1920. június 4-én, a trianoni békediktátum aláírásának napján, a történelmi Magyarországon megkondultak a harangok, megszólaltak a gyárak szirénái, az iskolákban és a hivatalokban gyászszünetet rendeltek el, a közlekedés tíz percre leállt, és az üzletek is bezártak.
Az ország elveszítette területének több mint kétharmadát, és több millió magyar került az új határokon kívülre. A földrajzi határok megváltoztak, de az összetartozás érzése nem tűnt el. Ezért döntött úgy a Magyar Országgyűlés, hogy 2010-től minden év június 4-én a nemzeti összetartozás napját ünnepeljük, ezzel is emlékezve és megerősítve: a magyarság nemcsak földrajzi, hanem lelki és kulturális közösség is.
A sport különleges helyet foglal el az emberek életében — nemcsak a mozgás öröme vagy a versenyek izgalma miatt, hanem azért is, mert összehozza a világ bármely pontján élő magyarokat. Emlékezzünk csak a 2016-beli vagy a 2021-beli labdarúgó-Európa-bajnokságra, amikor kortól, nemtől, politikai és vallási hovatartozástól függetlenül anyaországi és határokon kívülre rekedt magyarok tízezrei vonultak és szurkoltak együtt Franciaországban és Budapesten a nemzet fiaiért, akik minden magyart, bárhol is éljen a világon, képviseltek a tornán. Ekkora összetartó és nemzetegyesítő erőre csak a sport képes, ezek a pillanatok megmutatták, hogy a nemzeti összetartozás élő valóság, mely határokkal nem választható el.
A magyar csapatokban számos, határon túli magyar sportoló szerepel, a címeres mezben lehetőséget kapnak délvidéki, felvidéki, erdélyi és kárpátaljai tehetségek is, akik összetartozásunkat jelképezik. Egyre több sporteseményt a határok feletti nemzetegyesítés jegyében szerveznek meg, ahol a Kárpát-medence magyar fiataljai egymással versenghetnek.
A nemzeti összetartozás napja nemcsak a múlt fájdalmairól, hanem a jövő reményeiről is szól. A sport arra tanít bennünket, hogy csapatként, váll váll mellett többre vagyunk képesek, mintha egyedül küzdenénk meg a kihívásokkal. Ha a sportpályán együtt tudunk harcolni, akkor az élet más területein is képesek vagyunk egymást támogatni, és közösségként működni. A sport közös nyelv. Nem számít, ki honnan jön — Erdélyből, Felvidékről, Délvidékről vagy éppen a diaszpórából, mindannyian egy célért küzdünk. Június 4-én ne csak emlékezzünk, hanem ünnepeljünk is, hiszen egy nemzet vagyunk — határok nélkül!
