Hatalmas, külföldi tulajdonban lévő üzletközpont épül az egyik, zömében magyar vajdasági kisváros központjában, közvetlenül a Tisza-part gesztenyefákkal övezett sétánya mellett. Habár december közepén lesz a megnyitó, a polgárok többsége ebbe a ténybe még mindig nem nyugodott bele. Mármint abba, hogy a bevásárlócentrum éppen a településük szívében kapott helyet. Egyesek csak magukban vagy baráti társaságban adnak hangot az elégedetlenségüknek, mások különböző internetes fórumokon mondják ki kételyeiket, aggályaikat és elmarasztaló véleményüket. A projektum támogatói a várható új munkahelyekre hivatkoznak, ami elég nyomós érv a gazdasági válságtól terhes időszakban. Az első fordulóban negyvenhat alkalmazott részére írták ki a pályázatot és több mint ötszázan jelentkeztek. Aki csak tehette, mozgósította a kicsit is befolyásosnak hitt sógorát, komáját, jó barátját, hiszen egy állás manapság nagy kincs. Különösen a téli időszak közeledtével, amikor megszűnik sokak egyetlen kereseti lehetősége, a napszámba járás is. A kukoricatörés után a paprikaszedés is befejeződik, maradt még a dohány csomagolása és szállítása, aztán vége, hosszú hónapokra elapad a csordogáló pénzecske.
Utólag szivárgott ki, hogy a csillogó-villogó új megamarketben kizárólag a fiataloknak van esélyük. Azoknak, akik még nem töltötték be a harmincadik életévüket. Rájuk számítanak a pénztárgépeknél, a polcok között, de még a hentespult mögött is. Így, a többiek között, hiába próbálkozott az a negyvenöt éves, gyermekét egyedül nevelő apuka is, aki nemrégiben vált munkaerő-felesleggé. A tisztes őszes halánték, ami a nóta szerint a nők számára ajándék, az ő esetében jelentős hátránynak számít. Akkor is, ha még legalább két évtizedet kellene dolgoznia ahhoz, hogy élvezhesse a jól megérdemelt nyugdíját.
Még a kínai áruházban is kinevetett az az alig húszéves suttyó a pénztárgép mögött, amikor az elárusítónőt kereső felhívásukra jelentkeztem. Te akarsz itt dolgozni? -- kérdezte gúnyosan, és csak azt nem tette hozzá, hogy öreganyám -- panaszkodott keserűen korombeli hölgyismerősöm, aki ugyan az évei számát tekintve közelebb van már az ötvenhez, mint a negyvenhez, de életkedvben és munkabírásban felveszi a versenyt bármelyik fiatallal. Arról nem is szólva, hogy a bűvös hatvanadik elérésééig még neki is van több mint tíz éve. Mert az a legújabb eredménye a Nemzetközi Valutalap és a szerb kormány tárgyalásának, hogy a nők nyugdíjkorhatára mégsem tolódik ki. Az illetékesek azonban siettek bejelenteni, hogy a reform ezen a területen, csakúgy, mint az egészségügyben és az oktatásügyben elkerülhetetlen. (Vagyis a következő iskolaévben folytatódhat, vagy inkább megismétlődhet a harc a kis létszámú magyar tagozatokért.) És az sem titok, hogy a tervek szerint a bérek és a nyugdíjak az idei szinten maradnak jövőre is. De még csak panaszkodnunk sem szabad, hiszen örüljünk annak, hogy egyelőre minden hónapban van biztos bevételi forrásunk. Amiből megélni ugyan csak szűkösen lehet. Keserű boldogság ez.
Egyébként a statisztikai adatok nagyon riasztóak. 1981-ben négy munkásra jutott egy nyugdíjas, mára viszont ez az arány szinte kiegyenlítődött. Vagyis Szerbiában jelenleg a mintegy 1 millió 900 ezer dolgozó mellett 1 millió 590 ezer nyugdíjas van. Meg 758 ezer munkanélküli. Állítólag csak tavaly augusztustól az idei nyár végéig mintegy 150 ezer ember vált munkanélkülivé. Ezért az állapotért nemcsak a gazdasági válság okolható, hanem a rossz politikai döntések is, például a magánosítás lebonyolításában.
Ha már a számoknál tartunk, álljon itt az is, hogy a Köztársasági Statisztikai Hivatal kimutatása szerint a lakosság 9,2 százaléka nem tud elegendő élelmet és egyéb közhasználati terméket vásárolni. De míg Szerbiában több mint félmillió ember éhezik, addig a fővárosban továbbra is tonnaszámra kerül az ennivaló a szemeteskukákba. Sőt, a nem hivatalos felmérésekből az is kiderült, hogy a Belgrád éttermeiben és pékségeiben felgyülemlő ételfeleslegből 25 ezer élelemadagot lehetne biztosítani. Például az ingyenkonyhákon, amelyek teljes kapacitással működnek. És csak azért nincs belőlük több, mert sok helyen erre sincs mód pénzt elkülöníteni.