Róbert multimédia-szakértő, digitális művész, DJ, VJ és XR-alkotó, aki a technológiát, a művészetet és a hangot egy nehezen kategorizálható formában kapcsolja össze. Pályáját tizenöt évesen rádiós hangtechnikusként kezdte, majd sokoldalú multimédiás szakemberré vált. Tudása a programozástól és a game moddingtól kezdve az audio engineeringen át az immerzív médiáig terjed. Európában, az Egyesült Államokban és Ázsiában is dolgozott vezető művészekkel és helyszíneken. XS CLOUDWALKER néven futó elektronikus zenei alteregója a deep melodic techno és az avantgárd vizuális világ találkozása.

* Valódit gyártani a mai, sok esetben hamisított és filterekkel teli internetes világban — van ennek még értelme és létjogosultsága?     

— Az utóbbi néhány hónapban rohamtempóban fejlődött az AI, és még többet fog. Én pedig az elmúlt években azzal foglalkoztam, hogyan lehetne ezeket a videókat, képeket úgy elkészíteni, hogy azok ne legyenek mesterségesek, hanem a világ valódi értékeit pakoljuk be oda, ahol mindenki az AI-t és a mesterségesen kreált világokat próbálja eladni. Itt van tehát ez a virtuális tér, ahol a legkönnyebben eladható mindig is a pornó és az olcsó játék hülye gyerekeknek volt. Engem nagyon zavarni kezdett, hogy csak erről kezd szólni az egész technológia, s elhatároztam, ellene megyek, megpróbálom megtölteni szép és értékes tartalommal. Hiszen ezek itt vannak a sarok mögött, de mivel mindenki úgy sétál az utcán manapság, hogy a mobilját bámulja, nem tud róluk, ezért kell a telefonjukba tenni. Szeretném ezeket a tereket, épületeket minőségi szórakozásra használni, valódi, érdekes és edukatív dolgokkal teletűzdelve, úgy, hogy mindez fogyasztható is legyen a ma embere számára.

Fotók forrása: Vastag Róbert archívuma

* Szerinted van félnivalója az emberiségnek az ilyen durva mértékű AI-jelenléttől?

— Szerintem az AI jó eszköz. Az emberek elkezdtek maguk is videókat és képeket gyártani, sok ezek közül persze nem a realitást mutatja. Én azonban tv-ben és rádióban dolgoztam húsz évig, tudom, hogy az sem feltétlenül a realitást mutatja be. Szóval nem biztos, hogy most mindenki egyszerre hülye lesz, inkább csak tudatosul bennük, hogy minden módosítható, ennek következtében pedig remélhetőleg megkérdőjeleznek majd dolgokat. Arra, amivel én foglalkozom, nem lehet használni a mesterséges intelligenciát, s ennek én nagyon örülök. Mindenki készíti és adja el az AI-videókat, mindegyik ugyanolyan, sőt, ha behatóbban foglalkozol vele, azt is tudod, melyiket melyik AI készítette, és meg kell mondjam, nem lehet kifinomult és ismétlődően jó videókat gyártani vele. Ezért nálam minden realitás, hiszen a realitásnál reálisabb realitás soha nem lesz. (Nevet.)

* Ilyen videókhoz és képekhez egy profi stúdió és felszerelés szükséges, nem?

— Én eddigi életemet a multimédiában töltöttem, de mindig nagyon érdekelt a technika. Amikor hajón dolgoztam, körbeutaztam a világot, láttam, merre tart a technika, illetve az emberek a technikához képest. Jól átlátom azt is, hogy az elkövetkező öt—tíz évben merre fog mindez haladni. Igyekszem napi szinten a legolcsóbb technikai megoldásokat megtanulni és alkalmazni, nincs szükségem drága és felszerelt videóstúdióra ahhoz, hogy profi kisfilmet készítsek. A rendezés, a történetmesélés, a történelem mindig érdekelt. Ezek a tartalmak, melyeket készítek, a következő három évben automatikusan eljutnak majd az emberekhez, mert nem lesz más, nekem pedig egy óriási adatbázisom lesz addigra. Vajdaságból disszidáltam ide, ez volt körülbelül a tizedik költözésem. Szerencsémre Bajorországba kerültem, ahol lépten-nyomon a magyar kultúrával összefonódó vagy azonos dolgokra bukkanok. Egy példa: Bemegyek egy kolostorba, szkennelgetek, videózok, belépek egy kápolnába, erre ott egy magyar címer a falon. Rajta a felirat, mely szerint I. István király itt vette el feleségül Bajor Gizellát. Vagy egy másik példa: fesztiválok után kutatva rábukkanok egy Rákóczi-fesztiválra, melyet itt szerveznek. Van néhány érdekes párhuzam a kultúrák között, ezt most fedezem fel magamnak. Ez is a célja a videós tartalmaimnak, hogy a magyar gyökereket is ápolva úgy mutassam be ezt a teret, hogy a németek és a magyarok is egy kicsit büszkék legyenek rá.

* Hogyan tudsz elérni az emberekhez, hol található ez az adatbázis?

— Még sehol. A következő néhány évben fogja az Apple piacra dobni az AI-szemüvegeket, mindenki ezt várja, ez lesz az új standard. Mint amikor megjelentek az okostelefonok, és minden más lett. A nagy cégek és fejlesztők is erre várnak, addig nem fektetnek be nagyobb pénzeket, amíg nem látják, merre alakulnak a dolgok. De a vége ugyanaz: lesz egy virtuális világ és egy bővített realitás. Mert, mondjuk, felteszed a szemüveget, sétálsz az utcán, s eléd jön egy csomó adat. Vagy ha szeretnéd, találkozol Beethovennel a szabadkai utcán, és elbeszélgettek. Én sem számítógépre fejlesztek már, hanem ezekre a virtuális szemüvegekre, melyek néhány év múlva átveszik az uralmat.

* Mi a helyzet a videójátékok fejlesztésével? Hiszen ebbe is belekóstoltál.

— Tíz éve a gyárban, ahol dolgoztam, megláttam egy hirdetést, ez volt az Unreal Engine, s ezen belül az Epic Games, a világ legnagyobb videójáték-fejlesztő cége. Van egy saját szoftvere, mellyel videójátékokat, filmeket és virtuális dolgokat lehet készíteni, de ez drága volt, úgyhogy nem is foglalkoztam vele sokáig. Eljutottak az 5-ös verzióig, s azt mondták, ha már ennyire jó, legyen ingyenes. Ez már nekem is tetszett, úgyhogy azt mondtam magamnak, akkor megtanulok videójátékokat fejleszteni. Egyedül dolgozom, mert így kreatívabb vagyok, és a dizájnrészleggel sem kell harcolnom. A programozók tudják, mit lehet egy szoftverrel megcsinálni és mit nem. Például, ha egy karakternek nem mozog a haja, nem feltétlenül kell hozzá animáció, elég csak gravitációt adni neki, s az magától mozogni kezd. Apró dolgok ezek, de fontosak, s egy kis szoftverrel megoldhatók. Vagy egy páncélos lovag nem mozoghat úgy, mintha selyeminget viselne, a páncélnak nyikorognia is kell, van hangja. Ezeket én tökéletesítem.

* Mesélj még arról a Szűz Mária-szoborról készített fotódról, melyet beválasztottak a VIVE (az egyik legnagyobb, virtuális szemüvegeket gyártó cég) nyitóoldalára.   

— Már beszéltem a bajor—magyar kapcsolatokról, és tudni kell, hogy nekik is Szűz Mária a patrónájuk. Ezt a szobrot, melyet fotóztam, szintén így hívják: Patrona Bavaria. Amikor megismertem Marcust, aki munkatársam és jóbarátom, éppen azzal foglalkozott, hogy Bajoroszágban kategorizálta a templomokat — fotókat és adatokat gyűjtött róluk. Mondtam neki, hogy készüljön akkor már egy applikáció, egy platform, ahol mindez megtalálható. Szkenneljük le a templomot, készüljön egy 360 fokos videó, mert nincsenek így dokumentálva, ezzel senki sem foglalkozott. Vettem egy drónt, és belevágtunk. A helyszínen kisebb műsorokat is készítünk, felvesszük a templom körüli hangokat, szóval alakul egy komplett multimediális anyag. Ez mind nagyon jól használható a VR-szemüvegekhez. Például képzeld el, ahogy egy ilyen szemüveget felteszel a kolostorban, ahol István és Gizella esküdtek, korabeli zene szól, és hallod a templom hangjait. Ezek az élmények több harangot kongatnak a fejemben, mint egy akármilyen jól megcsinált videójáték, és még tanulhatsz is belőle. Fél év alatt körülbelül háromszáz templomot dolgoztunk fel.

* Ez nem kis munka. Akkor jól érzem, hogy most megtaláltad a helyed?

— Bajoroszágban otthon érzem magam, igen. És éreztem én magam otthon Budapesten is, Amszterdamban is, de nem annyira, mint itt. Szabadkán is éreztem magam otthon, de már nem. Bajoroszágban a jelenben vagyok, van perspektívám, és ezt nem a pénz miatt mondom. Tudok működni, megtaláltam az embereket, akikkel tudok beszélgetni. Továbbra is járok haza, de főleg fesztiválokra vagy színházba, a hétköznapok leterhelnek. Tíz éve nem élek otthon, jólesett életjelet adni magamról. Küldtem egy pinget neked. Most nem érted, mire gondolok: amikor nincs kapcsolata, mondjuk, egy telefonnak vagy applikációnak a szerverrel, beírja az IT-s fiú, hogy ping, és ha a szerver visszajelez, akkor nincs baj, ha nem, az azt jelenti, hogy nincs kapcsolata a szerverrel, és az már baj. De te most válaszoltál a pingre. Úgyhogy nem vagyok teljesen elfelejtve.