Csütörtökön mindenki Anitáért sürgött-forgott a Tisza-parti Strandháznál. Magyarkanizsa Község Ifjúsági Irodájának önkéntesei asztalokat cipeltek, saját készítésű sütiket és szörpöket kínáltak. Pokrócokon játszósarkokat alakítottak ki. A közkedvelt csocsót is felállították. Kihelyezték a gyűjtődobozokat, melyekbe beletehették pénzadományaikat a rendezvényre érkezők. A fiatalok készítette finom falatokért és a hűsítő kortyokért fizetve mindenki Anita gyógykezeltetésére adakozott — akárcsak a pónilovaglásért, melyet a tóthfalui Almás-Vasderes Hagyományápoló Egyesület biztosított, a Palicsi Színjátszó Grund Szentivánéji álom című előadásáért, a Juhász zenekar Tudom én már… című gyermekkoncertjéért, illetve a Tisza Néptáncegyüttes táncosaival közösen fergetegesre sikerült táncház élményéért. Napnyugtára 28 600 dinár gyűlt össze, melyet Ivanović Laura, a házigazda-szervező OZ vezetője már másnap reggel átutalt a Páger Anita nevére nyitott humanitárius számlára.

Csepp a tengerben — minden adomány számít

— Nagyon hálásak vagyunk mindenkinek, aki részt vett a szervezésben és a programokban. Örülünk, hogy Anita egy lépéssel közelebb került a felépüléséhez szükséges thaiföldi műtéthez. Már csak napok maradtak hátra a gyűjtésből, nagyon bízom benne, hogy a vajdasági és az országos adományokból a hónap végére összegyűlik a pénz. Négy éve szenvedett balesetet, aminek következtében kerekesszékbe kényszerült. Az életereje páratlan, hihetetlen erővel küzd a fizikai erőnlétéért, és saját kézművestermékek készítésével, árusításával maga is hozzájárul ahhoz, hogy újra tudjon járni. Az OZ fiatal önkéntesei nagy lelkesedéssel készültek, szeretnek szervezkedni, segíteni, nem ez az első jótékonysági megmozdulás, melyet Magyarkanizsa Község Ifjúsági Irodája felvállal és lebonyolít. Légy te a változtatás, amit látni szeretnél a világban! — ez a mottónk.

Nemes ügyben mindig lehet számítani az OZ önkénteseire

Kalmár Zsuzsa színművészhez is mindig közel állt a jótékonykodás, bár ezt nem szoktam nagydobra verni, ahol látom, hogy lehet segíteni, és jólesne valakinek, azt igyekszem összehozni, szerencsére olyan emberekkel vagyok körbevéve, akik nyitottak erre.

— A grundos gyerekek nagyon szeretnek színjátszani. Kilencévesek lettünk az idén, erre nagyon büszkék vagyunk. A legtöbben több éve járnak ide, egy-két új taggal bővülünk évről évre, három gyerekünk felvételizett a színművészetire, s mindhárman bejutottak, ez óriási öröm mindannyiunk számára. Néhány év alatt el lehet dönteni, hogy az ember színjátszó akar-e lenni vagy nem. Amikor a gyerekben bekövül, hogy imádja, hozzáad a hétköznapjaihoz, onnantól kezdve hajlandó lemondani más dolgairól, és ezt a szülők is méltányolják azzal, hogy hozzák-viszik a próbákra, előadásokra. A mai nappal sem volt ez másként. Beszélgettünk Anitáról is, pontosan tudják, hogy miért vagyunk itt. Számukra minden előadás jótékonyság, mindig azoktól függ, akik éppen nézik őket, hogy ezt az erőfeszítést mennyire tudják értékelni. A gyerekek szívüket-lelküket belenyomják minden egyes alkalommal.

Szívvel-lélekkel színjátszottak a grundos gyerekek Anitáért

A Juhász zenekar vezetője, Juhász Gábor is azonnal igent mondott a felkérésre.

— Mi bármilyen jótékonysági rendezvényen szívesen koncertezünk, Vajdaság-szerte, sőt Magyarországon is örömmel adjuk a nevünket valamely jótékony célra. Nekem különösen fontos Páger Anita ügye, hiszen már kevés idő maradt. Nagyon nagy dolog egy fiatal lánynak az életét megváltoztatni, illetve az is, hogy ennyire összefogott a vajdasági közösség. Örülök annak, hogy mi is kivehettük a részünket ebből az összefogásból. Egyértelmű volt, hogy elvállaljuk. És miért gyerekkoncertet hoztunk? Azért, mert sok gyermekes család jön el a Tisza-partra, s az a legjobb, amikor az egész család együtt tud mulatni.

A Juhász zenekar hangulatos gyerekkoncerttel állt ki Anita gyógyulásáért

A mulatságot Mikuska Judit és Cseszkó Árpád, a Tisza Néptáncegyesület táncosai fokozták: csodálatos táncházat varázsoltak a Strandházhoz a jótékonysági rendezvény végére.

— Ezek azok a helyzetek, amikor az ember nem gondolkodik, hanem egyszerűen tudja, hogy ez a legkevesebb, amit megtehet — fogalmazott Judit. — Egyébként is nagyon szívesen csináljuk azt, amit csinálunk, ha viszont másoknak is tudunk ezzel örömet okozni, az nagyon jó érzés, akárcsak az, hogy hozzájárulunk Anita gyógyulásához. A Juhász zenekar koncertje alatt nagyon izgalmas volt azt látni, hogy voltak pici gyerekek, akik végigtáncolták, -bulizták a muzsikát. Egy kicsit féltem tőle, hogy majd a végére kifáradnak, és nem lesz, akit meg lehet mozgatni, de nagyon sokan felálltak a táncházhoz. Gyerekek, akik járnak hozzánk néptáncolni, és olyanok is, akikről tudom, hogy nincs kapcsolatuk a néptánccal. Jó volt látni őket, az apukákat, anyukákat, nagyszülőket, akik szívesen becsatlakoztak a táncba.

A csoda a Tisza-partra költözött

A tóthfalui Sziráki Norbert, a lakodalmas zenét játszó Akusztik együttes frontembere vállalta a hangosítást, az előkészületekben egész családja segített: felesége, Éva, s lányai, Emina és Gréta. Milyen jó volt őket ebben a készülődésben együtt látni!

— Szerintem természetes, magától értetődő, hogy aki tud, az segítsen abban, amiben, illetve akkor, amikor tud. Mindig nagy öröm számomra, ha a Juhász zenekarral találkozom, vagy együtt tudunk dolgozni. Az első élményünk majdnem húszéves, akkor Tóthfaluban hangosítottam őket. Mi lakodalmas zenét játszunk, ám nem áll tőlem távol a népzene, hiszen végül is a lakodalmas zene is ebből alakult ki, s valamilyen formában ezt őrzi tovább. Viszont a lányaim néptáncosok, Emina már középiskolás, így nem tudja aktívan művelni, a kisebb, Gréti azonban igen aktív, büszkék vagyunk rájuk.

Kálmán Jenő, a tóthfalui Almás-Vasderes Hagyományápoló Egyesület alapítója és elnöke a szervezők kérésére két pónilovat hozott a rendezvényre. Az egyesület tagjai megállás nélkül pónilovagoltatták a legkisebbeket, és nem győztek válaszolni a sok-sok kíváncsiskodó gyereknek és szüleiknek, miközben a rögtönzött lovaglótér mellé kihelyezett dobozban szépen gyűlt az adomány Páger Anita számára, s ennek minden lovas örült. Talán a lovak is érezték!

A magyarkanizsai Tisza-parton mindenki hozzáadott magából, az idejéből, az energiájából, a tehetségéből és a pénzéből valamennyit ahhoz, hogy a fiatal, muzslyai lány újra járhasson. Tegye meg MOST ön is, küldjön egy SMS-t a 3030 számra az 1425 kóddal, hiszen Anita a műtétre akkor juthat el, ha augusztus végéig összegyűlik a szükséges pénz — a 200 dinárt érő mobilüzenetek mindegyike hozzájárul ahhoz, hogy közösen csodát tegyünk.

A pónilovaglással is gyűltek az Anitának szánt adományok