Addig, amíg a fél világ focilázban ég, itt, Szerbiában majdnem két hónappal az április 24-ei választások után sem állt még fel a kormány. Köztársasági szinten mindmáig folynak a találgatások, és több önkormányzatnak sincs még polgármestere, még mindig tart a húsosfazék körüli marakodás, a szerepek leosztása.
Hát, nem egyszerű a feladat, hiszen sokan vannak, akik úgy érzik, megérdemelnének egy jó kis bársonyszéket, miniszteri tárcát, igazgatói állást. Hiszen apait-anyait beleadtak, és a siker sem maradt el.
Mindazonáltal Milošević óta most történt meg először, hogy polgárok ezreiben, tízezreiben kérdőjeleződött meg a választások tisztasága. No, de ezen nem is kell csodálkozni, hiszen a szereplők nagyjából ugyanazok, mint akik húsz évvel ezelőtt voltak. A módszerek sem sokat változtak. Viszont egy lényeges különbség van a húsz évvel ezelőttiekhez képest: Miloševićtyel ellentétben ma a Nyugat támogatását élvezik azok, akik a leginkább felelősek azért, hogy az emberek elvesztették a demokratikus választásokban való hitüket.
A Nyugat szerint itt jogállamiság van, ezért akkor, amikor az ügyészség lefolytat egy nyomozást, a bíróság meghoz egy döntést, az ott élőknek meg sem fordul a fejében, hogy esetleg nem független döntés született. A teljesség igénye nélkül: helikopter-baleset, diploma és tudományos doktori fokozat megvásárlása, az árvízkárosultaknak összegyűjtött pénzadomány eltűnése, a lehallgatási botrányok, a miniszterelnök testvére személyi igazolványának eltulajdonítása, pecsét és támogatói aláírások meghamisítása, a belgrádi víziváros szerződésének elhallgatása és a legutóbbi, mely igen nagy felháborodást okozott a belgrádiak körében, a Savamala-ügy.
Becslések szerint a legutóbbi fővárosi tüntetésen 20 000 ember vett részt, aki egyszerre követelte a kormány és Belgrád polgármesterének lemondását.
Egyértelmű, hogy az elégedetlenkedők tábora nő, egyre többen csatlakoznak a megmozdulásokhoz, és az is egyértelmű, hogy csakis így, polgári engedetlenséggel, tüntetésekkel, tiltakozásokkal lehet megszabadulni azoktól, akik évek óta „vezetik” ezt az országot, vagy legalábbis jobb belátásra bírni őket.
A Nyugat egyelőre kivár, nem áll érdekében, hogy közbeavatkozzon, hiszen neki tökéletesen megfelel a mostani és a jövőbeli szerb kormány. De miért is volna elégedetlen? A nagyvállalatok Szerbiában igencsak kedvező feltételekkel tudnak befektetni. Az állam az adófizetők pénzéből gyakran több millió euróval támogatja a Szerbiába befektetni kívánó nagyvállalatokat. Az már teljesen mellékes, hogy a gazdaság csaknem hetven százalékát meghatározó kis- és középvállalatok időközben tönkremennek a sokszor aránytalanul magas adók és a különféle, kötelezően fizetendő járulékok miatt.
Mindemellett pedig a Nemzetközi Valutaalap is elismerően nyilatkozik az országról. Például az állami közigazgatásban 14 500 fővel csökkentették a foglalkoztatottak létszámát. Remek teljesítmény! Szabadkán, az új városházán — egy tízemeletes épületben — jelenleg egyetlen takarítónő takarít.
De ne aggódjunk, két év múlva jobban fogunk élni!
Kattinson az alábbi képre, és tekintse meg a szerző adatlapját is!
Tomek Viktor
