Nyilatkozatra Jóvér László megbízott igazgatót kértük fel.

Mint azt már korábban is volt alkalmunk elmondani, a vállalat mindössze kilenc állandó munkást foglalkoztat(hat), noha a napi és heti teendők szempontjából ennél jóval több munkaerőre van szükség. Annál is inkább, mivel a közvállalat feladatai közé tartoznak a messze földön hírös debellácsi kirakodó- és jószágvásárok, illetve a hetipiacok megszervezése, valamint a kereskedelmi színhelyek karbantartásán kívül az ivóvizes kutak és az utcai vízvezetékek jó állapotának megőrzése, a településközpont zöldfelületeinek gondozása, a parkosítás, a háztartások és a lakótömbök szennyvízgödrének rendszeres ürítése, az úgynevezett szippantyúzás. Emellett a falu temetőinek rendezése és a temetkezési szolgáltatások végzése is szervesen illeszkedik a legfontosabb feladatok sorába.

Az idénre tervezett felújítási munkálatok a faluközpontban található szökőkutat is érintik (A szerző felvételei)

— Kezdeném talán a megvalósított beruházásokkal, melyek keretében a helyi Önkéntes Tűzoltó Testület (ÖTT) tájékán végzett felújításokba is besegítettünk. Értve ezen nemcsak az épület külsejének és folyosóinak a meszelését, az objektum előtti parkosítást, valamint egy tűzcsap kihelyezését, hanem a tűzoltókocsi megjavításának költségeibe is „beszálltunk”. A járműre egy hóekét is felszereltünk. Gondoskodtunk továbbá fél vagon sóról, valamint két és fél vagon rizlitről. Tettük ezt azzal a feltett szándékkal, hogy szükség esetén közösségünk önállóan is cselekvőképes legyen, és kiegészíthesse — alkalomtól függően — az utak karbantartásával meghatalmazott kommunális közvállalat munkáját. Ezenkívül működésbe helyeztünk öt vadonatúj tűzcsapot, s amikor csak alkalmunk adódott rá, a vállalatunk többszörösen „nagykorú” gépjárművein is eszközöltünk kisebb-nagyobb javításokat. Invesztáltunk még egy új szippantós ciszternába, valamint néhány, a falu zöldfelületeinek rendszeres karbantartásához szükséges trimmerbe. A gazdálkodási lehetőségeinkhez viszonyítva, úgy érzem, nem csak a tavalyi év elején felvázolt terveinket sikerült megvalósítanunk, és helyenként többletet is jegyeztünk. Kivételek ez alól a piacterünk asztalai fölé szükséges új tetők. A piactér néhány évvel ezelőtti átépítése során keletkezett károk megtérítéséért indított perünk ügye sajnos változatlanul a fellebbviteli bíróság előtt várja sorsának alakulását. Amíg véglegesen jogerőssé nem válik az ítélet, és nem utalják át számlánkra az összeget, addig mi sem léphetünk. Persze, ezt a status quót lakosaink közül többen egyáltalán nem hajlandóak tudomásul venni! — hallottuk Jóvér László megbízott igazgatótól.

Mint beszélgetésünk során kiderült, a vállalat továbbra sem számíthat semmiféle külső anyagi támogatásra. Kizárólag a szolgáltatásai megfizettetéséből tud gazdálkodni. Ez a kvóta pillanatnyilag úgy 68-70% körül van. A polgárok tartozásai közül a vízadósságot a legkörülményesebb behajtani.

— Pedig a törvény által előírt rendelet érthetően kimondja, hogy ha a felhasználó átlépi az adósságai törlesztésére előlátott időpontot, illetve ebből adódóan a kiküldött írásbeli figyelmeztetésre még a lehetőségként felkínált részlettörlesztésre sem reagál, a vállalatnak jogában áll a vonatkozó háztartás részére ideiglenesen felfüggeszteni a vízszolgáltatást. A falunkban jelenleg sajnos több százan is vannak, akiknek kinnlevősége (több)ezres tételre rúg. Ennyi háztartást viszont — bármit mondjon is a vonatkozó jogszabály — mégsem kapcsolhatunk le a vízhálózatról. Az ivóvizünk minőségét a hivatalos szervek havi rendszerességgel ellenőrzik, és nem teszik ingyen. Bárhogy lesz is, a „keménykedés” helyett egyelőre folytatjuk a felszólítások küldözgetését. Reménykedve, hogy idővel azért mégiscsak javul a helyzet.

Jóvér László

A gazdálkodási nehézségek már az idei tervek felvázolásakor megmutatkoztak.

— Igyekszünk reális, megvalósítható keretekben gondolkodni, és igen, az irodahelyiségeinkre is ráfér már egy alapos meszelés... Néhány új trimmert mindenképp vennünk kell, hiszen rengeteg olyan zöldfelületünk van, amely karbantartásra vár. Közülük is legnagyobb a Vásártér, melyen évente nemcsak kirakodó- és jószágvásárra kerül sor immár hat alkalommal, de országos kutyakiállításokra is. Itt rendezi meg falunk közössége a külföldieket is idecsalogató májusi pörköltfőző versenyt, itt adnak találkát egymásnak a motorosok, egy-egy rockkoncertet is beleértve. Nos, ezt a teret évente legalább tíz alkalommal rendbe kell tennünk. A nyilvánosságtól sosem zárkóztunk el, ennek ellenére a közművesítési vállalat valódi hatáskörével viszonylag kevés falubelink van teljesen „képben”. Mármint afelől nézve, mivel is foglalkozunk mi „idefönt”. Mert például hiába is verik nálunk az asztalt, a kóbor kutyák befogása egyáltalán nem a mi hatáskörünk. A szűkebb és tágabb faluközpont rendezése viszont annál inkább. Sokak szívfájdalma a közművesítési számlánkon feltüntetett, a zöldfelületek karbantartásának költségeire vonatkozó tétel. Hej, de sokszor kiabáltak már velem is falubelijeink! Hangoztatván, ők bizony nem fizetik ki azt a bizonyos 135 dinárt, mert őelőttük mi nem kaszálunk...

Ez utóbbi tétel említésével egy lehetőség is felmerült. Konkrétan az, hogy a ház előtti közterület időszakos rendezéséhez akár az úgynevezett központi övezeten kívül élő torontálvásárhelyi polgárok is igényelhetnék a helyi kommunális közvállalat szolgáltatását. Vonatkozó szolgáltatási díjszabással és megfizettetési dinamikával, továbbá a jelenleginél hatékonyabb egymás közötti kommunikációval. Az ötletre mindenképp érdemes lenne építeni, hiszen a gyalogjárdákra leomló falkerítések vagy a „körösztcsapásokat” is vadul benövő növényzet nemcsak lehangoló látványt nyújt, de veszélyes is. Egyelőre úgy látszik, ez az ötlet is a jövő zenéje. Most ott tartunk, hogy egy-egy munkanap kezdetén a torontálvásárhelyi közművesítés embereinek az értelmetlen, főleg éjszakai randalírozások során keletkező károkkal is foglalkozniuk kell.

— Az ökocsapok melletti szökőkút teljesen fel lesz újítva, és a falukönyvtár előtt találhatóra is lesz gondunk. Meg új padokra. Az elmúlt esztendőben tíz-egynéhány új padot helyeztünk ki a faluparkba. Ennek kétharmadát viszont valakik máris megrongálták. Nézd csak — nyit meg egy digitális fényképalbumot a kommunális közvállalat megbízott igazgatója —, ezek a fotók fiataljaink idei szilveszteri mulatozásának egyik „szemléletes” eredményéről tanúskodnak! Szégyen még említenem is, de nem hallgathatunk… (Az okostelefonnal készült fényképeken a faluparkban lévő szökőkút látható, kávája több bádog szemeteskukával körberakva. Mesélik, amikor a munkások hozzáláttak kiemelni őket, a kannák alatt emberi ürüléket is találtak — a szerző megj.) A községi televízióban is többször apelláltam már polgártársaink (józan) belátására és együttműködésére, hogy közös erővel őrizzük meg azt, amink van. Mindhiába. Épületünk bejárati ajtaját is többször megrongálták. „Mókás társasjáték” továbbá a nagyobb szemeteskukák éjjeli sétáltatása, illetve tartalmuk felgyújtása. A temetőinkben és a parkban lévő illemhelyeinket sorra érte már valamiféle inzultus. A romboló folyamat megállításában a rendfenntartó szervekre sem támaszkodhatunk maradéktalanul, hiszen ők is kevesen vannak. De nem akarok túlzottan borúlátó lenni. Inkább reménykedem, hogy idővel fiataljaink is észhez térnek. Mármint azok, akik itthon maradtak. Merthogy az utóbbi néhány évben rengetegen elmentek a faluból, egyaránt hagyva maguk mögött pusztuló ingatlant és kamattal gyarapodó kommunális adósságot.