Egy valóra vált álom
Szakáll Laura
2021.10.15.
LXXVI. évf. 41. szám
Egy valóra vált álom

Lovas nemzet a magyar, a lótartás és a lovassport az elmúlt évszázadok alatt sem veszített népszerűségéből. Magyarországon a lóversenyzés hagyományát angol mintára gróf Széchenyi István honosította meg. A lótenyésztés és a lovaglás széles körben való elterjesztéséhez a Nemzeti Vágta nagymértékben hozzájárul. A verseny döntőjét Budapesten, a Hősök terén tartották meg, előfutamait pedig a Kárpát-medence régióiban rendezték meg, ahonnan a legjobbak jutottak tovább a fővárosi megmérettetésre.

A Vajdasági Vágta szervezője a Háló Vajdasági Fejlesztési Alapítvány, melynek nem titkolt célja, hogy a fiatalokat is bevonja az eseménybe. Sok versenyző a vágtával együtt nőtt fel, korábban a kishuszárok mezőnyében indult, mára már a felnőttek között lovagol. Az idei, sorrendben a kilencedik Nemzeti Vágtán szabadkai győzelem született, a város színeiben induló Szabó Nikolett nyert ugyanis Pipaccsal, a kilencéves kancával. Nikolett most versenyzett először a nagyok, azaz a felnőttek kategóriájában. A huszonnégy éves sportoló Dunakeszin él, a saját lovardájában dolgozik. Lovasoktatói és állatorvosi asszisztensi végzettsége is van.

— Körülbelül kétévesen ültem először pónin. Szüleim elvittek lovat simogatni, és utána ez lett szinte mindennap a programom. Hat-hét éves voltam, amikor kerestünk egy lovasiskolát, majd nyolcéves koromtól gyereklovasversenyeken indultam. Előbb díjlovasként, később díjugrató versenyeken vettem részt országos szinten. 2012-ben már nemzetközi díjugrató megmérettetésen is próbálkoztam Ausztriában. 2011-ben indultam először a Nemzeti Vágta kishuszárfutamában. Előfutamot nyertem, és a legjobb idővel jutottam a döntőbe, de ott egy szerencsétlen baleset miatt véget ért számomra a verseny. 2013-ban megnyertem a Kishuszár Vágtát pályarekorddal, akkor is egy sárga kanca volt a társam. 2016 óta a felnőttek között indulok. Ezzel egy időben a galoppon is kiváltottam a licencem, és elkezdtem angol telivérekkel versenyezni.


Fotók: Nemzeti Vágta Facebook-oldala

* Milyen élmény volt számodra a Nemzeti Vágta?

— Hatalmas, leírhatatlan érzés. Egész évben keményen dolgozunk ezért a három napért. Mindig izgatottan várom az eseményt, hiszen olyan feelingje van, amelyet más rendezvényével össze sem lehet hasonlítani. A Hősök terén ennyi ember előtt versenyezni csodálatos élmény. Szeretném megköszönni, hogy ilyen sokan szurkoltak nekem a pálya széléről. Ez mindig nagyon jólesik. Az idén sikerült először nyernem a nagyok között, és ez felejthetetlen.

* Mire ösztönöz a Nemzeti Vágtán elért siker?

— Megtanultam, ha egy álomért nagyon keményen dolgozom, az valóra válhat, vagyis soha nem szabad feladni. Ezután is ilyen elszántsággal szeretnék készülni a további versenyekre, bemutatkozásokra.

* Mi mindent szeretnél elérni a lovassport terén?

— A legnagyobb álmom most valóra vált, így új célokat kell kitűznöm magam elé. Jövőre nyilván szeretnék duplázni a vágtán. Ezenkívül a galoppon is eredményeket kívánok elérni. Ha minden a terveim szerint alakul, jövőre áll először rajthoz az első saját tenyésztésű versenylovam. Jelenleg újra díjugratásban is versenyzek, most van egy fiatal lovam, mellyel szeretnék minél magasabb szintre jutni. A felsoroltak mellett a lovasiskolámat is fejleszteném, hogy minél több gyerekkel tudjam megszerettetni ezt az életformát.

* Mesélj Pipacsról. Hogyan kerültél kapcsolatba vele?

— Pipacs, teljes nevén Licinio Gidran 32 Pipacs egy kilencéves, sárga gidrán kanca, tulajdonosa Kósa Sándor. Egy igazi csoda, szív-lélek ló. Nem régóta dolgozunk együtt, de úgy érzem, mi egymásnak lettünk teremtve. Nagyon szeretek vele foglalkozni, intelligens ló, a tréningben nem volt nehéz dolgom vele, könnyen megértette, mi a feladat. Gyakran előfordult, hogy edzés után beültem hozzá az istállóba, és csak néztük egymást. Verseny előtt már ő is érezhetően izgult, nem nagyon akart enni, és inni is alig ivott. Tudta, miért érkezett a Hősök terére, hogy neki versenyeznie kell. A kezdés előtt Pipacs egy kissé ideges szokott lenni, de szerencsére ezt sikerült korrigálnunk, és a döntőre már sokkal jobban ment a start is. Nála jobb társat kívánni sem tudnék a Nemzeti Vágtára. Az első három évben a saját lovammal, My Colt Medállal versenyeztem, de ő már sajnos nem bírta a nagy terhelést, így elkezdtem ló után kutatni a Nemzeti Vágtára. 2020-ban Balatoni Nikolett keresett meg, és ajánlott fel nekem versenyzési lehetőséget Toncsi nevű lován. Vele a középdöntőig jutottam. A következő évben Toncsit eladták, így én újra versenyre alkalmas ló nélkül maradtam. A tavasszal keresett meg engem a vajdasági Kósa Sándor, hogy képviseljem Szabadkát az idei vágtán Pipaccsal. Az előző években többször versenyeztem Pipacs ellen, így már egy kicsit ismertem. Júniusban ültem először a hátán, és mondhatni, életem egyik legjobb döntése volt, hogy elvállaltam.

* Milyen a jó kapcsolat ló és lovasa között?

— Az a jó kapcsolat, ha szinte érezzük egymás gondolatát is. Amikor bemegyek hozzá az istállóba, már tudom, éppen milyen napja van. Nagyon fontos a következetesség is, hiszen a lónak szüksége van egy vezetőre, hogy biztonságban érezze magát. Ha a bizalom megvan ló és lovasa között, akkor nincs határa annak, amit együtt el tudnak érni.

* Mik a lovaglás előnyei?

— Rengeteg előnye van. A többi közt alázatra és állatszeretetre tanít. Mentálisan és fizikailag is sokat ad az embernek. Szerencsére manapság egyre több gyerek tanul lovagolni. Itt nem egy sporteszközről beszélünk, hanem egy másik érző lényről, akivel meg kell tanulni együtt dolgozni. Felelősségre is tanít, hiszen ezeket az 500 kilós állatokat gondozni és etetni is kell, nem csak sportolni velük egy-két órát.

* Számodra mennyire fontos a lovaglás, mennyi időt szánsz rá?

— A lovaglás nekem maga az élet. El sem tudnám képzelni lovak nélkül a napjaim. Szinte minden időmet velük töltöm. A saját istállómban tizenöt lovat gondozok, ez általában ki is tölti az egész napomat. Amikor csak tudok, lóra ülök. Versenyszezonban van, hogy akár napi négy-öt lovat is lovagolok, amellett, hogy gyerekeket oktatok a saját lovaimon. Pipaccsal heti öt-hat napot edzettünk a vágta előtt. Nagyon szeretek lovakkal dolgozni, mert lenyűgöző állatok. Meghálálják a törődést, ha valaki mindent megtesz értük, akkor akár a csillagokat is lehozzák neki az égről.

* Mennyire más egy-egy lónak az egyénisége, és hozzád milyen lovak illenek?

— Bizton állítom, minden ló egy külön egyéniség. Nekik is vannak érzéseik, lehet jó és rossz napjuk, akár egy embernek. A lovaglás talán éppen ebben különbözik a többi sporttól, mert a ló nem eszköz, hanem társ. Vannak könnyebben és nehezebben megülhető lovak, és van közöttük olyan, amelyik inkább férfiakkal vagy inkább nőkkel szeret jobban dolgozni. Én az érzékeny kancákat kedvelem, velük valahogy könnyebben megtalálom a közös hangot. Szerencsére Pipaccsal teljes az összhang köztünk, és nagyon jól egymásra hangolódtunk a felkészülés alatt. A sárga kancák igen közel állnak a szívemhez, és Pipacs is éppen ilyen.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..