Egy női kiállítás nem csak nőknek

Egy női kiállítás nem csak nőknek

A szabadkai Kortárs Galériában 2019. szeptember 19-én megnyílt Edita Kadirić és Maja Rakočević Cvijanov kiállítása, a Lady of Hormones. A tárlat központi témája a nő, a nővé érés folyamata, a szexualitás, a nőiesség (s ezen belül még oly sok minden).

A kiállítás nagyon komplex, változatos és sokszínű. Mint egy nő, nem igaz? Láthatunk multimediális elemeket, animált rajzokat, rajzokat, szobrokat, installációkat. Egy nagyon finom utazáson veszünk részt Editával és Majával. Az úton hanghatások mellett jutunk el Szerbiából Spanyolországba, majd vissza, s utazunk magunkba, figyeljük rezdüléseinket kívül és belül.

Ha valaki nem ismerné a hölgyeket: Edita Kadirić 1976-ban született Banja Lukában. 1997-ben az újvidéki képzőművészeti akadémián diplomázott, festészet szakon, Slobodan Knežević osztályában mint a generáció legjobb hallgatója. 1999-ben magisztrált a belgrádi képzőművészeti akadémián. 2015-ben végezte el a posztgraduális tanulmányait Barcelonában. Számos hazai és külföldi (Németország, Spanyolország) egyéni, illetve csoportos kiállításon mutatkozott be. Maja Rakočević Cvijanov 1975-ben született. Szabadkán él. 2004-ben szerezte meg mesterdiplomáját a belgrádi képzőművészeti akadémián. Számos egyéni és csoportos kiállításon mutatkozott be országszerte, valamint külföldön (Belgrád, Újvidék, Szabadka, Pancsova, New York, Prága, Budapest, Párizs, Graz…) Öt, Szabadka területén található nyilvános emlékmű alkotója. Művei magán- és közgyűjteményekben vannak mind az országban, mind külföldön. A kiállítást annak kurátora, Nela Tonković művészettörténész nyitotta meg, illetve a Kortárs Galéria igazgatója, Blaskó Árpád.

Az első teremben Maja önarcképeit láthatjuk a Tisztítás/Takarítás sorozatból. Egy halom földre szórt vatta, mint a sminkleszedés folyamatának alapkellékei, a naponta viselt, festett arc tisztításához szükséges anyag. Mellette a földön szennyes, az állandó ruhatisztítás, a mosás körforgását bemutatva, s külön helyen üldögél a térben egy női szobor teával a kezében, körülötte tealevelek, hiszen a belső tisztításra is figyelni kell. A falon a görög istennő, Hügieia miniszobra néz velünk farkasszemet, kezében kígyóval. A terem központi falán Edita kézzel rajzolt animációs kollázsa fut, a La semaine, melyben a hét napjai jelennek meg, előbb leírva, majd érkeznek a társított képsorok. Egyfajta művészi napló ez, hangsúlyos elemekként van jelen benne a fájdalom, például amikor a letört unikornisszarv helyéről vér bugyog, s a szív körforgását, a szépség metamorfózisát is pontosan mutatja be egy másik képsor. Ahogyan Edita fogalmaz: „Az elszegényedett realitás és a költőiség hiányával szemben a képzelet nyelvét használom »ellenszerként«. Ez a titkos képletem a túléléshez.”

A második terembe lépve egy „falnyi” rajz fogad bennünket. Edita alkotásai a Queen of Hormones sorozatból kerültek a falra. Alcímet is meghatározott a művésznő: Molecular Bride & My Disney Girl. Ahogyan az előző teremben az animációt, ezeket a rajzokat is értelmezhetjük naplóként, a nagybetűs Nő személyes, de kollektív változásait mutatja be. A válogatás középpontjában pedig egy apró, fekete képen ott látható az apa, a Padre.

A leírásban ezt olvashatjuk: „Ezek a munkák nem igényelnek azonosítást vagy jóváhagyást, ezek csupán gyógyító koordináták, őszinte híd az önfelfedezéshez és az elfogadáshoz. Kis vázlatok formájában foglalkoznak a szexualitással, a sebezhetőséggel, a felfedezéssel. [...] Lényegében egyetlen egyedi karaktert képeznek, egy kiszolgáltatott hősnőt, aki mindegyikünk szégyenlős sötétjében rejtőzik.”

A harmadik terem volt számomra a legizgalmasabb. A sarokban egy piros ló, vele szemben két medencecsont — anya és lánya, a középső falon pedig gömbök. Nem érthető, ám azonnal érezhető az összefüggés az alkotások között. Szinte beszélgetnek egymással.

Az Érzelmi gömbök Maja alkotásai. Mindegyikre egy érzelem van felírva: szeretet/szerelem, boldogság, békesség, félelem, szomorúság, harag. A gömböket kézbe lehet venni, s az ott jelölt érzelemre gondolva átvenni, befogadni az energiájukat. Ezt aztán a látogató továbbviszi magával, talán éppen a medencecsontok elé, amihez, azt gondolom, különösebb magyarázatot nem is kell fűzni. Egy felnőtt nő s egy kislány medencecsontja. Aztán ott van az a bizonyos piros ló, körülötte piros gyöngyök. Edita Ánima roja című alkotása. Egy piros plüss ló fekszik előttünk, mellette a falon a rajz, mely szintén rószaszínes árnyalatokban játszik, orrából ugyanaz a piros gyöngy nyaklánc folyik ki, mint a ló orrából. A szobor (nevezhetjük így) a szabadságot, a száguldást vagy annak elfojtását mutatja, azt, hogy a vadló mindenkiben ott van, vagy az a ló, amelyet már megszelídítettek, és már békésen heverészik gazdája előtt. Hogy kinek melyik identitása tör elő, azt döntse el maga. Ahogyan azt is, melyik érzelem áradt legerősebben a golyócskákból.

Edita három nagy festménye a Ragadozók címet viseli, s mellőlük lépünk Maja „kertjébe”. Fehér falak, fehér karfiolfejek a földön. Amikor Maja Karfiol installációja mellett sétálunk, az olyan, mint egy veteményeskert. Nem lehet nem észrevenni a „növényeket”, óvatosan, a lábunk elé nézve kell haladni. Kert, mag, gyökér, termés, zöldségek, természet, egészséges életmód.

A karfiolok mellett pedig a sarokban ott van a Föld elem. Ez is padlóinstalláció, földlemezek és -darabok láthatóak szimmetrikusan elrendezve, a közepén aranyra festett négyzet, minden sarka egy másik lemez része is. Ez is a nőhöz kötődik, belőle fejlődik ki egy másik élet, ahogyan erre a női test is képes. Szépen harmonizál az agyagkarfiolokkal.

Edita szólóéneke vár bennünket az újabb teremben, mely A mély meghajlás szobája, vagy „árnyék, amilyen nincs” címet viseli, s az örök apákról meg az örök lányokról szól. Hozzájuk és róluk. A terem közepén egy, a torreádorok által használt boleró látható — a traje de luces nevű része pedig, mely pénzérmékkel van borítva, olyanná válik, mint egy páncél. Kemény és fémes hatást kelt, ráadásul hiába fénylenek szépen az érmék, belül nincs semmi és senki, a kabát üres. A munka második része egy animáció, mely nyolcszáz, kézzel készített rajzból áll. Az örök lányt képviseli, aki Händel Xerxészének nyitóáriáját énekli, ezzel szeretne tisztelegni apja előtt. Az ária szövege valójában egy szerelmi vallomás egy nagy fának, mely hatalmas árnyékot vet. A munkát a szerző az édesapjának és az összes apának szenteli, aki elment, de mégis itt maradt.

A dal után Maja öt szobra fogad bennünket, mind a Szúrcsapolás sorozatból. Hogy nevesítsük is őket, ezek a Solar Plexus, a Torzó, a Brokkoli dáma, a Minden könny és a Karfiolszárnyak. A szobrok terrakottából készültek, s azokkal a rajzokkal, tárgyakkal állnak szinkronban, amelyek a test belső, fájdalmas és gyenge pontjait jelölik, érzelmi és fizikai tekintetben is. Velük szemezik Edita harmadik festménye a Ragadozók sorozatból.

Az utolsó terembe lépve szinte tapintható a lég, a légiesség, hiszen lélegzés hangját halljuk felvételről, automatikusan elkezdjük figyelni saját légzésünket is, mintha egy láthatatlan dirigens diktálná a helyes ritmust. Maja installációja, a Szárnyak egy szárnyalakú sárgaréz keret, mely a mennyezetről lóg. Közepében pedig egy terrakotta szív. Az alkotás zöld fényben ragyog, ez a szívcsakra színe. Az installáció elemei szimbolikusan mutatják be a szívközépből és a mellkasból áradó szabadságot, melegséget.

Hideg-meleg, fájdalom-öröm, energia-fáradtság, szabadság-idomítás, anya-lánya... lehetne folytatni ezt a sort, hiszen ahogyan a két alkotó, úgy alkotásaik is hol támogatják egymást, hol pedig szemben állnak egymással.

Már a kiállításmegnyitón is nagyon megfogott a látvány, ám még egyszer megnézném, amikor teljes a csend a galériában, hiszen a megnyitó közönségének moraja egy picit elnyomta a hanghatásokat, ami némileg csorbította a teljes körű befogadást. De sebaj. A kiállítás szerencsére még egy jó ideig megtekinthető lesz a Kortárs Galériában. Menjenek el önök is!


Még több kép!▼

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Múzsaidéző rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Egy női kiállítás nem csak nőknek
Múzsaidéző
Facebook

Támogatóink