home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Egy tragédia nyitott kérdései
RENCSÉNYI Elvira, GYURKOVICS Virág, TÓTH Tibor
2015.06.01.
LXX. évf. 21. szám
Egy tragédia nyitott kérdései

Nem szűnik meg beszédtémának lenni a martonosi családi tragédia, mely hét emberéletet követelt. Mivel a történtekkel az írott és az elektronikus sajtó egyaránt kimerítően foglalkozott, már mindenki tudja, hogy Rade Šefer (1960) a fia lakodalmának másnapján vadászpuskából leadott lövésekkel meggyilkolta a feleségét, annak szüleit, újdonsült menyét meg a fiatalasszony édesanyját és édesapját.

Miután rálőtt az egyik francia vendég feleségére is, annak férje székkel támadt rá, és megölte.

A szörnyű eset kapcsán számos kérdés merül fel, riportunkban ezek közül néhányra próbáltunk meg választ találni.

Talán az ördög maga?

Pap Ágota pszichológus szerint nem lehet döbbenet, szó, kérdések nélkül elmenni a martonosi gyilkosságok története mellett.

— Napok óta azon gondolkodom, talán az ördög maga járta körül azt a falut. Ha a tények ismeretében analitikus megközelítéssel próbáljuk meg értelmezni az elkövető személyiségét, bizony nem lesz könnyű dolgunk. Annyi bizonyos, hogy Rade Šefer egy disszociális személyiségzavaros ember volt. Azaz olyan egyén, aki „nem szeret, nem szorong, nem tanul”. Nem érez megbánást, bűntudatot vagy lelkiismeret-furdalást a tettei miatt, sokszor elhárítja magáról a felelősséget, mondván: az áldozata megérdemelte, amit kapott. Nem tanul saját tévedéseiből és tapasztalataiból, hiába kerül rendőrkézre vagy csukják börtönbe. Nem látja be, hogy hibázott, és ennek megfelelően nem is változtat korábbi életvitelén. Az alacsony frusztrációtoleranciáját fellelhetjük fia választottja kapcsán, illetve azt sem nézte jó szemmel, hogy a fiatalok a jövőjüket egy másik országban tervezik. Az agresszió már korábban is nagyon könnyen megnyilvánult, gondoljunk csak a felesége ellen elkövetett többszörös családon belüli erőszakra, melynek részleteiről nem tudunk semmit. Az áldozatok egyébként — jelen esetben a volt feleség — általában csak többszöri erőszak-elszenvedés után hagyják el az elkövetőt. A lapok arról is beszámoltak, hogy már korábban megkérdőjeleződött Rade Šefer fegyverhasználati engedélyre való jogosultsága. A szomszédok elmondásából is az derül ki, hogy a tettes a történéseket mindig mások hibáztatásával magyarázta. Az antiszociális személyiségzavarban szenvedőkre jellemző, hogy általában sikeresek terveik megvalósításában, hiszen  keményen, sőt kíméletlenül véghezviszik őket. Rosszul viselik a monotóniát, hamar elunják magukat, állandó szükségletük van különféle impulzusokra. Ez Rade esetében a vadászat, illetve a koronglövészet lehetett. Gyakran csak a közvetlen környezetük van tisztában vele, hogy „valami nincs rendben”. A megbánás és a bűntudat hiánya jellemzi őket. Hogy miféle trauma okozhatta — talán még a korai gyermekkorban — ezt a személyiségzavart, azt nem tudhatom. Talán egy veszteség. Mindenesetre Rade helyzete azt vetítette előre, hogy egyedül marad, felesége már elhagyta, és visszaköltözött a szülei házába, fia pedig éppen készült új életet kezdeni egy „idegennel” egy idegen országban. A nők szerepe is fontos lehet ebben az esetben, hiszen az elsődleges agresszivitás feléjük irányult, úgyhogy akár egy korai anya-gyerek kapcsolati zavarra is gondolhatunk. Fontos elmondani, hogy mindez spekuláció.

A háborús élmény talán talaja lehet a poszttraumás stressznek, zavarnak, melyet egy újabb traumatikus élmény előhozhat, és ilyenkor jóval nagyobb ingerlékenység is kialakulhat. Ennek alapját mégis cáfolhatja az a tény, hogy Rade nem vonult el a külvilágtól, nem szűkült be. A tudat beszűkülése más jelenség. Itt azt érdemes tárgyalni, hogy a vérengzés tovább folytatódott volna-e, ha azt a francia vendég nem állítja meg. Mivel a rendőrök elegendő mennyiségű töltényt találtak a kocsiban, azt feltételezhetjük, talán igen. A másik feloldatlan kérdés pedig az, hogy Rade vajon a saját fiát is megölte volna-e, ha ő is jelen lett volna azokban a percekben a házban. Elképzelhető, mint ahogyan az is, hogy a végén önmagával is végez — egy kicsit szimbolikusan, de nem a megbánás tükrében, sokkal inkább attól vezérelve, hogy mindent elpusztítson.

Annyi bizonyos, hogy tettét nem az alkohol hatására követte el, ahhoz túlságosan előre eltervezettnek tűnnek a körülmények. A gyilkolási folyamatban mozgás is volt — milyen érdekes, hogy az oromi öldöklés után senkinek sem sikerült megállítania a gyilkost. Én most senkire sem vetnék követ, még akkor sem, ha már mindenki a rendszer hibájáról beszél, mely egyrészt nem új keletű, másrészt nem ad sem feloldozást, sem magyarázatot arra, hogy miért is történt mindez. Az a nyilatkozat, amelyben valaki azt állítja, hogy sohasem lehet tudni, mikor támad ránk valaki a családban, téves, mert bizony az erőszak elkövetői sok esetben már korábban is jelét adják természetüknek. Ha viszont félreteszem az elmúlt passzusok gondolatait, akkor azt kell mondanom, csak az számít, ami itt és most van. Vagyis: egy fiú, aki elvesztette szinte mindenkijét, elvesztette a gyökereit és a jövőképét, és valószínűleg az énképével is gondja lesz, hiszen nem érti, miféle gonosz költözött az édesapjába.

A körülményekről jogi szemmel

A tragédia jogi kérdéseiről Bucko György jogászt kérdeztük.

* Az első híresztelések szerint a francia vendég, Emmanuel Danjon lefegyverezte Rade Šefert, és annak puskájával lőtte le a támadót. Később kiderült, hogy a francia férfi azzal fékezte meg a további vérontást, hogy — miután az ámokfutó a feleségére is rálőtt — egy székkel ütést mért Šeferre, aminek következtében annak légcsövébe vér került, és fulladás okozta a halálát. Minek minősül Emmanuel Danjon cselekedete, és milyen következményekkel járhat?

— Ahhoz, hogy erre pontos választ adhassunk, ismernünk kellene a körülményeket. Ezeknek az ismereteknek a hiányában általános választ fogalmazhatok csak meg. Danjon esetében emberölés történt, a védelme mellett pedig a jogos önvédelem szól:

„Nem bűncselekmény az a cselekmény, melyre jogos védelem során kerül sor.”

Büntető törvénykönyv (Az SzK Hivatalos Közlönye, 85/2005., 88/2005.- jav., 107/2005.- jav., 72/2009., 111/2009., 121/2012., 104/2013. és 108/2014. szám, 19. szakasz, 1)

— Jogos a fellépés, ha fennáll az egyidejűség, a jogellenesség és az arányosság:

„Jogos a védelem, ha az elkövető saját javait vagy mások javait fenyegető egyidejű jogtalan támadás elhárításához feltétlenül szükséges cselekményeket tesz.”

Büntető törvénykönyv (Az SzK Hivatalos Közlönye 108/2014. szám, 19. szakasz, 2)

— Abban az esetben, ha ezek az alapszabályok elcsúsznak, a jogos önvédelem túllépéséről beszélhetünk. A jelenlegi ismeretek birtokában itt legfeljebb erről lehet szó, ha például azáltal, hogy a székkel leütötte a támadót, már harcképtelenné tette, de itt nem állt meg, hanem addig verte, amíg agyon nem ütötte. Ha egy ütéssel sújtott, és emiatt következett be a halál, akkor igen valószínű, hogy ez az ügy belátható időn belül be fog fejeződni anélkül, hogy a férfit felelősségre vonnák. De még a túlkapás esetén is enyhíthető a büntetés, sőt fel is menthetik a vádlottat, ha az ügyész a begyűjtött információk alapján úgy méri fel, hogy ezt a törvény megengedi:

„A büntetés enyhíthető, ha az elkövető az elhárítás szükséges mértékét túllépi. Ha az elkövető a jogos védelem szükséges mértékét felindulás vagy ijedtség miatt lépi túl, fel is menthető.”

Büntető törvénykönyv (Az SzK Hivatalos Közlönye, 108/2014. szám, 19. szakasz, 3)

— Danjon életet mentett, hiszen megfékezett egy dühöngő őrültet. Ez tehát az a jogi keret, amelyen belül majd az ügyész, illetve a védelem mozoghat, de a jogos önvédelem alapján valószínűleg nem lesz felelősségre vonható.

* A rendőrséget az est során többször is riasztották az elkövető agresszív magatartása miatt. A belügyi szervek őrizetbe is vették Rade Šefert, majd miután az ügyész kihallgatta, és feljelentést tett ellene családban elkövetett erőszak vádjával, nem tartották tovább őrizetben, hanem kiengedték. A mulasztás okán leváltották a zentai és a magyarkanizsai rendőrállomás parancsnokát, és fegyelmi eljárást indítottak ellenük. Melyek voltak ezek a szabálytalanságok?

— A médiából értesülhettünk róla, hogy Rade Šefernek családon belüli erőszak bűncselekménye elkövetésének gyanúja miatt már volt dolga a rendőrséggel. Ha volt, akkor már az is kimeríti e bűncselekmény ismérveit, ha olyan kijelentést tesz, amely veszélyezteti a családja testi épségét és életét. Ezért tehát már felelhet. Ha valaki ilyen ügyben a rendőrség látókörébe kerül, és fegyvere van — hiszen vadász —, akkor az a kérdés, hogyan maradhatott nála a fegyver, illetve az engedély. Ebben látom a rendőrség súlyos mulasztását.

A másik kérdés, hogy reggel azonnal ki kellett volna-e engedni. Ez megint annak a függvénye, hogy egyáltalán mi miatt vitték be. Nem védeni akarom, de az információk hiányában nem bélyegezhetjük meg egyértelműen. Tény, hogy ott volt, elvitték, majd kiengedték. De hogy milyen mértékű rendbontást követett el, fenyegetőzött-e, vagy voltak-e további súlyosabb tettei is, arról nincsenek információim.

* Rade Šefernek a rendőrség már korábban is elkobozta a fegyverét, melyet azonban bizonyos idő elteltével vissza is adott neki. Milyen feltételei vannak a fegyvertartásnak Szerbiában?

— Ezt a fegyverről és a lőszerről szóló törvény szabályozza, melynek értelmében a fegyvertartási engedélyt szigorú feltételekkel adják ki. Aki szeretné megkapni, annak képességvizsgán kell átesnie, lövészgyakorlaton kell részt vennie, és egy elméleti tudásfelmérőn is jól kell teljesítenie. Az orvosi vizsga, illetve a pszichológiai teszt nem szerepel ezek között a kritériumok között, csak ha felmerül a gyanú, hogy szükség van rájuk. A törvény alapesetben azt vélelmezi, hogy az illető egészséges. Eközben a rendőrség kivizsgálja, hogy nem folyik-e ellene bűnvádi eljárás. Az engedély ugyanis ki sem adható annak a személynek, aki ellen olyan bűnvádi eljárás folyik, amelyet hivatalból üldöznek — a családon belüli erőszak pedig ilyennek minősül. Az engedélyt az illető egyszer megkapja, és onnantól kezdve örökre szól, de a fegyver visszavonható, illetve bevonható, ha időközben felmerülnek ugyanazok az okok, amelyek miatt a fegyvertartási engedély ki sem adható. Erről a törvény 24. paragrafusa rendelkezik. Ha az illető ellen családon belüli erőszak bűncselekményének elkövetése miatt megindult az eljárás, akkor a rendőrségnek be kellett volna vonnia a fegyverét.

Persze Szerbiában, egy posztháborús országban a feketepiacon is nagyon egyszerűen lehet fegyvert vásárolni, de ennek megakadályozásával a törvény hiába próbálkozik, egyelőre nem is tud vele mit kezdeni.

* Nikola Selaković igazságügyi miniszter bejelentette, hogy felülvizsgálják a büntető törvénykönyvnek a családon belüli erőszakra vonatkozó részét. Milyen módosításokat lát elképzelhetőnek?

— Az igazságügyi miniszter beszélt ugyan ilyesmiről, de a törvény már így is nagyon szigorú. Ez egy viszonylag új keletű dolog, hiszen a családon belüli erőszak korábban nem számított bűncselekménynek.

„Aki erőszakkal, az élet vagy a testi épség veszélyeztetésére vonatkozó fenyegetéssel, arcátlan vagy kíméletlen magatartással veszélyezteti családtagjának a nyugalmát, testi épségét vagy lelkiállapotát, három hónaptól három évig terjedő börtönbüntetéssel büntetendő.”

Büntető törvénykönyv (Az SzK Hivatalos Közlönye, 108/2014. szám, 194. szakasz, 1)

— Már a puszta fenyegetésért is három évig terjedhet a büntetés. A törvény ezt nagyon komolyan veszi. Lehet szigorítani is, de nincs semmi értelme, ha a meglevő szabályokat sem alkalmazzák.

Szigorúbb feltételek

Ahhoz, hogy valaki vadászfegyverhez jusson, több feltételnek kell megfelelnie. Tűri Tibor, a csókai Túzok Vadászegyesülethez tartozó egyházaskéri Őzbak Vadásztársaság elnöke elmondta, az egyénnek első lépésként valamelyik vadászegyesület tagjává kell válnia, és dokumentummal bizonyítania, hogy sikeresen letette a vadászok számára előírt vizsgát.

— Az illetőnek egy bírósági bizonylattal kell igazolnia, hogy nem folyik ellene bűnvádi eljárás. Ezután általános orvosi és pszichológiai vizsgálaton kell átesnie, majd el kell végeznie a fegyverhasználatról szóló tanfolyamot, és abból is vizsgáznia. A sikeres vizsgáról szóló bizonylatot az előbb említett dokumentumokkal együtt át kell adnia a rendőrségen, ott pedig ki kell töltenie egy űrlapot, melyben kifejezi a fegyvervásárlási szándékát. Az átadott bizonylatokat a rendőrség bírálja el. Ha mindent rendben talál, akkor fegyvertartási engedélyt ad az illetőnek — mondta Tűri.

Az elnök hangsúlyozta, hogy hosszú vadászpályafutása alatt még egyszer sem kellett alkalmassági vizsgát tennie, a februárban életbe lépő törvény szerint azonban a vadászoknak a jövőben ötévenként kell részt venniük egy alkalmassági teszten, mely során az orvosok megállapítják, ki viselhet fegyvert, és ki nem. A törvény értelmében a vadásztársaságoknak, az általuk ellenőrzött terület nagyságától függően, hivatásos vadászt vagy vadászokat is kell alkalmazniuk. Az elnök elmondta, hogy náluk egy vadőr és egy fővadász van állandó munkaviszonyban.

— Arra nem tudok határozott választ adni, hogy a hivatásos vadászoknak milyen időközönként kellett orvosi vizsgára menniük, egyáltalán kötelező volt-e számukra, vagy a törvény ezt eddig nem is írta elő nekik — mondta.

Fegyverviselési engedélyt bármilyen vadászfegyverre lehet szerezni, természetesen csak akkor, ha az illető minden feltételnek eleget tesz. A fiatal vadászok sörétes lőfegyverrel kezdik a pályafutásukat, később a golyós fegyver következik, általában a vadászkarabély, de ennek birtoklásához további vizsgákon való megfelelés szükséges.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..