* Egy jól megfogalmazott fejlesztési stratégia mindig hasznos, ha az kellően átgondolt és előremutató. A 80 tagot számláló Vajdasági Magyar Orvosok és Fogorvosok Egyesülete a tervezet egyes elemeit elfogadhatatlannak tartja, egyúttal új megoldásokat is javasol. Miben nyilvánul ez meg?

— A tervezet szerint nem veszne el semmi, az egészségházak és a kórházak száma nem változna, csupán a jogalanyok száma csökkenne. Szerintünk ez nem csak formalitás, mert például ha egy észak-bácskai egészségügyi központba összevonnák a Szabadkai Közkórházat, a helyi egészségházat, és ehhez még hozzáadnák a kishegyesi és a topolyai egészségházat is, ezt a nagy rendszert egy igazgató irányítaná, a székhelye pedig valószínűleg Szabadka lenne. Nem lenne átlátható, hogy Kishegyesen, Topolyán vagy Gunarason milyen szükségletek vannak, és hogy az ottani ambulanciák működtetése hogyan történne. Egy ilyen képződményben, melyben a primáris és a szekundáris ellátás egy rendszerben működik, mindig háttérbe szorul az elsődleges ellátás, és sohasem lenne kellő figyelem fordítva a prevencióra. Ez 2008 előtt volt így, akkor az egészségházak háttérbe is szorultak. Szabadkán például 2008 óta mindegyik egészségház fel lett újítva, ez pedig azért történt, mert önállóan működött. A káderpolitikát illetően a felvázolt módszer alkalmazása esetén könnyen beszüntetnének egyes helyi rendelőket. Ha például a kórházban nem lenne elég nővér, akkor a külvárosi orvosi rendelőkből átcsoportosítanák őket oda, mert annak működnie kell.

* A dokumentum alapján össze lenne vonva a magyarkanizsai, az adai és a zentai egészségház, valamint a Zentai Közkórházat is beolvasztanák a Kikindai Egészségügyi Központba.

— Ez nagy gond lenne. A Zentai Közkórház kiemelten fontos intézmény, a Vajdasági Magyar Orvosok és Fogorvosok Egyesülete, valamint a vajdasági magyar közösség számára is. Csaknem 100 000 ember gravitál ehhez a kórházhoz, az intézménynek pedig több mint százéves tradíciója van.

A törökkanizsai, magyarkanizsai lakosok, az adaiak, csókaiak, csantavériek, zentagunarasiak, a topolyaiak egy része, a tornyosiak, a felsőhegyiek mind-mind ott keresik a segítséget. Szerintünk nem észszerű, hogy ezt a kórházat összecsatolják a nagykikindaival. Rossz az összeköttetés, az embereknek pedig nem természetes, hogy Nagykikindára járjanak kezelésre. A magyarkanizsaiaknak és a horgosiaknak például joguk van választani, hogy hova szeretnének menni kezelésre, és nagy részük Szabadkát választja. Ha párhuzamot vonunk a Verbászi Közkórház és a Zentai Közkórház között, melyek nagyságra körülbelül egyformák, a zentai nagyobb területet és több embert vonz magához, mint a verbászi. A tervezet alapján a verbászi megmaradna különálló egységnek, különálló jogalanyként, a zentai pedig nem. Felvetődik a kérdés: miért? Mik azok a kritériumok, amelyek alapján a nagykikindai, vagyis az Észak-bánáti Egészségügyi Központ igazgatója kellene, hogy megmondja, hogy Zentán mikor fogjanak bele bármilyen fejlesztésbe? Számunkra ez elfogadhatatlan, éppen ezért a Zentai Közkórháznak önállónak kell maradnia.

* Javaslatuk szerint Újvidéken szükség lenne egy kórházra, hogy tehermentesüljön a klinikai központ. Miért?

— A jelenlegi tervezet több fokozatba kategorizálta a kórházakat. A szabadkai, a nagybecskereki és a zombori kettes típusú regionális közkórház, a zentai pedig egyes típusú. Ez azt jelentené, hogy Vajdaságban, ahol csaknem 2 millió ember él, egyetlenegy harmadfokú intézmény lenne, mégpedig az Újvidéki Klinikai Központ. Ha megnézzük Belgrádot, ahol ugyanúgy 2 millió ember él, Vajdasággal együtt ez már több mint a fele az ország összlakosságának, a tervezetben ez pedig csak két régió a hatból. Belgrádban öt-hat klinikai kórházi központ van, és egy szerbiai klinikai központ. Ez nincs megfelelően elosztva, mivel azoknak az embereknek, akik Belgrádban vagy Újvidéken élnek, sokkal szélesebb jogaik vannak az egészségügyi ellátásban, mint a máshol élőknek. Mert ha valaki Csantavéren, Bajmokon vagy Nagyfényen lakik, ahhoz, hogy eljusson Újvidékre egy vizsgálatra, kezelésre, több bürokráciai folyamaton kell átesnie. Aki pedig Újvidéken él, az megvizsgáltathatja magát a klinikai központban. Ezért szerintünk nem az intézményeket, hanem az intervenciókat kellene szintek szerint felosztani. Azt javasoljuk, hogy Újvidéken épüljön ki egy közkórház, vagy a katonai kórházat alakítsuk át közkórházzá, mivel így tehermentesülne a klinikai központ, és több helyet tudnánk felszabadítani azoknak a betegeknek, akiknek ilyen intézményben van szükségük kezelésre. A mostani helyzet szerint a klinikai központban az ágyak 30-40 százalékát az újvidéki betegek foglalják el, akiket általános kórházban is tudnának kezelni. Ahhoz, hogy ezt tovább racionalizáljuk, a szabadkai és a nagybecskereki intézményt is klinikai kórházzá kellene emelni, mely egy szinttel magasabb, mint a közkórház, de alacsonyabb, mint a klinikai központ. Szakemberek tekintetében ez a két intézmény meg tudná ütni ezt a mércét, és ezzel tehermentesítenénk Újvidéket, mert az észak- és a nyugat-bácskai lakosok, valamint a zentai körzethez tartozó betegek magasabb szinten Szabadkán kezeltetnék magukat, Nagykikinda, Nagybecskerek, illetve a dél-bánáti és a Tisza menti rész pedig Nagybecskereken.

* Reális célnak tekinthető, hogy a Szabadkai Közkórházat klinikai kórházzá minősítsék át? Az intézmény 20 millió euró értékű felújításáról már többször is írt a sajtó.

— Ezeket a fejlesztéseket, melyeket már korábban előirányoztak, így a szabadkait is, össze kell hangolni a szerbiai egészségügyi rendszer reformjára vonatkozó tervezettel. Nem lenne észszerű belefektetni 20 millió eurót egy olyan kórházba, amelyet később meggátolnak abban, hogy továbbfejlődjön, és olyan szintre hozzák, amilyen harminc évvel ezelőtt volt.

* Milyen észrevételeik vannak még a tervezet kapcsán?

— Fontos lenne az elsődleges ellátásban definiálni azt, hogy kinek milyen hatásköre van, és hogy egy általános orvosnak mit kellene megcsinálnia. Nem biztos, hogy rögtön kórházba kell utalni azt a beteget, akinek vérnyomásproblémái vannak, ezt az általános orvos is tudná kezelni. Ha viszont az általános orvosnak nincs hozzáférése laboratóriumhoz, nincs ultrahangja és röntgenje, akkor ez nehezen tud működni. Továbbá nem beszélhetünk egészségügyi reformról, ha nem változtatjuk meg a biztosítói rendszert. Szabályozni kellene, hogy évente kinek mire van joga. Mondjuk, tejesen racionális lenne, ha a prevenció jegyében évente egyszer mindenki elmehetne vérvételre, de azt nem kellene megengedni, hogy egyesek kéthavonta ellenőriztessék magukat. Teljesen felesleges, ha nincs erre egészségügyi indikáció. Ez a biztosítónak is költségekkel jár, de a másik oldalon lehet, hogy éppen a pénzhiány miatt valaki nem juthat el valamilyen diagnosztikára.

* Az emberek az anyanyelvükön tudják a legkönnyebben elmondani, hogy mi a panaszuk. Ez a tervezet erre mennyire hat ki?

— Az ember a saját anyanyelvén tudja a legjobban körbeírni a panaszait. Ezért, amikor csak lehet, lehetővé kell tenni, hogy a beteg a saját anyanyelvén kommunikáljon, de ez nem valósulhat meg, ha nincs elegendő magyar orvos. Ezt úgy lehetne megoldani, ha ösztönöznénk a fiatalok Szerbiában való továbbtanulását. Mi, mint egyesület, azon vagyunk, hogy anyagi forrásainkhoz mérten támogassuk a magyar anyanyelvű orvoshallgatók továbbtanulását. Itt említeném meg a magyar Nemzetpolitikai Államtitkárság www.segitseg.ma internetes platformját is, melynek célja, hogy összekösse a határon túli magyar betegeket a lakóhelyükhöz legközelebbi magyar nyelvű egészségügyi szakemberrel.