Budapesten született Szécsi Ferenc nyelvész és Szemere Klára külkereskedelmi levelező harmadik gyermekeként. Tragédiák sora kísérte már a kisgyerekkorát is. A nagyapja a New York-palotából vetette ki magát, és még egyéves sem volt, amikor édesapját a II. világháborúban, 1945 januárjában agyonlőtték zsidó származása miatt. Édesanyja — aki kilencszer ment férjez, és ez csak a negyedik házassága volt — megözvegyült, s úgy döntött, nevelőszülőkhöz adja gyermekeit: Palit és két nővérét. A kegyetlen anya 1956-ban aztán az Egyesült Államokba disszidált, a legnagyobb lányát még elvitte Bécsbe, de aztán otthagyta egyedül a pályaudvaron. Hát ezzel a háttérrel indult neki a nagybetűs életnek Szécsi Pál.

Előbb Mezőtúron járt iskolába, nevelőszüleinél lakott, majd állami gondozásba került, és fiatal tinédzserként ott is hagyta az iskolát. Tizenhat évesen elkezdett dolgozni a Palatinus Strandon kabinosként, majd segédmunkás lett az Athenaeum Nyomdában, raktáros a Ruhaipari Tervező Vállalatnál. Egy bulinak köszönhette, hogy felfigyeltek rá, a Divat Intézet egyik munkatársa ugyanis kiszúrta magának a magas, jóképű Szécsit, s eldöntötte, férfimanökent farag belőle. A „faragás” annyira jól sikerült, hogy hamarosan az egyik legkeresettebb férfimodell lett. Aztán következett még egy buli, az a bizonyos újévi a Gellért Szállóban, ahol elénekelt néhány számot. Képzeljük csak magunk elé az emberek arcát, amikor a gyönyörű modell dalra fakadt, és torkából megszólalt a jól ismert Szécsi Pál-os, búgó hang. Természetesen beajánlották egy énektanárhoz, hogy foglalkozzon vele, ő volt Majláth Júlia. 1967-ben aztán megnyerte a Salgótarjánban megrendezett amatőrfesztiválon az énekesek versenyét, s elindult a Táncdalfesztiválon is. Második helyezést sikerült elérnie a méltán híres Csak egy tánc volt című dallal. Mivel a rendezvényt a tévé is közvetítette, országszerte ismert lett, és bársonyos hangja, sármos, férfias, mégis egy kicsit kisfiús megjelenésével szinte azonnal a nők bálványa lett. Olyan slágerei voltak, mint a Kék csillag, Egy szál harangvirág, Kismadár, Két összeillő ember, Talán sok év után, Kósza szél, A távollét, Adagio, Bús szívvel énekelni, Gedeon bácsi, Mint a violák, Carolina vagy az Én édes Katinkám.

Az is hozzájárult ehhez a hirtelen jött sikerhez, hogy egy akkoriban nagyon divatos olasz és világslágert ültetett át magyarra, s tűzött repertoárra. Hiába sorjáztak azonban a slágerek, hiába rajongtak érte a nők és a férfiak, hiába lett egyik pillanatról a másikra imádott közönségkedvenc, mégsem volt boldog. A látszólag magabiztosnak és lazának tűnő Szécsi jó társasági ember volt, de rossz napjain szorongás, depresszió gyötörte, amit itallal és gyógyszerekkel enyhített. Anyjával is megpróbált kapcsolatba kerülni, aki azonban egy angolul írt, hideg és elhatárolódó levéllel elzárkózott ettől.

Szerelmi élete sem alakult túl fényesen. Még modell korában, tizennyolc évesen találkozott Grażyna Haase lengyel modellel. Egymásba szerettek, összeházasodtak, egy hónapig éltek együtt, majd a nő visszatért Lengyelországba. Szécsi utánament, de néhány hónap együttélés után hazajött, és már a válást intézte itthonról. Aztán jött az a mindent elsöprő szerelem. Kevés olyan szerelmi történetet ismerünk, amely évtizedek múltán is oly mértékben izgatja a közvélemény fantáziáját, mint Domján Edit és Szécsi Pál viharos, tragikus kapcsolata, mely igaz, csak tíz hónapig tartott, mégis a mai napig megrendíti azt, aki olvas róla. A Magyar Rádió Pagodájában találkoztak először személyesen, 1972–ben, s azonnal egymásba szerettek. Akik ismerték őket, vagy a közelükben voltak a kapcsolatuk elején, mind valami földöntúli szenvedélyről beszélnek. Voltak, akik szerint összeillettek, mások viszont úgy látták, hogy nagyon nem. Egy biztos: nem erősítették egymást, hiszen Edit is depresszióra hajlamos színésznő volt. Negyvennél tovább egy percig sem szabad élni. Negyven év. Én meghalok negyvenéves koromban. Öngyilkos leszek — mondta egyszer kollégáinak.

Pali éjjel-nappal olvasott, mindenben meg akart felelni Editnek, aki gyakran elkísérte őt fellépéseire, és színészi mesterségre, szövegmondásra tanította. Szécsi azt mesélte: fizikai fájdalmat érzett, ha nem lehettek együtt, egy vidéki turnéjáról éjjel Pestre rohant vissza, hogy ágyba vihesse a reggelit Editnek, aztán pedig visszament az esti fellépésekre. Volt, hogy óránként küldte a sárgarózsa-csokrokat, ez volt a Tündérkirálynő kedvenc virága. Szécsi Kati, Pál testvére elbeszéléséből tudjuk, hogy voltak közös terveik, már kinéztek maguknak egy szabadság-hegyi telket is, itt képzelték el közös otthonukat. Többször kirándultak a Balatonra is, és Domján Edit életében először mondta ki: Szécsi Pál az első férfi, akinek szívesen szülne gyermeket. A happy end mégis elmaradt. Az író Pozsgai Zsolt valószínűleg rátapintott a lényegre: „Szécsinek eleve reménytelen kapcsolatai voltak. És ha meg-meglátta is valakiben a lehetséges harmóniát, egyszerűen nem hitte el, hogy neki sikerülhet. Hiszen belső békéjétől egyszer már megfosztották, ráadásul a legfontosabb nő vette el tőle: az édesanyja. Amikor közel került a boldogsághoz, megijedt. Nem hitte el, hogy ez jár neki, és rettegett, hogy elveszíti. Inkább maga dúlta fel a harmóniát, csak hogy még véletlenül se kelljen elveszítenie.” Így történt ez most is. Edit egy idő után besokallt az énekes depressziójától és az átivott éjszakáktól. Terhes lett, de a magzatot elvetette. Amikor Szécsit egyszer eszméletlenül vitték haza az ivócimborák, szakított vele. Próbálták újrakezdeni, de sikertelenül, aztán egy nappal a születésnapja után, karácsonykor, Domján Edit öngyilkos lett: a sikertelen érfelvágási kísérlet után felakasztotta magát. Sajnos hű maradt életfelfogásához.

Az énekest sokkolta a hír, s erre csak rátett egy lapáttal, amikor kiderült, hogy a nő elvetette közös gyermeküket. Ő maga nyolcszor próbált meg öngyilkos lenni, először 1962-ben, akkor a Dunába ugrott. Az utolsó pillanatban mindig segítséget kért, és barátai megmentették. Egyszer például Harangozó Terit hívta, miután egy maréknyi gyógyszert vett be konyakkal. Az énekesnő szólt a mentőknek, hálából Szécsi neki írta meg az Egy szál harangvirág című dalt. Domján Edit halála után Szécsi önmagát okolta, s félt a közvélemény haragjától, ezért 1973-ban Nyugat-Németországba szökött. Az volt a terve, hogy anyja után utazik az Egyesült Államokba. Felhívta telefonon, s ezt a választ kapta: Nem azért jöttem el ilyen messzire, hogy a gyerekeim utánam jöjjenek. Újabb arculcsapás. Szécsi ezután frontálisan ütközve totálkárosra törte a Volkswagenjét, de megúszta a balesetet. Júniusban visszatért Magyarországra. Anyagi gondjai egyre nagyobbak lettek, eladta a lakását, és közben az alkoholizmusa is súlyosbodott, lelkileg teljesen kikészült. Végül 1974. április 30-án sikerült neki az, ami oly sokszor nem. Harmincéves volt. Halálhíréről csak négy nappal később írtak a napilapok. Nekrológ sem jelent meg, a hírt is csak azért hozták le, mert ekkor már fél Budapest erről beszélt. Rövid hírek és reklámok közé rejtve jelentették be halálhírét, azt is jó röviden: „Szécsi Pál táncdalénekes 30 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt.” Temetésének időpontját S. Nagy István jelentette meg, a lapok erről sem írtak volna. A Farkasréti temetőt megrohamozták az elkeseredett és hisztérikus rajongók, mindenki ott akart lenni a ravatalozóban, egymást taposva próbáltak bejutni.

Nővére, Szécsi Katalin két könyvben emlékezett rá: a Palika az énekesről, a Több mint szerelem pedig Domján Edit és Szécsi Pál tragikus szerelméről szól. 2009-ben Gergely Róbert főszereplésével Pozsgai Zsolt rendezett zenés játékot Szécsi Pál szerelmeiről.

(Forrás: www.koncert.hu)