Mint arról már a Bánáti Újságban is beszámoltunk, néhány bánsági fiatal, a Kolping Társaság ifjúsági csoportjának tagjai is eljutottak az idén nyáron Kölnbe, a Világifjúsági Találkozóra, melyet megtisztelt jelenlétével XVI. Benedek pápa is. Élményeikről ezúttal az egyik résztvevő, egy padéi középiskolás számol be.
A mi autóbuszunk Hildesheim egyik részébe, Himmelstürbe érkezett, ahol nagyon szívélyesen fogadtak minket az ottani Kolping-tagok a Szent Martinus parókián. Miután az elszállásolás megtörtént, városnézőbe indultunk Josef Schmedding, Johannes Jäschke Sabine és Kerstin Jäschke segítségével. Megnéztük a székesegyházat, a múzeumot és a város szívét, amelyet a második világháborúban lebombáztak ugyan, de hamarosan visszaállították az eredeti formájában. Nagyon tetszettek a színes, favázas épületek. A következő napon a gifhorni malommúzeumba mentünk, és a különböző szél- és vízimalmokat belülről is megcsodálhattuk. Ott volt Victoria, a hollandiai szélmalom, és Juliska, a magyarországi vízimalom is. Istentiszteleten az ortodox templomban vettünk részt, és vacsorával is ebben az egyházközösségben kínáltak meg minket.
Hildesheimben is szerveztek ifjúsági találkozót, melyen több mint kétezer fiatal vett részt. A brazil, a portugál, a lengyel, az orosz, az ukrán, a német és a horvát csoporttal ismerkedtünk. A búcsúzás előtti napon volt egy szabad délutánunk is, melyet mindenki igyekezett a számára legmegfelelőbb módon kihasználni. Másnap indultunk tovább, pedig én inkább ottmaradtam volna, mert mindenki olyan segítőkész és kedves volt. Még most is visszavágyom Monika és Roland Weinerthez.
Útban Köln felé Schönenbergben szállásoltak el minket egy általános iskola tornatermében. Önkéntesek álltak a rendelkezésünkre, és segítettek nekünk mindenben. Este egy ,,welcome-party-t” szerveztek a számunkra Ruppichterothban. Mindennap busszal és gyorsvonattal utaztunk be Kölnbe, ami nem lett volna gond, ha nem vagyunk nagyon sokan. Az egyik napon például több mint négy órát várakoztunk, hogy kijussunk Kölnből, és értünk jöjjenek az önkéntesek. Ezt részben az is okozta, hogy Kölnt az ellenőrzések és az útlezárások miatt nehezen lehetett megközelíteni.
Mi is részt vettünk a Kolping Ifjúsági Parlament munkájában, amelynek témája a globalizáció volt. Érdekes volt hallani, hogy az európaiak kiálltak a folyamat mellett, az afrikaiak nem tartották helyesnek, a közép-amerikaiak viszont csak a pozitív tulajdonságait támogatták.
Természetesen a városnézést sem hagytuk ki, voltunk például az állatkertben, mely annyira hatalmas, hogy öt óránkba telt, mire körbejártuk. Az események közül megemlítem még azt a bulit, amelyen többek között a Toxic együttes lépett fel, valamint a horvátországi fiataloknak azt a kezdeményezését, amely a Kolping téren az ott lévő farudacskákból öt és fél méter magas tornyot építettek.
Hazafelé huszonkét órát utaztunk, majd végre kimondhattuk: Otthon, édes otthon! Igaz, hogy mindenhol jól éreztük magunkat, de én mégis azt mondom, hogy a legjobb itthon.