alap jóvoltából, és hozzáfoghattunk a szervezési munkához. Először az iskola őszi szünetére gondoltunk, de erről le kellett mondanunk, viszont szerencsés véletlennek nevezhetném, hogy a karácsonyi és az újévi ünnepek között volt ez a három nap, melyet ki tudtunk használni a tábor megtartására. Elégedett vagyok, hiszen tizenhat gyermek vett rajta részt, a legnagyobb számban természetesen Muzslyáról, de érkeztek Temerinből, Óbecséről, Magyarcsernyéről és Padéról is. Mivel a társaság elég vegyes korosztályú volt, a foglalkozás két csoportban folyt. Az oktatást a törökbecsei Micsik Béla és a szentmihályi Flaman István vállalta — mondta Dobó József elnök.

Nagyon jó alkalom volt a tábor arra, hogy összejöjjenek a citeramuzsikát kedvelő fiatalok. Flaman István oktató mesélte, hogy a haladók csoportjában nyolc tanuló volt, aki a tábort ügyesen kihasználta arra, hogy új dallamokkal, technikai tudnivalókkal gyarapítsa az ismereteit.

— Valójában itt olyan gyerekekről van szó, akiknek már van tapasztalatuk a citerajátékban. Mivel vajdaságiak vagyunk, a vajdasági dallamok kötelezőek, azonkívül pedig kinek milyen óhaja volt, azt próbáltuk elsajátítani. Remélem, hogy újra találkoznak majd, akár egy következő muzslyai táborban.

Micsik Béla a kezdők oktatója volt.

— Nekem nagy örömömre szolgál, hogy itt lehetek Muzslyán, mert ez itt a Délvidéknek a citerás Mekkája. Nálam az oktatásban inkább a technika került előtérbe, szeretem a gyerekeket önálló munkára biztatni, hogy használják a fülüket, a szemüket, az eszüket. Mivel a kezdőknek általában dinamikus dalok kellenek, ezek az ugrósok. A gyerekek nagyon iparkodtak, ez nekik nagy újdonság, úgy is mondhatnám, hogy a további citerázáshoz az első nagy lépések.   

* A mai világban, amikor a gyerekek annyi ingert kapnak minden oldalról, nehéz-e megszerettetni velük a citerát, a citeramuzsikát?

— A mai oktatásba sajnos bele kell szőni egy kicsikét az ő világukat, például a mobilkifejezéseket, vagy ismerni kell a játékokat, a különféle platformokat, és akkor tudok egy kicsit viccelődni, ami érdekesebbé teszi a tanulást. A táboroknak éppen az az egyik nagyon jó hozományuk, hogy a zenei ismereteken kívül szélesedik a baráti kör, új tapasztalatokat lehet szerezni.

* Hogyan összegeznéd a citeratábort?

— Rövid volt, ez az első, ami eszembe jut. Két és fél nap nem sok idő, de tekintettel arra, hogy egy kis létszámú csapatot kaptam, és nem cserélődtek a gyerekek, elég is volt ennyi. Esetleg még egy nap hiányzott, hogy teljesen kifinomítsuk ezt a négy-öt dalocskát, technikailag tisztába tegyük. Ennek a tudásnak meg kell egy kicsit érnie, ülepednie. Bodor Anikó mondta annak idején, hogy meg kell egy kicsikét savanyodnia bennük, mint a káposztának a hordóban. Ahhoz pedig időre van szükség.

Közben mindenkiben megfogalmazódott, hogy ennek folytatódnia kell: Bánátnak, Muzslyának szüksége van erre a táborra.