Hogyan halhat meg egy üveggolyó? Ha egy tárggyal sokat törődünk, akkor az életre kel. De ha nem szentelünk neki figyelmet, elhanyagoljuk, akkor öröklétre szenderül, s lassan a feledés homályába merül. Akkor már senki sem tudja, hogy egykor milyen sokat jelentett valakinek. Milyen keserves harcok árán szerezték meg, és később milyen féltőn óvták. Az üveggolyó is ádáz harc árán került a győztes gyermekhez, és később ő is mindent megtett, hogy ne veszítse el. Számtalan szegény fiúnak nyújtott szórakozást, amikor a földbe vájt lyukakba próbálták bepöckölni gömb alakú játékszerüket. Szükség volt az ügyességre, a gyakorlásra. Ha nyertek, övéké lett az ellenfél üveggolyója. A vesztesek pedig pityeregtek, hogy elveszítették azt, amivel már olyan régóta játszottak. De reménykedtek, még van esélyük visszaszerezni.
Manapság azonban más a helyzet.
A gyerekek komputeren játszanak egymással. Úgynevezett LAN-partykat szerveznek, ahol LAN-kábellel összekötik a gépeket, és harcolnak egymás ellen. A szülők persze bosszankodnak. Nem értik, miért jó, ha a gyerekük napokon keresztül egy fülledt szobában ül és megállás nélkül játszik. Olykor sűrűn hallhatjuk: a mai fiatalság... S rosszallóan csóválják a fejüket. Hiába. A legújabb technikákkal haladni kell.
A modern kor gyermekei. Kik ők? Talán a 21. század, a modernizálódás szülöttei. Milyen lehet az ő életük?
A mi családunkban is volt egy érdekes jelenség. A kistestvérem alig volt három éves, amikor kaptunk egy új számítógépet. Az idősebb testvérem azonnal birtokába vette. Játszott rajta, rajzolt. Minden programot kellően és hozzáértően használt. A kisebbik öcsém érdeklődve figyelte. Talán egy hét telt el, amikor ő is odament a kompúterhez. A plüssállatkát, amivel addig játszott, eldobta és bekapcsolta a gépet. Mi meg csak álltunk, és néztük, ez hogyan lehetséges? Három éves a kisfiú, és kezeli a komputert... Most hatéves elmúlt, és azóta rendszeresen használja. Annak ellenére, hogy nem tud még olvasni, szinte profi módon viszonyul hozzá. Ha egy barátja meglátogatja, akkor is csak a gépen játszanak. Ahelyett, hogy kinn az utcán, a szabadban a többi gyerekkel csatangolnának, a komputer fogságában élik az életüket.
Lassan haldokolnak az utcai, jó hangulatú közös játékok, amelyeket önfeledten játszottak a gyerekek a falusi porban, vagy a városi tömbházak között. Haldoklik az üveggolyó. Talán egyszer az örök feledésbe merül? Mert csak a komputerjátékok töltik be a gyermekek lelkét.
Az emberek is így elidegenednek egymástól, és gépekkel fognak élni? Ki tudja, milyen új ,,csodát' teremt a jövendő nemzedék? De haladni kell a korral...