Több száz gyerek Vajdaság tizenhét plébániájáról, öröm, izgalom, versengés, csapatmunka, együttlét. Beszélgetés, közös játék, tanulás, szórakozás, aktív kikapcsolódás, mosolygós felnőttek, akik még tudnak gyermeklélekkel élni. Játék, mozgás, tánc, ének, zene. Jézus jelenléte minden pillanatban. Történetek a messzi Afrikából, egy csodás gyógyulásról, Jelenlét zenekar. Kell-e ennél szebb dolog a tóthfalui sportcsarnokban? Az első szabadkai egyházmegyei hittanverseny után hálatelt szívvel tért haza mindenki.
Tizenhét plébániáról érkeztek a csapatok: Temerinből, Moholról, Palicsról, Szenttamásról, Csantavérről, Topolyáról, Szabadkáról, Martonosról, Kelebiáról, Péterrévéről, Zentáról, Oromról, Óbecséről, Tóthfaluból, Tornyosról, s egy pillanat alatt élettel telt meg az új, tóthfalui sportcsarnok. Lelkes hittantanárok és hittantanárnők, plébánosok, apácák, önkéntesek, segítők, csillogó gyermekszemek tették feledhetetlenné a délutánt.
— Ezen a hittanversenyen nem csak a tudás számít, hiszen hitünk fontos része a közösséghez tartozás, ezért az első feladat a csapatok számára saját plébániájuk bemutatása. Másodsorban hitünket nemcsak tudni kell, hanem megvalósítani is, ezért a második versenypont a megélt evangélium, a gyerekek egy evangéliumi mondat életre váltását játsszák el. Hitünkben azonban fontos a tudás és a Szentírás is, ezért a harmadik próba a tesztkérdések megoldása, a negyedik feladat pedig a bibliai kikeresős. A hitünkben örömre és a játékra is szükség van, ezért az ötödik versenypont az activity — sorolta dr. Szöllősi Tibor atya, szervező, temerini plébános, a Szabadkai Egyházmegye Katekétikai Hivatalának elnöke. — Látjátok, kedves hittanosok, hogy a hittan mennyire szerteágazó képességeket fejleszt bennetek! Ne feledjétek, ti is, akik versenyeztek, meg akik szurkoltok, hogy itt nem az a legfontosabb, hogy első legyél, hanem hogy együtt valami szépet tegyünk Istennek és a körülöttünk lévő embereknek.
A zsűriben ft. Pastyik Róbert, a Szabadkai Egyházmegye irodaigazgatója, ft. Józsa Gáspár irodaigazgató-helyettes, dr. Marko Sente szabadkai szakorvos, Bozsóki Valéria újságíró és Palotás Gergely fiatal segítő kísérte figyelemmel a gyerekek munkáját. Minden plébánia csapata névre szóló elismerést és ajándékot kapott a részvételért. Az első helyet a csantavéri, a másodikat a szenttamási, a harmadikat pedig a topolyai plébánia csapata szerezte meg. Hangzatos és kifejező különdíjakat is kiosztottak: a szép beszédért járó különdíjban a kelebiai csapat részesült, az őszinteségért odaítélt különdíjat a martonosiak kapták, a csapatmunkáért járó különdíjat a zentai Kis Szent Teréz-plébánia vihette haza, a Hiteles Üzenet a Világ Számára különdíjat a házigazda Tóthfalu versenyzői, a legjobb tesztfeladat-megoldásért a palicsiak, az ötletességért a temeriniek, az eredetiségért pedig a moholiak jutottak különdíjhoz.
A hittanverseny első helyezett csantavéri csapata
A szabadkai Kisboldogasszony-plébánia csapatából Vén Vivien, Barát Dominik és Utasi Botond mesélt nekem.
— Én nagyon-nagyon jól éreztem magam, ez jó mulatság volt, a verseny is remek volt — lelkendezett Vivien. — Jó volt a barátaimmal együtt versenyezni, együtt voltunk. A prezentációt vártam a legjobban, és nagyon fontos nekem a templom, a hit, az Isten, mindig, nem csak most.
— Nyolcan készültünk a versenyre, a kelebiaiakkal együtt, minden szombaton összeültünk, tanultunk, gyakoroltuk a kérdésekre a válaszokat, gyakoroltuk a prezentációt, az előadást — részletezte Dominik. — A színdarab lényege az volt, hogy ha megbocsátunk egymásnak, Isten is megbocsát nekünk. Persze hogy szeretem a Jóistent, szeretem a miséket.
Utasi Botond, Barát Dominik, Vén Vivien
— Az én feladatom volt az activity, a prezentációban és a színdarabban is részt vettem — tette hozzá Botond. — A csengőt, a templomot, a szúnyogokat, a bögölyöket nagyon jól el lehet mutogatni. Jóban vagyok a Jóistennel.
A versenyszámok után Fodor Réka missziós orvosnő és férje, Greguss Sándor író mesélt a gyerekeknek. A házaspár vajdasági körútra érkezett, ennek egyik állomása volt a tóthfalui hittanverseny. Réka beszélt Afrika szegény falvairól, ahol százak és ezrek várnak orvosi ellátásra. 2015-ben járt először Afrikában, egy ugandai orvosi misszió tagjaként, majd férjével közösen létrehozták az AFRÉKA Nemzetközi Humanitárius Alapítványt, és eddig kilenc orvosi misszión vett részt az alapítvány szervezésében.
— Gyermekkoromban nagy hatással volt rám Albert Schweitzer munkássága (1913-ban kórházat alapított a Francia Egyenlítői Afrikában, a mai Gabonban, majd meghurcoltatása után visszatért Afrikába, és újjáépítette, illetve berendezte kórházát, alkalmassá téve több ezer afrikai beteg fogadására, miközben gyakran visszatért Európába, hogy előadásokat tartson és orgonakoncerteket adjon, melyekkel a pénzügyi hátteret teremtette meg — a szerző megj.). Tizenkét évesen a leghőbb vágyam volt, hogy Afrikában gyógyíthassam az embereket. Hosszú volt az oda vezető út, de végül sikerült eljutnom erre a földrészre, ezért ti se adjátok fel soha az álmaitokat — kérte a hallgatóságtól az életvidám, energikus, nagy mosolyú Afréka.
Afréka, azaz Fodor Réka missziós orvos
Sándor mindenben támogatta feleségét, helytállt otthon a két gyermek, Anna és Kinga mellett. A férfi csodás módon gyógyult meg csontvelőrákból 2017-ben Zentán, Jézus hatalmának köszönhetően, s azóta azonkívül, hogy kiáll felesége és a misszió mellett, istenélményéről tesz tanúságtételt, vallva, az a küldetése, hogy Jézus Krisztus elé vezessen embereket, az ő dicsőségét hirdesse, betegeket keres fel, nekik és családtagjaiknak nyújt támaszt, én csak közvetítő vagyok, az Úré a dicsőség.
Az előadás után a gyerekek is kérdezhettek, nagyon aranyos volt a kislány, aki arra kért választ, mi is az a misszió. Igen, néha a felnőttek világában is hasznos egy jól irányzott egyszerű, gyermeki kérdés…
Szebbel zárni sem lehetett volna a napot, mint a Jelenlét zenekar Istent dicsőítő koncertjével, valamint a lelkes gyermekhangokkal és a közös tánccal.
Fényképezte: Fehér Márta