Egyhetes vigadalom

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Egyhetes vigadalom

Az idén húszéves adai Vadvirág Művelődési Egyesület immáron XVII. alkalommal szervezte meg a népitánc- és népzenei tábort a már megszokott helyszínen, a lóversenypályán. A rendezvényt kezdettől foga, sorra minden évben megtartották, még a bombázások idején, 1999-ben se szakították félbe. Ig...

Az idén húszéves adai Vadvirág Művelődési Egyesület immáron XVII. alkalommal szervezte meg a népitánc- és népzenei tábort a már megszokott helyszínen, a lóversenypályán. A rendezvényt kezdettől foga, sorra minden évben megtartották, még a bombázások idején, 1999-ben se szakították félbe. Igaz, akkor Zánka adott neki otthont, de ott is vajdasági oktatók foglalkoztak a gyerekekkel. Korábban a kisiskolások és az ifjú korosztály látogatta, de tavaly óta már óvodások is bekapcsolódtak a munkába. Az idén mintegy hatvan résztvevő érkezett Nagykikndáról, Torontálvásárhelyről, Martonosról, Szegedről, Moholról, illetve Padéról. Milyen előtudás szükséges a jelentkezéshez? - kérdeztem Varga Líviától, a Vadvirág Művelődési Egyesület elnökétől.
- Főként olyanok jönnek, akiknek már van néptáncbeli előképzettségük, de ez nem feltétele a táborba jutásnak, tulajdonképpen bárkit szívesen látunk. A kezdők csoportjában az alapismeretek nélkülieket tanítjuk, a haladókéban pedig azokat, akiknek már van némi jártasságuk.
- Hogyan telt a táborlakók egy napja?
- Délelőtt csak néptáncoktatás volt, a két csoportnak egyidejűleg. A legkisebbeknek a dél-alföldi táncokat a temerini származású Varga Andreas oktatta, az idősebbek pedig felcsíki táncokat tanultak Kádár Elemértől és Szabó Esztertől. A becsei Fokos Zenekar húzta a talpalávalót, de a törökkanizsai Keszég Ákos és az erdélyi Bálint Zsombor is közreműködött.
Ebéd után a kézműves-foglalkozásokban lehetett elmerülni, volt nemezelés, gyöngyfűzés, rongybaba-készítés, gölöncsérezés is. Ezzel párhuzamosan a vonós hangszerekkel és furulyával előadott népi zene oktatása zajlott. Természetesen azok is részt vehettek a kézműves-foglalkozásokon, akik népzenét tanultak, és fordítva. Vacsora előtt ismét kétórás néptánc-oktatás volt. Minden estére terveztünk valamilyen programot, Micsik Béla hangszerbemutatót tartott, közösségi játékokat játszottunk, fellépett a Bara Party együttes, azonkívül néprajzi előadást is hallgattunk, az utolsó napon pedig a gálaműsor volt soron.
- Mennyibe került a táborozás?
- Az idén 45 euró volt a díja, mivelhogy ezúttal anyagi támogatást nem kaptunk a megszervezéshez. A szülők azonban rengeteget segítettek nekünk: gyümölcsöt hoztak, részt vállaltak a gyerekek ellátásában. Az Adica Közvállalat is támogatott minket azáltal, hogy ingyen használhattuk a fürdőmedencéjét.
- Voltak-e segítői a szervezésben?
- A segítőim: Resócki Roland, Rácz Szabó Rita és Szabó Imola egész évben dolgoznak a Vadvirágban. Igyekszünk olyan oktatókat hívni, akiknek a szakmai felkészültségét már tapasztalatból ismerjük, és az ifjúság elfogadja őket, hogy ne kényszerből, hanem örömmel vegyenek részt a gyerekeknek ebben a táborban, szórakozást, kikapcsolódást nyújtson nekik.
A muzsikálás mint életstílus
Bálint Zsombor 2007-ben kezdett el brácsán játszani, és azóta folyamatosan zenél. A húszéves erdélyi zenésszel az adai Vadvirág Művelődési Egyesület idei táborában találkoztam.
- Miért éppen a brácsára esett a választásod?
- Először egy néptánccsoport tagja voltam, majd amikor szükség volt zenészekre, akkor eldöntöttem, hogy brácsán fogok játszani. Volt egy prímás, akivel zenekart alapítottunk. Bőgőzni is megtanultam, de elsősorban a brácsa az én hangszerem. A táncot is abbahagytam, hogy több időm jusson a muzsikálásra, de azért az otthoni táncház-megmozdulásokból nem maradok ki.
- Mennyire érdeklődnek a fiatalok a népzene és a néptánc iránt?
- Kevesen vannak, de aki érdeklődik, az komolyan veszi. Kolozsváron kialakult egy néptáncos réteg, főleg egyetemistákból, akik úgy mennek oda, hogy azonnal beállnak egy népitánccsoportba.
- Számodra mit jelent a népzene?
- Kezdetben hobbiszinten műveltem, de most már az életstílusommá vált. Szeretem a népzenét, és az időm nagy részét neki szentelem - még a nyári vakáció idején is.
- Fontosnak tartod a hagyományőrzést?
- Igen, szerintem a nevelésben is nagy szerepe van. Nagyobb élettapasztalatot szerez, és jobban is érvényesül az a személy, aki gyerekkora óta ilyen környezetben nő fel, aki kisiskolás korában megismerkedik a táncházak világával.
- Hogy kerül egy erdélyi zenész vajdasági népi tánctáborba?
- Keszég Ákossal, egy vajdasági prímással ismerkedtem meg 2008-ban Válaszúton, ő is aktív tagja a vajdasági táncházmozgalomnak. Múlt évben felmerült az ötlet, hogy esetleg eljöhetnék ide. Ha már adódott egy ilyen alkalom, nem hagyhattam ki.
- Észlelsz különbséget a vajdasági magyarság és az erdélyi magyarok között?
- Úgy gondolom, hogy a mentalitásuk teljesen eltérő, és sok minden különbözünk, de a szórványban élő magyarokkal sokkal jobban megértjük egymást, mint az anyaországiakkal. Ezt a magam tapasztalata alapján is tanúsíthatom.
- Milyen terveid vannak?
- Szeptemberben a kolozsvári barátaimmal szeretnénk egy együttest alakítani. Abban már nem feltétlenül brácsán fogok játszani, mert cimbalmosra lesz szükség, így hát most nekifogtam cimbalmozni is. Persze, nem ebből akarok majd megélni, mérnöknek készülök. Ennek ellenére szeretném a zenei képességeimet is fejleszteni, és minél több időt a muzsikálásnak szentelni.

Címkék: Egyhetes vigadalom
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Fiatalok Fiataloknak rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Facebook

Támogatóink