A tanár is volt diák, s egy diákból is lehet később tanár. E kettőnek a viszonya mégis nagyon összetett. Gondoljuk csak végig az iskolapadban töltött éveinket. Hány tanár jut eszünkbe, amikor nosztalgiázva emlékszünk vissza a gimis évekre vagy az egyetemre? Miért éppen azokat a tanárokat említjük, akiket? Hiszen a felsorolásban biztosan találunk majd jó és rossz pedagógust is. Egyáltalán mitől jó és mitől rossz egy tanár? Bonyolult kérdések ezek, és biztosan több válasz érkezik rájuk.
A szabadkai Népszínház Magyar Társulatának első bemutatója a 2020/2021-es évadban Kai Hensel műve, a Klamm háborúja, melyet Mezei Kinga rendezett. Egy monodrámáról van szó, főhősünk egy tanár. Az ő szerepét László Sándor öltötte magára, aki színpadon kívül is tevékenykedik az oktatásügyben, a fiatal színészosztályokat tanítja a szakma csínjára-bínjára. Nem lehetett könnyű éppen egy ilyen szereppel visszatérnie a színpadra sok játéktalan év után (erről bővebben a következő számban mesél majd). Az előadás létrejötte a pannonhalmi apátságnak köszönhető, felkérte ugyanis a rendezőt, Mezei Kingát, hogy készítse el a darabot egy pedagógustalálkozóra.
A tanárok helyzete sokat változott az évek folyamán. Régen körmöst kapni még nem volt túl nagy valami, manapság viszont, ha ilyesmi történne, minden újság erről cikkezne, a tévéből pedig mást sem lehetne hallani. Hogy melyik a jobb, azt mindenki maga döntse el. Az előadás azt a problematikát boncolgatja, hogy okolhatunk-e egy tanárt az iskola falain kívül történt tragédiáért, nevezetesen hibáztatható-e egy diák haláláért, aki egy rossz jegy miatt vetett véget az életének. Persze hogy nem, vágjuk rá rögtön a választ. De ha mi volnánk az a bizonyos tanár, ugyanígy gondolnánk? Lehet, hogy az egyik napon igen, de a másikon már nem. Óriási feszültséget, vívódást okozhatnak ezek a dolgok az emberben. Az előadásban mindezt végig is nézzük. Klamm külső harcát az osztállyal, az iskolával, a társadalommal, illetve belső vívódását önmagával. László Sándor tökéletes eleganciával és színpadi profizmussal hozza a szerepet, és tárja fel Klamm lelkivilágát. Pedig tanárként biztosan nem lehetett könnyű éppen ezt a szerepet eljátszani.
A Klamm háborúját a szabadkai Népszínház Ifjúsági Színház programsorozata keretében mutatták be, az előadások után pedig beszélgetéseket is tartottak a középiskolásokkal, ahogyan az Újvilág esetében is.
Az előadás szövegét Kovács Kristóf fordította, a súgó/ügyelő Kulhanek Edina volt. A darabban elhangzik Kovács Áron Ádám Távol a nagy hegyen című szerzeménye.
Fényképezte: Kovács Attila
