Petri György Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, újságíró pontosan húsz évvel ezelőtt halt meg, 2000. július 16-án Budapesten. „Petri Györgyön világéletében látszott, hogy Petri György halandó, ám olyan régóta olyan közel állt a halálhoz, hogy szinte megszoktuk már” — írta Esterházy a költő halálának évében.

1943-ban született Budapesten. Gyermekkora nem volt könnyűnek mondható. Szülei a mai Vajdaság területén ismerkedtek össze, és 1941-ig Belgrádban éltek, csak a II. világháború alatt menekültek el Budapestre. Petrinek alapélménye volt a halál: a világháború idején született, a Batthyány téri Szent Anna-templomban ministránsfiúként 13 forintért ministrált temetéseken, aztán az ’56-os forradalom alatt is rengeteg temetetlen holttestet látott, ezért hát nem csoda az sem, hogy rémálmok kísértették, sokszor látta magát álmában a havon fekve holtan. A Medve utcai általános iskolában kezdte meg tanulmányait, majd a Toldy Ferenc Gimnázium padjait koptatta. Már tizenhárom éves korától költőnek készült, és igen korán sikerült publikálási lehetőséghez is jutnia. Kortársaihoz hasonlóan ő is József Attilát követte, s párbeszédet is kezdeményezett verseivel.

Reggeli

Jacques Prévert költeménye nyomán
 

1966-tól az ELTE magyar—filozófia szakára járt. 1974-től szabadfoglalkozású író volt. 1975 és 1988 között publikálási tilalom alá helyezték. 1981-től a Beszélő című szamizdat lap szerkesztője lett, mely a ’80-as évek folyamán a legtekintélyesebb szamizdat orgánummá vált. A legszigorúbb cenzúra akkor érte el, amikor 1984-ben New Yorkban megjelent kötetében (Hólabda a kézben) publikálta Leonyid Iljics Brezsnyev halálára írt versét. 1988-ig költeményei kizárólag szamizdatban és külföldön jelenhettek meg. Fontos figurája volt a magyar demokratikus ellenzéknek. 1994-ben az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje volt, de még az év őszén kilépett a pártból. 1996-ban az országgyűlésben Torgyán József szólalt föl a parlamentben, elfogadhatatlannak tartva Petri György és Esterházy Péter író Kossuth-díját. Petrit az Apokrif című verse miatt támadta. Lírájában a szókimondás, a tudatosan használt trágárság, a pátosz és az irónia együtt van jelen. Ez a legszebben talán Petri egyik leghíresebb versében, a Hogy elérjek a napsütötte sávig pokoljárásában mutatkozik meg.

Rengeteget ivott. Mondjuk ki, alkoholista volt. Saját bevallása szerint ráadásul már tizenöt éves kora óta. Több írótársa azonban arról beszélt, hogy Petri nagyon különleges ivó volt. Eörsi István ezt mondja: „Először is: nagyon sok ivót ismerek, magam is az vagyok, bár én nem rúgok be. Ismerek berúgósakat, Petri is berúgott végül. Mind agresszívek. Petri soha nem volt agresszív. Petrivel, amíg össze nem esett, Hegelről lehetett beszélni. Korrekt mondatokban, egyre halkabb és egyre kásásabb hangon, de jól megfogalmazott mondatokban beszélt.” Spiró György is igen hasonlóan emlékszik erre vissza: „Azt figyeltem meg, ez volt a megalapozott tapasztalatom, hogy ameddig észnél volt, addig nagyon észnél volt. Egészen addig, amíg el nem vágódott, ha sokat ivott, de akkor meg nem lehetett magánál. Meg kellett várni, amíg újra magához tér, és attól kezdve megint észnél volt, de teljesen. Ilyet én előtte sem, azóta sem láttam.”

Amíg lehet
 

Fiatalkorában őrülten szerelmes volt Kepes Sára költőbe, aki azonban sokadik öngyilkossági kísérletében meghalt. Ezután feleségül vette Mosonyi Alíz költőt, újságírót, akitől Anna nevű lánya született. Második felesége Harsányi Éva volt, Petri Lukács Ádám újságíró édesanyja. Harmadik felesége a verseiben Mayaként megörökített Nagy Mária. 1999-ben bizonyosodott be, hogy gégerákja van, de rendkívüli méltósággal viselte a betegséget. „Én azt hiszem, hogy nagyon igyekeztem arra trenírozni magam, hogy szembenézzek a saját mulandóságommal” — mondta halála évében, 2000-ben. Utolsó kötete, az Amíg lehet 1999-ben jelent meg. Az N&n Galéria Alapítvány rá emlékezve alapította meg 2010-ben a Petri György-díjat, melyet minden évben a költő születése évfordulóján, december 22-én adnak át.

A költészetrő
 

(Forrás: Konyves.blog.hu)