Életének 75. évében vasárnap, december 18-án elhunyt Václav Havel (1936) világhírű drámaíró, egykori csehszlovák, majd cseh államfő, emberi jogi harcos. Furcsa, szinte hihetetlen véletlenek sorozatának minősítette életét egy néhány éve megjelent lapinterjúban a drámaíróból és emberi jogi harcosból a világ egyik legismertebb és legelismertebb személyiségévé vált Havel. ,,Ha jól belegondolok, akkor még ma sem tudom nagyon elhinni, hogy 13 évig köztársasági elnök voltam. Elnökké választásom életem legnagyobb furcsasága' -- idézte őt nemrégiben a Mladá Fronta Dnes című prágai lap. A dúsgazdag prágai polgári családból származó Havel fiatal íróként a szocialista ötvenes évek közepén tűnt fel először, majd a hatvanas évek második felének oldottabb légkörében a fiatal írók egyfajta szóvivője lett -- olvasható az MTI alkalmi összeállításában. Az 1968-as ,,prágai tavasz' eltiprása után nem volt hajlandó megbékélni a szabadságjogok újabb korlátozásával, s a hetvenes évek közepén Gustáv Husák akkori csehszlovák köztársasági elnökhöz intézett nyílt levélben kérte számon az emberi jogok betartását az országban. Az európai enyhülést megtestesítő helsinki zárónyilatkozat aláírása után 1977 elején létrejött Charta 77 emberi jogi mozgalom élére állt, s egészen az 1989-es rendszerváltásig annak nemzetközileg legismertebb vezetője volt.
Az 1989 novemberi bársonyos forradalom előestéjén még börtönben volt, de rövidesen a mozgalom élére állt, majd a még szocialista csehszlovák szövetségi állam köztársasági elnökévé választották. Václav Havel így személyes sorsán keresztül a kelet-európai rendszerváltás jelképévé vált, s nemzetközi elismertsége egyre nagyobb lett. Ezen az sem változtatott, hogy eleinte bizony fittyet hányt a protokollnak, s a diplomáciai szokásoknak. A Nyugat, amely korábban mint emberi jogi harcost méltatta őt, a kilencvenes években egyre inkább politikusként is elismerte, s kinyílt előtte minden ajtó. Havel később megismerte, s be is tartotta a protokollt, de természetes viselkedését soha nem változtatta meg nagyon. A világ politikusai az ő kedvéért is szívesen látogattak Prágába. Meginni Havellel egy pohár sört valahol a Károly híd környékén vagy a hangulatos Óvárosban éveken keresztül ,,menő' volt a politikusok és a művészek között. A világpolitikából 2003-ban eltávozott cseh politikus mindig is nagy barátja volt a művészetnek, s a művészek előtt mindig nyitva volt a Hradzsin kapuja. Drámaíróként is nemzetközileg ismert volt. Legismertebb darabjai: Kerti ünnepély, Vernisszázs, A tiltakozás, Audiencia, A kísértés, Largo desolato, Koldusopera. Ismertek a Levelek Olgának címmel kiadott börtönlevelei és a Távkihallgatás című önéletrajzi beszélgetései. Egy álmát azonban nyugdíjas korában sikerült megvalósítania: filmet forgatott, a Távozás című darabját filmesítette meg. Halálával minden további terve már csak megvalósítatlan álom marad.
Szerbiában halálának híréhez az elektronikus média nem felejtette el hozzátenni: 1999-ben Havel nyíltan támogatta Jugoszlávia NATO-bombázását. A belgrádi Blic napilap Börtöncellából az államfői posztra című írással búcsúzott a néhai cseh államfőtől, de a keretes kiemelés címe: Rossz viszonyulása Szerbiához. A Danas napilap Boris Tadić szerb államfő részvétnyilvánítását tette keretbe. ,,A demokrácia, a béke és a szabadság nagy harcosának, Václav Havelnek a halála alkalmából fogadják legmélyebb részvétemet' -- áll a cseh államfőhöz és a cseh néphez címzett táviratban.