„Egyedül a lelki építkezés eredménye maradandó”
KOVÁCS Nándor
2013.07.24.
LXVIII. évf. 30. szám
„Egyedül a lelki építkezés eredménye maradandó”

Beszélgetés Brasnyó Ferenc atyával, a kishegyesi Szent Anna-templom és -plébánia vezetőjével

* Szent Anna ünnepének közeledtével adódik a kérdés: mit jelent a településnek Szűz Mária édesanyjának ünnepe?
— Szent Anna nagy tiszteletnek örvend a falunkban. A Szűzanyát tisztelő hívekhez egyébként is közel áll ez a lelkület. Nálunk pedig nemcsak a templomot, hanem a téli kápolnát is róla nevezték el. Szent Anna tulajdonképpen az idősek, a szülők és nagyszülők iránti tiszteletre, szeretetre buzdít. A helyi Kamilliánus Közösség, valamint a Karitász szeretetszolgálat, az idős és beteg emberek gondozása is ehhez a lelkülethez köthető. Az idén, a hit évében pedig templombúcsúnkkal a lelki életet igyekszünk élénkíteni. Az ünnep alkalmából templomunkról és Szent Anna kultuszáról dr. Szőke Anna néprajztudós tart előadást. Az ünnepi szentmisét hagyományosan újmiséseink tartják, de hallhatjuk Csőke András és Gál József zenetanár orgona-, illetve hegedűjátékát, valamint a Dombos zenekar hangversenyét is, amelyen tanárok és diákjaik lépnek fel. Hangsúlyozni szeretném, hogy Szent Anna ünnepének üzenete az idősek iránti tisztelet, ez erősít bennünket a közösségben.

* Több mint húsz évvel vagyunk a rendszerváltás után. Ma már nem tiltják a templomba járást, a hit megvallását. Meglátása szerint többen járnak-e most a szentmisékre?
— Elődeim, Kishegyes korábbi plébánosai hintették el azt a lelkiséget, amely még napjainkban is gyümölcsözik. Szent Anna ünnepe összefogásra készteti a falut. Külön szépsége, hogy ilyenkor az innen elszármazottak is hazatérnek, rokonok találkoznak egymással, az ünnepi szentmisén pedig a községi elöljárókkal együtt részt vesz a falu apraja-nagyja. Augusztus elsején lesz huszonkét éve, hogy ide kerültem plébánosnak, de a búcsúra való felkészülés még mindig ugyanolyan izgalommal jár, mint kezdetben. Ezzel együtt azonban nemcsak az elmúlt huszonkét év jelenti a különbséget az első és a mai nap között. A kilencvenes években kirobbant háború ugyan lenullázta a szépen kidolgozott terveimet, a legnagyobb baj mégis az, hogy a háború a hívek életét törte derékba, szinte egy egész nemzedéket menekülésre kényszerített az országból. Fiataljaink Kanadában, Bécsben vagy a világ más szegletében találtak oltalmat, s az idősebbek maradtak itthon. Ebből következően ma már évente sokkal több a temetés, mint a keresztelő. A szentmisékre egyébként nálunk is — a többi településekhez hasonlóan — a híveknek tizenkilenc százaléka jár rendszeresen. Örvendetes viszont, hogy a község mintegy háromszázötven hittanosának több mint a fele a hitét valóban gyakorló emberré válik, és továbbra is rendszeresen részt vesz a szentmiséken.

* Hogyan látja az egyház, a vallás társadalmi elfogadottságát, megbecsülését?
— Most látszik meg, hogy ki az igazán vallásos. Úgy látom, hogy nagyon sok szülő — még olyanok is, akik aránylag jó tanítványaim voltak — sok minden mással annyira leköti gyermekét, és saját magát is, hogy nem jut idő a szentmisére. Valamiképpen nem tudnak az emberek szakítani azzal a régi, hogy ne mondjam, kommunista beidegződéssel, amely arra irányult, hogy a vasárnap délelőttre időzített sport- és művelődési rendezvényekkel elvonják az embereket, fiatalokat és középkorúakat egyaránt a szentmisékről. Szerintem a keresztény kultúrát szétverő szokás beletörődő elfogadása élteti tovább ezt a gyakorlatot, és nem a jó szándék hiánya. Huszonkét évvel ezelőtt négyezer-négyszáz hívővel vettem át a plébánia vezetését, ma pedig jó, ha van háromezer-hatszáz. Hozzájárul ehhez, hogy évente nyolcvan temetést, és csupán tizenkilenc—húsz keresztelőt tartunk. Nemcsak az elhalálozás nagy, hanem az elvándorlás is. Fiataljaink gyakran más városban, de legtöbbször más országban találnak csak munkát.

* Kishegyesen hol tart az egyházi vagyon visszaszármaztatása?
— A termőföldeket illetően rendeződött a kérdés. Az ingatlanok kérdését viszont ez ideig nem sikerült megoldani. A faluban öt épületet kellene visszakapnunk. Ügyünk képviseletével a szenttamási Zdravko Stanić ügyvédet bíztuk meg, aki Szenttamáson eredményesen intézte a helyi pravoszláv egyház vagyon-visszaszármaztatását. Belgrádból olyan értesítést kaptunk, hogy amint a helyi önkormányzat átengedi a korábban elvett épületeinket, lehetőség nyílik a visszaszármaztatásukra, illetve a lebontottakért járó kárpótlásra. A 2000-es évek óta tehát az önkormányzattól függ, hogy mikor rendeződik kisajátított ingatlanjaink kérdése. Jelenleg ott tartunk, hogy az időközben felállt új vezetőséggel újra kell kezdeni a megbeszéléseket. Úgy látom azonban, hogy legfőképpen politikai szándék szükséges az ügy rendezéséhez, hiszen Topolyán például egy év alatt sikerült elintézni azt, amire nálunk három év sem volt elegendő. Reménnyel tölt el bennünket, hogy most a színházépület kérdésének rendezése után felszabadulnak majd a nekünk visszajáró épületek, és a sok huzavona után pontot tehetünk az ügy végére.

* E kis kitérő után kanyarodjunk vissza a lelki élethez. A különféle zarándokhelyeinken rendre ott vannak a kishegyesi hívek is.
— A hit közösségi megélésének szükségérzete ugyancsak elődöm, Tarján Imre missziós atya lelkiségéhez vezethető vissza. Szent Anna tisztelete ugyanis magával hozza a Szűzanya iránti tisztelet fokozottabb jelenlétét. Minden évben ott vagyunk Tekiján, Havas Boldogasszony ünnepén. Emlékszem, már kora gyermekkoromban a többi szenttamási magyar zarándokkal együtt egész éjszakát töltöttünk el ott halk énekléssel és imádsággal. Később pedig — és napjainkban is — a topolyaiakkal vettünk részt minden augusztus 5-én Tekiján a magyar püspöki szentmisén. Kisboldogasszony ünnepén a doroszlói kegyhelyre a Férfiak búcsújára zarándokolunk el a dreai, gunarasi, kavillói, moholi hívekkel együtt. A nagybúcsúra már reggel öt órakor elindulunk kisbuszokkal, személyautókkal, de négy-öt személy minden évben csatlakozik a Kishegyesen áthaladó gyalogos zarándokok csoportjához is.
Lelki életemben egyébként a doroszlói kegyhely csantavéri káplánságom óta tölt be központi szerepet. György János atya vezetésével harminc éven át építettük az önkéntes hívekkel karöltve a zarándokhelyet. Éppen maga ez a tény tanított meg arra, hogy a lelkiek a fontosak, hiszen mindaz, amit harminc év alatt az ember felépít, nagyon rövid idő alatt átalakítható. Egyedül a lelki építkezés eredménye maradandó.
 

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..