Jó Pajtás
Egyedül maradtam a félelmemmel
TÓTH Lúcia 8. b
2012.05.23.
LXVII. évf. 21. szám
Egy nyári délután a nagy forróság ellenére is a szabadban, a szikicsi híd melletti határban játszadoztunk barátaimmal. Egyszer csak eszünkbe jutott, hogy ,,áthatolunk' a szemben levő kis erdőrészen.Együtt indultunk el a fák közötti kacskaringós úton. Már jó ideje barangoltunk. Különösen szép, csiri...
Egy nyári délután a nagy forróság ellenére is a szabadban, a szikicsi híd melletti határban játszadoztunk barátaimmal. Egyszer csak eszünkbe jutott, hogy ,,áthatolunk' a szemben levő kis erdőrészen.
Együtt indultunk el a fák közötti kacskaringós úton. Már jó ideje barangoltunk. Különösen szép, csiripelő madarakat, érdekes növényeket fedeztünk fel, nem is gondolva arra, hogy éppen merre járhatunk. Egy háromfelé ágazó úthoz értünk. Közös megegyezéssel a középső utat választottuk. Az erdő kezdett egyre nyirkosabb és sötétebb lenni. Egyszer csak egy bokor mögül mozgást hallottunk. Nagyon megijedtünk, s a barátaim rögtön futásnak eredtek, én azonban, mintha földbe gyökerezett volna a lábam, nem tudtam mozdulni sem. Úgy éreztem, egyedül maradtam a félelmemmel. Nem kellett sokat várni, és nagy megkönnyebbülésemre a bokor mögül egy kisnyúl ugrott ki.
A barátaim hangját követve végre én is kivergődtem az erdőből. Elmondtam nekik, hogy egy nyuszi volt a ,,félelemkeltő'. Ezenkívül azt is megígértettem velük, hogy máskor nem hagynak egyedül. Remélem, betartják az ígéretüket.
Együtt indultunk el a fák közötti kacskaringós úton. Már jó ideje barangoltunk. Különösen szép, csiripelő madarakat, érdekes növényeket fedeztünk fel, nem is gondolva arra, hogy éppen merre járhatunk. Egy háromfelé ágazó úthoz értünk. Közös megegyezéssel a középső utat választottuk. Az erdő kezdett egyre nyirkosabb és sötétebb lenni. Egyszer csak egy bokor mögül mozgást hallottunk. Nagyon megijedtünk, s a barátaim rögtön futásnak eredtek, én azonban, mintha földbe gyökerezett volna a lábam, nem tudtam mozdulni sem. Úgy éreztem, egyedül maradtam a félelmemmel. Nem kellett sokat várni, és nagy megkönnyebbülésemre a bokor mögül egy kisnyúl ugrott ki.
A barátaim hangját követve végre én is kivergődtem az erdőből. Elmondtam nekik, hogy egy nyuszi volt a ,,félelemkeltő'. Ezenkívül azt is megígértettem velük, hogy máskor nem hagynak egyedül. Remélem, betartják az ígéretüket.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
