A városi stadion nyugati lelátója szépen megtelt, így a walesi játékvezető kezdő sípszavára mintegy 1500-2000 néző foglalt helyet a lelátón. A spanyol együttes kezdőcsapatában az öt spanyol játékos mellett két mexikói, valamint egy-egy kolumbiai, francia és holland kapott helyet, míg a Kék Galamboknál Boris Arsić vezetőedző hét szerbiai játékost jelölt a kezdőbe, akik mellett még három amerikai és egy kanadai is pályára lépett. A találkozó elejétől a spanyolok ragadták magukhoz a kezdeményezést, főként a szabadkai térfélen pattogott a labda, a hazaiak azonban hősiesen védekeztek, és gyors ellentámadásaikkal próbálták veszélyeztetni van Veenendaal kapuját. Az első lehetőség a vendégek előtt adódott, de Torrecilla lövését az egész találkozón kimagasló teljesítményt nyújtott Kostić egy kézzel hárította. A 11. percben Matić vette célba a spanyol kaput, de lövésében nem volt elég erő, és az Atletico kapusa könnyen védett. A 20. percben megszerezte a vezetést az Atletico, miután Sampedro lövését előbb védte a szabadkai kapus, a kipattanó azonban a spanyoloké lett, és a brazil Da Silva közelről a hálóba lőtt. A gól nem szegte kedvét a Spartacusnak, és előbb Matić távoli lövése szállt fölé, majd a kanadai Adamek kiszorított helyzetből nem találta el a spanyol kaput. A 32. percben Da Silva lövését blokkolta Haley, megmentve csapatát a már biztosnak látszó góltól. A félidő utolsó percében öröm és eufória volt tapasztalható a stadionban, miután a kolumbiai Santos kézzel ért a labdához saját tizenhatosában, a jogosan megítélt büntetőt pedig a csapatkapitány, Slović váltotta góllá.

Payeta Maurice felvétele

A második 45 percben a spanyolok fokozták a nyomást, és az 55. percben a szabadkai kapusról kipattanó labdát Da Silva passzolta közelről a hálóba. A spanyol fölény ellenére a Spartacus többször kimerészkedett a védekező hadállásból, és lépett át a vendégek térfelére. Egy alkalommal Adamek majdnem megtréfálta a spanyol kapust, aki a jobb oldali beadást csak nagy erőfeszítések árán tudta hárítani. A 78. percben Sampedro felső kapufája láttán egy pillanatra mindenkiben meghűlt a vér a kellemes őszi estén, egy perccel később pedig máris felforrósodott a hangulat, amikor Matić egy gyors ellentámadás végén kiegyenlítette az állást. Hosszú tíz perc várt még a lányokra, akik dacolva a fáradtsággal, szívüket a pályán hagyva próbálták megtartani a számukra oly kedvező eredményt. A spanyolok egykapuztak, a lelátón sokan már a szabadkai cseréket várták, hiszen ezzel is lehetett volna húzni az időt, mely a mérkőzés vége felé közeledve mintha egyre lassabban múlt volna. A 84. percben Da Silva még a kapufát találta el, a rendes játékidő utolsó percében viszont kapitulált a szabadkai védelem, és Garcia tizenkét méterről bevette a Kék Galambok kapuját.

A vereség ellenére a lányok megmutatták, hogy szívvel, elszántsággal, akarattal egy olyan klasszis csapatnak is méltó ellenfelei lehetnek, mint az Atletico Madrid.

— Egy kicsit védekezőbb játékot mutattunk, de a lehetőségekhez képest támadni is próbáltunk, mint azt az eredmény is mutatja. Szerintem a közönség elégedett lehet velünk, ahogy mi is, hiszen egy Atletico Madrid nagy név a női labdarúgásban. A védekezésünk nagyon sok mozgást követelt, a lányok közül többnek is görcsölt a lába a meccsen, ami nem tudom, hogy a túlterheltség miatt fordult-e elő, vagy esetleg a táplálkozással köthető össze. Madridba úgy utazunk, hogy nincs semmi vesztenivalónk, hiszen ma láthattuk, hogy egy ilyen erős csapatot is képesek vagyunk megszorítani — értékelt a mérkőzés után Vajda Orsolya, a Spartacus kitűnő hátvédje.

A visszavágót szeptember 25-én játsszák Madridban.