* A köztársasági parlament alelnökeként többször is vezette a parlament ülését, így átláthatta, hogy mely ügyeket tartották fontosnak a különféle politikai pártok. Voltak-e olyan témák, amelyeket csupán a VMSZ frakciója kezelt prioritásként?

— A parlament ülését vezetve az ember teljes betekintést kap, kinek mi a fontos. Sajnos sokan nem értették meg, hogy a tisztelt háznak valóban tisztelt háznak kellene lennie, és törvényhozással kellene foglalkozni. Annak viszont örülök, hogy még az ellenzéki, objektív elemzések is azt mondják, hogy a 16 frakcióból 2 beszélt kizárólag a napirendről, és az egyik a VMSZ volt. Az elemzés kimutatta, hogy a VMSZ képviselői mindig felkészülten, szigorúan a témáról szólaltak fel, ha törvények vagy törvénymódosítások voltak napirenden. Persze a VMSZ élt az ügyrend adta lehetőségekkel, és napirenden tartotta a migránskérdést, az ingázók problémáját, a határt, az infrastrukturális projektumokat, illetve minden olyan mezőgazdasági kérdést, amellyel a polgárok közvetlenül felénk fordultak. Minden hónap utolsó csütörtökét, amikor jelen voltak a kormánytagok, kihasználtuk arra, hogy kérdést intézzünk feléjük, akár családtámogatás témában, akár a magyar—szerb viszony, a stratégiai tanács, a különféle projektumok létrehozása kapcsán, úgyhogy a parlamentben mi valóban tettük a dolgunkat, és ezt tervezzük a jövőben is. Sajnos vannak olyan ellenzéki csoportosulások, amelyeknek nem esett le a történelmi megbékélés, és folyamatosan azzal támadtak bennünket, hogy fasiszták vagyunk. Ilyenkor általában a frakcióvezető úr vagy valaki a képviselők közül reagált erre. Fontos, hogy ott legyünk, hogy miután lemostuk a kollektív bűnösséget magunkról, megmagyarázzuk, nem lehet bennünket csak úgy egyszerűen lefasisztázni a szerbiai képviselőházban.

Kovács Elvira (Forrás: Wolfy pictures)

* A nemzeti kisebbségek jogainak és képviseletének terén milyen előrelépések történtek?

— Mi minden egyes törvénytervezet előkészítő fázisában részt vettünk, tekintettel arra, hogy államtitkáraink is vannak, és jó kapcsolatot építettünk ki a különféle minisztériumokkal. Azokkal is, ahol nincs államtitkárunk. Odafigyelünk, hogy minden törvénytervezet összhangban legyen a nemzeti tanácsokról, valamint a Vajdaság hatásköreiről szóló törvénnyel. Így például több oktatási csomag lett elfogadva, és megakadályoztuk, hogy ránk kényszerítsék a szerb nyelvű nemzeti olvasókönyvet, az ugyanis nem vonatkozik azokra, akik valamely kisebbség nyelvén követik az oktatást. Két olyan téma volt, amely kapcsán reagálni kellett. Felmerült, hogy kiveszik az építésügyi törvénytervezetből a nemzeti tanácsok hatáskörére vonatkozó részt az építészeti örökség megőrzésével kapcsolatban. Itt módosítási indítványt adtunk be, és ezt sikerült idejében megakadályozni. A másik egy gyakorlati probléma rendezése volt, mert a kultúráról szóló törvény bizonyos szakaszai még mindig nincsenek teljesen összhangban a nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel, mely azt írja elő, hogy ha több nemzeti tanács nyilvánítja ugyanazt az intézményt kiemelt jelentőségűvé, akkor minden nemzeti tanács külön javasolhasson tagot a felügyelőbizottságba. Emiatt módosítani kell majd a kultúráról szóló törvényt, de az még nem került parlamenti eljárásba. Többször tárgyaltunk Maja Gojković miniszterrel, aki egy hiteles értelmezéssel fordult a tartományi művelődési titkársághoz, hogy a nemzeti tanácsokról szóló törvényt kell alkalmazni, és sikerült kezelni ezt olyan önkormányzatokban, mint Zombor, Szabadka, valamint Becskereken még folyamatban van. Persze világos, hogy a kultúráról szóló törvény olyan irányba fog módosulni, ahogy mi szeretnénk, csak a mandátum rövidsége miatt ez még nem került napirendre. A tájékoztatási törvénycsomag előkészítési fázisában pedig időben tettünk lépéseket annak érdekében, hogy a nemzeti tanácsok hatáskörei ne csorbuljanak. A tájékoztatási minisztérium, a VMSZ kérésére, figyelembe vette a Magyar Nemzeti Tanács észrevételeit, és ezek a törvényjavaslatok megfelelő formában kerültek parlamenti eljárásba.

* Az összetartó családok összetartó nemzetet alkotnak — nyilatkozta a kampány során. A VMSZ milyen intézkedéseket tesz a családok támogatására?

— A parlamenti munkánk során többször is rámutattunk a demográfiai problémára, illetve a családtámogatás szükségességére. A különféle források és lehetőségek megteremtésével azon vagyunk, hogy megkönnyítsük a szülők helyzetét. Itt említhetném az MNT ösztöndíjait, az Európa Kollégiumot és nem utolsósorban a Prosperitati Alapítvány házvásárlási pályázatát. Viszont a családokon nem csak pénzügyi téren lehet segíteni. Az elérhető lehetőségekkel arra szeretnénk ösztönözni a fiatal párokat, hogy gyereket vállaljanak. Fontos a stabil családtámogatási politika, hogy a fiatalok, egyfajta biztonságot látva maguk előtt, tervezni tudjanak.

* Ön a szerb köztársasági parlament Európai Integrációs Bizottságának elnöke. A VMSZ prioritásként tekint az EU-hoz való csatlakozásra, de nem mindenáron. Milyen előnyöket hozhatna, ha Szerbia teljes jogú tagországgá válna az EU-ban?

— Hatalmas megtiszteltetés Szerbiát képviselni különféle európai fórumokon, de gyakran nem egyszerű feladat meggyőzni az európai partnereket, hogy mi valóban komolyan gondoljuk. A VMSZ a kezdetektől fogva Szerbia európai integrációjáért száll síkra. Egy ideje azonban sajnos azt látjuk, hogy Európa valahogy el van veszve, és nem igazán találja a megfelelő válaszokat igen fontos kérdésekre, mint például a migránsprobléma kezelése vagy az Európa szomszédságában dúló orosz—ukrán háború. Mi azt gondoljuk, hogy Európának először saját magával kellene foglalkoznia, és nem büntetnie a tagjelölt országokat, vagy okoskodnia. A Nyugat-Balkán, konkrétan Szerbia kapcsán mindig azt mondják, hogy tárt karokkal várják, viszont az elmúlt két évben semmi sem történt ezen a téren. Most elsősorban azért büntetik Szerbiát, mert nem vezette be a szankciókat Oroszország ellen. Ez igazságtalan, mert a stabilitás érdekében Szerbiának már a csatlakozási fázist illetően sokkal jobb helyzetben kellene lennie. Gondoljunk csak vissza például Bulgáriára vagy Romániára, hogy milyen állapotban voltak akkor, amikor már teljes jogú tagállammá váltak. Szerbia egyébként él a különféle lehetőségekkel, és tagjelöltként kap vissza nem térítendő támogatásokat, de azok mértéke összehasonlíthatatlan azzal a kohéziós alappal, amely abban az esetben járna, ha már tagállamok lennénk. Úgyhogy az, amit Szerbiával tesznek, valóban méltatlan. Erről Pásztor István elnök úr gyakran beszélt szókimondóan, és a mostani választási programunk egyik eleme pontosan az, hogy mi az Európai Unió felé szeretnénk haladni, de nem mindenáron.

* Pásztor István halála után mindenki érdeklődve figyelte, mi történik majd a VMSZ-ben. A nehéz idők szükségessé teszik a határozott kiállást. Ez megtörtént, és a külső szemlélőnek úgy tűnik, soha nem volt ennyire egységes a VMSZ. Mennyire tükröződik ez a terepi kampányrendezvényeken?

— Az a tény, hogy a köztársasági választáson való induláshoz a szükséges támogató aláírásoknak több mint a dupláját mindössze egy nap alatt gyűjtöttük össze, illetve a tartományi választáson való induláshoz a szükséges támogató aláírások több mint háromszorosát 4-5 óra leforgása alatt, hogy az emberek egy értesítés után jöttek, türelmesen sorba álltak, várakoztak, azt bizonyítja, hogy ki akarták mutatni a Pásztor elnök úr, illetve az élete során kifejtett munkássága iránti tiszteletüket. Egy ekkora tragédia sokkal nagyobb pártokat is megrázott volna, de nekünk nem volt időnk a gyásszal foglalkozni. Úgy gondoljuk, hogy elnök úr is ezt várta volna el tőlünk, és azt mondaná, hogy gyerekek, tessék csatasorba állni, és végigcsinálni a kampányt, aztán majd pihenhetünk az ünnepek alkalmával. Ezt érzi mindenki. A temetés után azonnal össze kellett hívni a párt tanácsát, mely egyhangúlag megválasztotta dr. Pásztor Bálintot a VMSZ megbízott elnökévé, a többiek felsorakoztak Bálint mögé. Most mindenki végzi a dolgát, és azon vagyunk, hogy egy olyan választási eredmény szülessen december 17-én, amelyre elnök úr is büszke lenne.