A búcsúzásóra mindenki eljött

Felröppent a hír a Szent Korona Rádióban, a Népszavában, a kuruc.info hírportálon, a Duna Tv-ben stb. - az anyaországi médiák közül néhányban -, hogy ''megszűnt az egyetlen bánáti magyar rádió”. Néhol nyugat-bánsági megjelölés szerepelt (!). Vajon a bemondók vagy a hírszerkesztők, akik az anyaországban közzétették ezt a hírt, meg tudták volna mutatni a térképen, hol is van Muzslya, vagy legalább azt, hogy melyik városhoz van legközelebb? Ettől eltekintve azonban valóban megszűnt létezni a muzslyai rádió, melynek műsora 35-40 kilométeres körzetben volt hallható, összefogva a Közép-Bánság szórványmagyarságát, mintegy 15 ezer embert...
Sziveri Istvántól, a muzslyai Zeppelin Rádió tulajdonosát kérdezem: négy évvel ezelőtt, a kezdetekkor is ekkora volt a rádió visszhangja?
- Akkor nem volt visszhangja, annak idején még nemigen hallottak rólunk, nekünk kellett kiharcolnunk, hogy halljanak, tudjanak rólunk. Működésünk négy éve alatt viszont sok helyre eljutott a hírünk. Általános jelenség nálunk, hogy ami megszűnik, ami elmúlik, azt sajnáljuk egy ideig. Legföljebb három napig, mert minden csoda ennyi ideig tart. Még a halottakról is legfeljebb egy hétig beszélnek, azután pedig elfelejtik őket, és az élet megy tovább. Elnémult a Zeppelin Rádió. Hallgatunk. Énnekem nagyon hiányzik. Hogy lesz a jövőben? Szerintem sehogy.
- A Zeppelin Rádió fennmaradása érdekében aláírásgyűjtés történt. Kik voltak a kezdeményezői ennek a megmozdulásnak?
- Főleg a muzslyai nyugdíjasok egyesületének a tagjai gyűjtötték az aláírásokat, itt a faluban. De az akciót megszervezték a környező településeken is. Mintegy 7000 aláírás gyűlt rádiónk megmentése érdekében. Mellesleg nagyon meglepett, hogy arányában nézve Muzslyán kevesen mozdultak meg, kevesebben adták támogató aláírásukat, és mondhatom, ez nagy csalódást okozott.
- Mi lett a petíció sorsa, kihez juttatták el?
- Néhány példányban fénymásoltattuk, de hogy őszinte legyek, nem is tudtuk kinek átadni, mert bármely testülethez, intézményhez fordultunk, egyik sem tartotta magát kompetensnek az ügyben... Még a Köztársasági Műsorszórási Ügynökséghez is fordultunk, de az sem vette át. Küldözgettek ide-oda bennünket. Megvizsgálhatnánk az egésznek a jogi oldalát is, de hát ebben az országban mire valaki bebizonyít valamit, addigra elmúlik vagy tíz év. A tervek szerint az Európai Parlamenthez is folyamodunk majd.
- Hallom, hogy más megoldáson is gondolkodnak.
- Műsorunk utolsó napján mondtam a hallgatóknak is, hogy nagyon egyszerűen működtethetnénk a rádiót az internet útján, hiszen fölszerelésünk kisebb átalakításával megoldhatnánk. De kérdés: vajon ki hallgatná? Más a földi adó. Mi még nem tartunk ott, hogy ilyen módon rádiózhatnánk, nálunk még mindig drága az internet. Technikailag a Digi Tv útján oldhatnánk meg legkönnyebben műsoraink közvetítését. Már érdeklődtünk a lehetőségek iránt, de konkrét választ még nem kaptunk. Ott is gondok vannak, a három tulajdonos nem tud közös nevezőre jutni...
- Ki mindenkihez fordultak segítségért, és kik ajánlottak valamilyen megoldási lehetőséget?
- Ajánlatok voltak, főleg a választási kampány idején. A politikai pártok ígértek fűt-fát, főleg az első fordulóban, majd következett a kampány második menete, és befejeztük. A rádió utolsó napján is próbálkozták némelyek megmagyarázni a dolgok állását, persze a saját malmukra hajtva a vizet. A pártokban is csalódtam, habár tudtam, hogy a politikánál piszkosabb dolog nincs a világon, a nagy ígéretekből nem lett semmi. A Műsorszórási Ügynökség még azokat sem méltatta válaszra, akik jogosan fellebbeztek a döntésükre. Nincs hová fordulni. Egyedül a Vajdaság Statútumában látok némi fantáziát: hogyha elfogadják majd ezt az alapszabályt a szerbiai Parlamentben, akkor a tartománynak saját műsorszórási ügynöksége lesz, és akkor talán nekünk is lenne esélyünk a rádió működtetésére.
- Szeptember 23-án végleg elbúcsúztak a hallgatóktól, majd éjféltől elhallgatott a Zeppelin Rádió. De előtte már megkezdődött a búcsúzkodás...
- Valójában szeptember 20-án a szombati Körtemuzsika elnevezésű gyerekműsorral kezdődött meg a búcsúzkodás. Elég drámai volt a helyzet, hisz a gyerekek nem tudták felfogni, miről is van szó, amikor közöltük velük, hogy a jövőben nem készíthetik a gyermekműsort... A vasárnap délelőtti műsorban folytatódott a búcsúzkodás, egyébként az volt a leghallgatottabb műsor, és bizony nagyon megható volt, amikor az idősebbek korosztályából néhányan elsírták magukat. 23-án pedig reggeltől éjfélig tartott a búcsúműsorunk. Volt ott minden: különféle ajánlat, ötlet, sírás, politizálás stb. Mindannyian eljöttek, akik a négy év alatt valamilyen módon közreműködtek a rádió munkájában. Koktélpartit szerveztünk. Éjféltől ''elharangoztuk” a Zeppelin Rádiót. Lejelentettük. Meghalt.
Sziveri István még elmondta, tisztában volt azzal, hogy 23 napot kalózkodott, éppúgy, mint a frekvencia nélkül maradt adók többsége. A búcsúzkodás végén, éjfélkor már csak hárman maradtak, és bizony szívbemarkoló volt, amikor kikapcsolták az adót, és csak a semmitmondó susogás hallatszott... Vajon meddig susog üresben a bánátiak számára jól ismert 88,2 MHz?