Avagy egymásért, vagy egymás ellen? Kinek a kárára?
Sárga alapon szép metszésű betűkkel hirdeti a Magyar Szó a húsvét előestéjére tervezett OMEGA-KONCERTET. Az együttes bizonyára szép élményt nyújt sokaknak. Az Omega-koncert fővédnöke: A Magyar Nemzeti Tanács, védnöke: Szabadka önkormányzata. Huszonnyolc központból indulnak autóbuszjáratok. Tömeget mozgató kulturális esemény biztosítja, hogy minden templom félig üres maradjon húsvét előestéjén és húsvét ünnepének a délelőttjén. Akarva-akaratlanul azokra az évekre kell gondolnom, amikor a ,,sötét középkori egyház"-at a napsugarasan ,,felvilágosult" kommunista harcos istenellenesség ördögien jól átgondolt módszerességgel agyból-szívből igyekezett kimosni. Húsvétra, karácsonyra szervezett munkaakciók, iskolásaink kötelező ,,tanulmányi" kirándulása nagyhéten, hitigazságainkat csúfoló újságcikkek (magyar nyelven!) a főünnepeink előtti napokban... Mindez azt célozta, hogy nemzettestünkből kivesszen a vallásosság nyújtotta életnedv, a közösségi magyar öntudatunk széthulljon.
Az utóbbi 10-15 évben fordult a kocka. Kedveltjei, sőt elkényeztetettjei lettünk magyar közéletünk felelőseinek. Történelmi egyházaink püspökei, papjai megtisztelő meghívókat kapnak politikusainktól, közigazgatási szervektől, művelődési köröktől, iskolaigazgatóktól stb. Magyar sajtónk nemzetmegtartónak ismeri el lelkipásztorkodásunkat. Karácsonyunkat, húsvétunkat, pünkösdünket azonban kisajátítják, és ellehetetlenítik. Óraműpontossággal virágvasárnapi szertartásunk idejére pirostojás-festésre és gipsznyuszi-készítésre hívják gyermekeinket, húsvétkor valamilyen koncertre és sportrendezvényre, pünkösdkor dal- és táncfesztiválra. Úgymond nemzeti kultúrérdekek felkarolása címén vajon ,,balek-egyház" szintjére szoruljunk?! Kinek a kárára? Ugyanazokéra, akik amennyire magyarok, ugyanannyira netán istenhívők is, és amennyire istenhívők, netán kétszer annyira magyarok is.
Jóakaratú egyeztetés, naptárdátumok éber figyelembevétele miért ne szolgálhatna a fentebbi nemkívánatos szembefordulások elkerülésére? Esztelenség helyett miért ne választanánk az ésszerűséget? Immár szokásunkká vált elcsépeltségig ismételgetni: Mindannyiunknak mindannyiunkra szüksége van.
Az elmondottakról véleményt cseréltem dr. Pénzes János püspöktestvéremmel (az Omega-koncert Szabadkán lesz!). Azt kérdeztük egymástól, hogy megkérdezzük-e a nagynyilvánosságot: joggal nevetnek-e rajtunk, akiknek nevethetnékjük van?