A Szabadkai Kortárs Galériában egy est keretében idézték fel a vajdasági avantgárd egyik meghatározó alakját, Szombathy Bálintot, valamint Kosztolányi Dezső szellemi örökségét. A program középpontjában Szombathy jelentős performance-ai álltak, melyeket annak idején Vicsek Károly rögzített filmen, lehetővé téve ezzel, hogy ezek az egyszeri művészi megnyilvánulások ma is hozzáférhetők legyenek.
A Szabadkai Kortárs Galériában egy est keretében idézték fel a vajdasági avantgárd egyik meghatározó alakját, Szombathy Bálintot, valamint Kosztolányi Dezső szellemi örökségét. A program középpontjában Szombathy jelentős performance-ai álltak, melyeket annak idején Vicsek Károly rögzített filmen, lehetővé téve ezzel, hogy ezek az egyszeri művészi megnyilvánulások ma is hozzáférhetők legyenek.
![]()
Fotó: Szerda Zsófi
Siflis Zoltán és Vicsek Károly filmrendezők Miroslav Jovančić kérdéseire válaszolva idézték fel Szombathy Bálint művészetét.
– Szombathy Bálintra emlékezünk ezen az estén, és két performance-át is felidézzük. Művészi munkássága azért is különleges, mert ezek az alkotások filmen is fennmaradtak. Vicsek Károllyal arról is beszélgettünk, hogy a mozgókép megjelenése alapjaiban változtatta meg a színészi játék megőrzésének lehetőségét: ami egyszer rögzítésre kerül, az bármikor újranézhetővé válik, új értelmezéseket nyitva meg. Ez a felismerés már Kosztolányi Dezső írásaiban is megjelenik, aki szintén városunk kiemelkedő alakja. Fontosnak tartottuk rámutatni arra, milyen jelentős szellemi és művészi örökség született ebben a közegben, és hogyan kapcsolódik össze benne a filmművészet és a színjátszás – fogalmazott Siflis Zoltán.
A filmrészletek nem portrét rajzoltak Szombathy Bálintról, megszólaltak benne kortársak és barátok, miközben ikonikus performance-ai elevenedtek meg előttünk. Ezek közül az egyikben a művész egy asztalnál ülve pálinkázik társaival, egy másikban televíziókat zúz szét, erőteljes, vizuális állításokat fogalmazva meg a korról, egy harmadik performance-ában szorosan körbecelluxozza az arcát, csak egy apró lyukat hagyva, hogy lélegezni tudjon, majd Rubin Vinjakba fojtja magát.
Az esten külön hangsúlyt kapott Kosztolányi Dezső Homunculus című esszéje, melyben a moziról ír. Ezt Kovács Nemes Andor színművész olvasta fel.
Siflis Zoltán kiemelte, hogy Szombathy performance-ainak dokumentálása különös jelentőséggel bír. Az alkotó már nincs közöttünk, de az egykor rögzített felvételek révén ma is megtapasztalható az a művészi világ, amelyet képviselt. Így találkozik az előadó-művészet és a film, illetve válik kézzelfoghatóvá Kosztolányi víziója a mozgókép időt legyőző erejéről.
Vicsek Károly személyes történetekkel is színesítette a beszélgetést, felidézve a tehetségeket, művészeket, színészeket, írókat, zenészeket, akikkel pályája során találkozott. Hangsúlyozta: a művészi érzékenység már korán felismerhető, és felelősség támogatni azokat, akikben ott rejlik az alkotás lehetősége.
Szombathy Bálint művészete a vizualitás erejére épült. Performance-ai nem ismételhető produkciók voltak, hanem intenzív, egyszeri megnyilatkozások, melyek gyakran a kimondhatatlanra kerestek formát. Munkái erős fizikai és érzelmi jelenlétet követeltek, és olyan kérdéseket vetettek fel, amelyek túlmutatnak a szavakon.