Prince és Ganxta Zolee, Roger Federer és Zlatan Ibrahimović, Besenyei Péter és Böjte Csaba, Ady Endre és Jack Nicholson, Munkácsy Mihály és Sajdik Ferenc, Bartók Béla és Karácsony János meg Dresch Mihály, Kosztolányi Dezső és Salvador Dalí — mi a közös ebben a sok-sok népszerű, közismert emberben? Az, hogy Szalai Attila karikatúrái között szerepelnek. Lapunk munkatársának a múlt héten nyílt kiállítása Magyarkanizsán.
A Dobó Tihamér Galériában tekinthető meg a karikaturista kedvenc sportolóit, zenészeit, művészeit sajátosan felvonultató portrétárlat. A kedvencek közül is kiemelkedik Puskás Ferenc, a szerző édesapjának nagy példaképe, aki mellé sikerült egy vacsora erejéig leülni, vagy Prince és Roger Waters, a Pink Floyd basszusgitárosa, akikhez eljutottak a karikatúrái, és pozitív visszajelzés érkezett rájuk.
Puskás Károly felvételei
— Azon személyeket mutatom be a kanizsai galéria falain, akik igazán hatottak az én pályafutásomra, ezekre az emberekre mindig felnéztem, igazi hősök számomra, legyenek írók, rockzenészek vagy olimpiai bajnokok. A karikatúraportrékban találtam meg magamat és az örömömet, ezt a rajzok is tükrözik. Vissza tudok ajándékozni valamit ezeknek az embereknek, akiktől egész életemben kaptam valamit. Gyermekkori (és mostani) egyik nagy kedvenc együttesem, az LGT gitárosa, Karácsony János a nappalijában, a zongorája felett őrzi a karikatúrámat. Ez a szívemnek nagyon jólesik.
Szalai Attila 1995-ben készítette első alkotásait, azóta több mint ötezer műve jelent meg nyomtatásban.
— Rajzai révén külföldön is megismerhették nevét: Manchesterben, Monte-Carlóban és Dubajban, sőt elmondhatjuk, hogy a világűrt is meghódította, hiszen Prince-ről készült karikatúrája az OSIRIX-REx űrszondával landol a Bennu nevezetű aszteroidán — méltatta a Karikatúrakaleidoszkóp című kiállítás megnyitóján a 2020-ban a Magyar Sportújságírók Szövetsége nívódíjában részesült kollégánkat Muhi Zsuzsanna, a képtár koordinátora.
A tárlatot az alkotó barátja, Agárdi Gábor újságíró nyitotta meg. Elmondta, igencsak otthonosan érzi magát a kiállítótérben, hiszen az otthonát több Szalai-karikatúra díszíti.
— Nagyon régóta ismerem Attilát, és ahogy a rajzait nézem, eszembe jut egy ismert filmrendező, Kertész Mihály, aki az Egyesült Államokban találta meg a szerencséjét, ám egészen addig, amíg a Casablanca című filmet el nem készítette, a nevét szinte ki sem írták a filmplakátokra. Olyan alkotói stílust képviselt, és olyan kézjegyei voltak, hogy valahányszor valaki a filmvászonra tekintett, és megnézte a képkockákat, rögtön tudta, hogy ez csakis egy Kertész Mihály-alkotás lehet. Aki ezeket a rajzokat megpillantja, rögtön tudja, hogy nem lehet más, mint egy Szalai-alkotás. Lugosi Béla szavaival élve, nehéz ennyi év után is elhitetni a varázslatot. Szalainak ez is sikerült. Azt is elárulnám, honnan ered a hőskultusz benne: édesapja műhelyében mindössze két kép volt, egy családi fotó és egy Humphrey Bogartról. Ezt a hősök, a régmúlt, a nagyok iránti tiszteletet vitte tovább, és ez látható az összes rajzában.
A Karikatúrakaleidoszkóp című kiállítás február 8-áig fogadja a látogatókat.
