Az esemény résztvevői az egykori Nagyjárás helyén, az akkori tanyavilág központjában, a tavalyi első találkozóra közadakozásból állított és felszentelt emlékkeresztnél gyülekeztek. Az összejövetelen beszédet mondott Újhelyi Nándor szervező, majd ft. Erős Mihály atya kegyeletteljes áldásban részesítette a megjelenteket.

Csanádi Károly és Aranka, Orosz Urbán Csilla, Újhelyi Nándor (a szerző felvételei)

— A tavalyi találkozó sikerén felbuzdulva az érintettek kérték, ismételjük meg, szervezzük meg az idén is. Ez nagy öröm számunkra, hiszen nem gondoltuk, hogy ezt a rendezvényt ekkora érdeklődés övezi majd, és ilyen jó visszhangja lesz. A Nagyjáráson emberek, családok éltek, dolgoztak, és gyarapították a közösséget, majd a későbbiek során beköltöztek főleg Törökkanizsára, mert ezek a tanyák nem tudtak fennmaradni. Ugyanakkor fontos, hogy ebben a rohanó világban egy kicsit megálljunk, és visszatekintsünk, ragaszkodjunk a gyökereinkhez, egymást erősítsük, és elmondjuk, hogy itt voltunk, vagyunk és leszünk is — nyilatkozta Újhelyi Nándor, aki azt is hozzátette, az idén nagyon sok fiatal vett részt a találkozón, akik már a leszármazottai azoknak, akik a Nagyjáráson éltek. 

Borovszky Samu történész jegyezte fel a XX. század elején, hogy a Nagyjárás csaknem 100 tanyát, háztartást és mintegy 400 lakost számlált. A két nagy világégés után következett a kommunista éra, a tanyagazdaságokat leépítették, nem fejlesztették. Amikor a gyerekek növekedtek, iskola pedig Törökkanizsán volt, a családok lassan beköltöztek a településre, mely ezáltal fejlődésnek indult. Az elvándorlás a ’70-es években indult meg a nagyvárosok felé, a tanyák kiüresedtek, az épületek tönkrementek, mára talán csak egy-kettő maradt meg belőlük. A földeket megtartották, az emberek továbbra is kijárnak, művelik őket, de a közösség már nem létezik.

Tanító néni és diákjai

A találkozó a törökkanizsai Tiszagyöngye Művelődési Egyesület székházában művelődési műsorral, élő zenével és ebéddel folytatódott, valamint az egykori tanyavilágot bemutató kiállítást is megtekinthették a jelenlévők.

Ma egybeforr a múlt és jelen, hiszen nemes feladat a múltunkat megőrizni — hangzott el az ünnepi program kezdetén. Felléptek a törökkanizsai Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola tanulói, elsőként Sándor Noémi, aki Szabó T. Anna Útravaló című költeményét adta elő. Mirna Jovanić Miroslav Antić, Teodora Pavlović pedig Dragana Konstantinović versét mondta el. A Tiszagyöngye népdalkórus Rizinger Rozália vezetésével törökkanizsai népdalokkal állt a közönség elé Soós Erzsébet, Bözsi néni gyűjtéséből.

Csanádi Károly és felesége, Aranka, akik a találkozó ötletgazdái, kezdeményezői voltak, meglepetéssel készültek, hiszen meghívták Komlušan Erzsébetet, akit mindenki Csöpi tanító néniként ismer. A vendégek között jelen volt néhány egykori diákja is, akit Feketetón tanított 1964 és 1973 között. Elmondta, örül, hogy a szervezők megtalálták, és itt lehet, valamint arra kérte a diákjait, jöjjenek oda hozzá, és egy-két mondatban mutatkozzanak be, habár — mint megjegyezte — egyeseknek még ma is emlékszik a nevére. A megható pillanatok és a rögtönzött „osztálykép” után Újhelyi Nándor köszönetet mondott a Csanádi házaspárnak, valamint Orosz Urbán Csillának a pályázatírásban nyújtott segítségért.      

Az esemény támogatói voltak a törökkanizsai Branislav Nušić Városi Könyvtár, a Tiszagyöngye Művelődési Egyesület, a Csanádi házaspár és sokan mások.

Csoportkép az emlékkeresztnél (Kádár Áron felvétele)

SZABÓ T. Anna

Útravaló

(részlet)

„Bátorság. Indulj. Meg ne torpanj.
Ne kérdezd, hogy a célod hol van.
Köss könnyű kendőt, köss sarut.
Ki tudja, meddig visz az út.

[…]

Vidd, ami kell. Kevés elég.
A tűz, a föld, a víz, az ég.
Aki ismeri önmagát,
útvesztőiből is égre lát.”