Még egy utolsó táskaellenőrzés, hogy minden megvan-e. Igen, ami meg nincs itt, annak nem is kell itt lennie! Kocsiba, és gázt neki! Messze van Zenta, valahogy ki kell bírni az örökkévalóságnak tűnő egy órát...
Néhány régi és néhány új arc. A szobabeosztás a lehető legjobb (együtt vannak a jómadarak), kezdődhet a buli!
Minden este hajnalba nyúló gitározás, másnap reggel Bruno Mars Lazy Song című slágerével köszöntjük egymást. Hogy honnan van erőnk és energiánk végigcsinálni a napokat? Talán a reggeli kávé, vagy annak a tudata teszi, hogy estére ismét bulizhatunk. Elvégre fiatalok vagyunk, erőtől duzzadók, és az minket egyáltalán nem zavar, hogy reggelente úgy nézünk ki, mint akin átment az úthenger...
Epedezve várjuk a következő szünetet, hogy újabb kávéval jutalmazzuk meg magunkat, amiért addig kibírtuk. Aztán délután (a mozgásórákon) kezelésbe vesz bennünket Víg Ági. Naná, hogy Braca késik, így az effektív másfél óra 50 fekvőtámasszal indul majd a figyelmetlenség és sugdosás miatt, aztán újabb 50 fekvőt nyomat ki velünk Ági. Később hajnali egyig megy a próba Maróval, ám nekünk mindezek után is marad még erőnk a beszélgetésre, hülyülésre.
Maximum öt óra alvás után a napi program megismétlődik. Estére Kavillóra megyünk, megnézni a Tanyaszínház próbáját - hoppá-hoppá, erre senki sem számított, hogy bepillantást nyerhetünk a kulisszák mögé (szó szerint, mivel még a díszlet sincs kész, csak a vaskonstrukció áll)... Szerdán strandolunk, egész délután, végre csobbanhatunk egyet! Csütörtökre minden csoportvezető és tanár kész ideg, hogy még sehogy sem állunk a gálaműsorral, Maró előrebocsátja, hogy este sokáig fogunk dolgozni, végre ugyanis össze kell rakni a jeleneteket... Kb. kettőre be is fejezzük! Na mit találnak ki ezután a partyface-ek? No Sleep Party! De nehogy azt higgye valaki, hogy másnap sokkal hamarabb megyünk aludni! Á, dehogy! Szintén hajnali egyig próba, és aztán még buli! Kész őrültek vagyunk, de péntek estére (vagyis ez már szombat, hajnal) Áron a sarkára áll, és takarodót fúj. Szombaton munka, munka, munka... Jaj, mi lesz velünk estére? Hát búcsúbuli! Mi más lenne?!
A vasárnap reggel borzasztó! Mindenki rádöbben, hogy pár óra múlva már hazafelé zötykölődik, és sokáig nem látja majd a többieket... Tervezgetünk itt-ott összefutni, de egy biztos: az idei MAdT-táborban életre szóló barátságok születtek!